Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
3. szám - Magyar József–dr. Szalai György–Szitó János: A felszín alatti öntözés néhány hidraulikai kérdésének vizsgálata
Magyar J.— dr. Szalai Gy.—Szitó J.: A felszín alatti öntözés Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 119 különböző. A talaj ellenállását egy szorzótényezővel célszerű figyelembe venni (r). E feltételeket figyelembe véve a vízhozam: qr= TM2 g(H-h) (5) Vizsgálataink során elsősorban a nedvesítő csővel, a benne különböző kezdőnyomásoknál kialakuló nyomáseloszlás-viszonyokkal, a cső mentén kialakuló vízhozameloszlással, ill. a nyílásokból kilépő vízhozamok alakulásával foglalkoztunk. 2. Fél-laboratóriumi jellegű mérések 2.1 A nedvesítő cső nyílásain kilépő vízhozam Egyik legfontosabb feladatunknak tartottuk kísérleti úton meghatározni, hogyan alakul a talajba fektetett cső esetén a nyíláson kilépő vízhozam. A kísérletet úgy állítottuk be, hogy a vizsgált csőszakaszon csak egyetlen kifolyó nyílást alakítottunk ki, melyből H= 0,5 m, 1,0 m és 1,5 m vízoszlop nyomással adagoltuk az előre meghatározott mennyiségű vizet. A kifolyónyílás átmérőjét (d) változtattuk: 1,2 mm, 1,4 mm és 1,6 mm nagyságban. A méréseket állandó nyomás biztosítása mellett hajtottuk végre, 10 perces időközönként leolvastuk a vízszint csökkenését az állandó nyomást biztosító tartály vízszintjelzőjén. A 10 perces részleolvasások összegezésével megkaptuk a vízfogyasztás integrálgörbéjét (1. ábra), amelyet a W = f(T) (6) függvénykapcsolat jellemez. Méréseink alapján, melyeket 16—18 súlyszázalék kezdeti nedvességtartalmú középkötött vályogtalajban végeztünk, AW —7=- = constans, AT tehát a kapcsolatot a koordinátatengelyek kezdőpontjában induló egyenes jellemzi, melynek egyenlete: W = q tT, (7) ahol W a talajba jutott víz mennyisége [1], q t a talajba fektetett cső kifolyónyílásának vízhozama [l/óra], T a vízadagolás ideje [óra]. A lineáris összefüggés a vizsgált tartományban érvényes. Az összefüggés szerint a kifolyónyílás vízhozama állandó. Az összefüggés alapján kerestük a talajellenállás mértékét kifejező tényező (r) értékét, feltételezve, hogy h értéke a levegővel átjárt porózus talajtestben zérussal egyenlő. Szabad — levegőbe történő — kifolyás esetén a vízhozam a (4) összefüggés szerint alakul, a talajjal érintkező esetre az (5) jelű összefüggés érvényes. A kísérlet adataiból kiderült, hogy W W Jgy es <7 iL 't It H'0,5m m=0Am 3 4 D= 13 mm H*1,5m T[óru] qt=rq (8) (9) T[óra] d - kifvlyónullás átmérő, mm H-a kifolyonyilásnál uralkodó nyomás, m W- a kifolyt vízmennyiség, l T - kifolyási idő, óra m - fektetési mélység, m D - nedvesítő cső átmérőié, mm 1. ábra. Talajjal fedett kifolyónyílás vízfogyasztásának integrál görbéi vályog talajon Puc. 1. HmneepaAbitbie Kpuebte pacxoda e omscpcmunx mpyö, 3aA0Mcemibix e cyzAUHucmou noiee Fig. 1. Cumulative curves of outflow through soil-covered orifice in loanty soil Méréseink eredményeit a 2. ábra szemlélteti. A kísérlet során (jj. = 0,47 mért érték mellett) T-ra 0,5—0,6 közötti értékeket kaptunk. A talaj ellenállási tényezője (r) a talaj állapotától és főleg mechanikai összetételétől függő állandó, mely megmutatja, hogy a talajba fektetett cső kifolyónyílásának vízhozama hányad része a szabad kifolyás esetén mérhető vízhozamnak. Méréseink alapján azt az eredményt kaptuk, hogy a talajjal borított kifolyónyílás vízhozama középkötött talajon kb. fele az azonos méretű, szabad nyílás vízhozamának, természetesen azonos belső nyomáson. Kötöttebb talajoknál az arány valószínűleg roszszabb, míg lazább talajoknál jobb. Ez a körülmény az öntözés alapvető paramétereinek számításánál feltétlen figyelmet érdemel. 2.2 Vízhozameloszlás a nedvesítő csőben szabad kifolyás esetén A továbbiakban megvizsgáltuk, hogyan alakul a vízhozam a talajba fektetett perforált nedvesítő cső hosszában és milyen összefüggés van a levegőn és talajban elhelyezett perforált csövek hidraulikai
