Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Janurik V.–Lelkes J.–Kalavszky K.–Marjai Gy.–Szitó J.: Az öntözővíz adagolás egy gépesített, automatizált megoldása felületi öntözésnél

Janurik V., Lelkes J., Kalovszky K., dr. Marjai Gy., Szitó J.: Az öntözővíz Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 141 pontból előnyös, hiszen így a menet közbeni üzem javítja a vízszétosztás egyenletességét. A haladási irányt a kézzel előzetesen kifektetett, talajhoz kihorgonyzott, menet közben feszesen tartott és felcsévélt drótkötél jelöli ki. A berendezést a nagy méretek miatt (400 m hosszúságú öntözőberendezés) viszonylag nagy érzékenységűre kell elkészíteni, mert csak így biztosíthat megfelelő iránytartást. Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a berendezést üzembe helyezése előtt olyan helyzetben kell hozni, ami az iránytartó berendezés üzemszerű működését lehetővé teszi. Mégis célszerű az iránytartóberendezés alkalmazása, mert hosszú hidránssor esetén az öntözőberendezést biztonságosan a kívánt irányba vezeti. A közbenső tagok szabályozásának elve megegyezik a szélső tagnál alkalmazott elvvel, de a kapcsolható gyorsabb vagy lassabb sebesség a „vezér" tag sebességétől jobban eltér (kb. ± 10%). A lemaradást vagy előresietést rugóval feszesen tartott háromszög alakú drótköteles szerkezet deformációjával tagonként érzékeljük. Az egyenesben tartást biztosító irányítóberendezés jellemzői: — az egyenesben tartást a közbenső tagokon egyszerű módon végrehajtható sebességkorrekcióval biztosítja, — a közbenső tagok mindegyike a két szomszédos taghoz viszonyítja a helyzetét, a tagok helyzetének szabályozását mechanikus (drótköteles) rendszerhez kapcsolódó elektromos áramkör végzi, — az elektromos szabályozó rendszer megfelelő érzékenységet, kis tehetetlenséget biztosít, — a tagok megengedhető kitéréseit a drótköteles rendszert az elektromos kapcsolókkal összekötő rudazat ütközőivel állíthatjuk be ± 150 mm és ± 250 mm határok között (ezzel egyúttal meghatározzuk a kapcsolók óránkénti kapcsolásszámát is). — az irányváltás lehetőségének biztosítására két azonos felépítésű áramkör szükséges. Az elektromos rendszer energiaellátását a meghajtó belsőégésű vagy hidromotor által hajtott 24 V-os egyenáramú dinamó biztosítja vezetékhálózaton keresztül. Az irányítóberendezés érzékenysége és ezzel üzemi tartománya az igényeknek megfelelően beállítható. Az elektromos berendezések viszonylag egyszerűek, beállításuk, kezelésük, karbantartásuk nem igénye] átlagon felüli szakértelmet. 06 0AH0M peUieHMM MC XaHM3Hp0BaHH0r0 n0BepxH0CTH0rg nojiHBa ÍJHypuK, B.—JleAKeui, fl.—KanaecKU, K.— JJ-p. Mapbüu, J],—Cumo, fi. TexHimecKoe ycoBepmeHCTBOHaHMe annapaTOB AJTÍI noBepxHocTHoro opouieHHfl flo nocjie

^Hero BpeMemi BeJiocb MeflJieHHbiMH TeivinaMH, B pe3yjibTaTe iero H3 Bcex opomaeMbix 3eMejib CTpaHbi jimiib He3Ha4HTejibHa$i aojih npnxoflHTca Ha noBepxHOCTHoe opomemie. C noflBJieHHeM ncKyccTBeHHbix MaTepnajiOB Bee öojiee uiupoKoe npuMeHemie nojiyiMJin pa3JiHHHbie niÖKiie ujjiaHru, KOTopbie c OAHOÍÍ CTOpOHbi o(5ecne<iHJin BO3MO>KHOCTb TpaHcnopTMpoBKM H pacnpeaejieHHfl BO^H 6e3 noTepb, c Apyroü CTopoHbi, ßji^roAapH HX cnocoßHocTH K nepeHocice, nmi He 3aTpy/;HHJiii npoBeAemie arpoTexHH•lecKHx pjönT. Hefl()CTaTOi< nx, o^HaKO, 3aKJiiowaeTCH B TOM, 'ITO MexaHii3aun5i pa3Meiueniiyi Tpy^HO ocyiuecTBH.\ta, n03T0My öojibmyio noTpeÖHüCTb cocTaBJineT pynHOH Tpy^. Xopouiaa iipHcnocoöJisieMOCTb K pa3JuiiHbiM yc/ioBHHM, a TaK>i<e noBbiuieHiie 3(J)({>eKTHBH0CTM Bo^opacnpeAejieHHH nocTaBHjio CBoeií 3a,ua

iieií npuMeneHiie Tai<nx annapaTOB HJIÍI noBepxHOCTHoro opomeHMíi, KOTopue oöecneMHBaioT Mexami3npoBaHHoe HJIH aBTOMaTM3npoßaHHoe opouieHiie. Mcxoflsi H3 3T0I0, CapBauiCKufi HayMHo-nccJieflOBarejIbCKHH HHCTHTyT OpOLUeHHH pa3pa60TajI aBT0MaTH3HpoBaHHoe oßopy^oBaHiie jinn noBepxHOCTHoro opóuieHHji. TexHimeciaie xapaKTepHCTHKH oSopy^oBaHna: BpamaTejibHO-nocTynaTejibHoe ABii>KeHue; nojuiB npoHCXOAHT ripn paBHOMepHOM ABimemm; BbicoTa oßopy^oBaHHH — 2,2 M nan noHBoß; coőJiioflemie nanpaBJieHiisi ;(BM>KeHH$i: aBTOManmecKoe; BOAa H3 ruflpaHTOB nocTynaeT qepe3 in0Kue mjiaHrn; unipHHa 3axBara — 400 M; AJiHHa cocTaBHbix qacTefi — 36 M; CKopocTb npoflBiweHMH — B cpeflHeM 8,35 M/wac, ripe/iejibi ci<opocTn: 5,5— 16,6 M/<iac. CpeAHiifi CJIOÍI nojniBa: 60 MM (npeaejibi: 30— 90 MM); MauiHHa np0H3B0AHT nojuiB B HanpaBJieHiiii, npoTUBonojiOHíHOM flBHJKeHHio. Kawflaa cocTaBHan qacTb auHHoii B 36 M COCTOIIT H3 ÄByx, pacnojiOHteHHbix flpyr Ha;i apyroM rpyö. Ha HM>KHefi Tpyße pa3MemeHbi OTBepCTMSi c HHTepBaJioM 0,7 M. Ilonává BOflbi B nep(j)opiipoBaHnyio rpyöy npoHcxo^HT H3 pe3epßyapa c nocTOHHHbiM HanoJiHeHHeM. noaaep>KHBaHHe nocToaHnoro Hano;iHeHH>i oőecnemiBaeTCfl nonjiaBKOM qepe3 pbma>KHoe ycTpoiícTBO. TaKHM O6PA30M, BO3MO>KHO oßecneieHHe PABHOMEPHOI o pacnpeaeJieHu« BO/ibi C 3aAaHH0H T0<iH0CTbi0. Mechanical, automatic application of water in surface irrigation By Janurik, V. —

Lelkes, J. — Kalavszky, K.

—Dr. Marjai, Oy.

—

Szitó, J. The development of surface irrigation equipment lias proceeded thus far at a rather slow rate,, as a consequence of which only a small portion of the irrigated area of the country is irrigated by surface methods. With the advent of plastics increasing use has been made of diverse flexible hoses, which have permitted on the one hand the loss-free conveyance and distribution of water while on the other hand their portability has overcome the difficulties in the performance of agrotechnical operations. Their disadvantage was, however, that their positioning by mechanical methods was difficult, calling for considerable manual labour. The need for adjustability to diverse conditions, as well as for improving the efficiency of water application has prompted the application of surface irrigation equipment, by which irrigation can be performed by machines, perhaps even automatically. In response to these requirements a mechanical surface irrigation equipment has been developed at the Irrigation Research Institute, Szarvas, Hungary. The major characteristics of the equipment are as follows

: It is mounted on wheels at 2.2 m height above the terrain, irrigates by proceeding continuously with automatic direction control. The water is obtained through a hose from hydrants. The total length is 400 m, each element being 36 m long. The average travelling velocity is 8.35 with limits of 5.5 and 16.6 m/hour. The average water application is 60 mm, varying from 90 to 30 mm in a single pass. Irrigation is performed in reverse gear only. Each 36 m long element consists of two pipes situated above each other, of which the lower one accomodates the nozzles spaced at 0.7 m. Water to this lower pipe is supplied from a constant head tank, in which the constant level is maintained by a float balance. With this solution the uniformity of water distribution can be ensured within the desired limits.