Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Oroszlány István: Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája

Dr. Oroszlány I.: Üzemi belvizek Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 103 olyan hidrológiai elemeket, melyeknek hosszú idősorai, viszonylag sűrű hálózatban, a Tisza völgyében rendelkezésre állottak. Ügy véltük, hogy a reprodukálás módszerével megnyújtott, mintegy 35—40 éves idősorok segítségével — a reprodukálás feltételezhető hibái ellenére is — megbízhatóbb gyakorisági adatokhoz jutunk, mint a 15 éves észlelési anyag felhasználásával. A grafikus vizsgálat során arra törekedtünk, hogy a hidrológiai elemek között feltárandó kapcsolatokat, korábbi tapasztalatainknak megfelelően [24], elkülönítetten tárjuk fel a csapadék felszíni halmozódásának (hó), az olvadásnak, a tavaszi és őszi evaporációval jellemezhető, végül a vegetációs idő evapotranszspirációval terhelt időszakaira. Végül, hogy a régi adatsoroknak a reprodukálás során történő felhasználását megkönnyítsük, s a lefolyási tényező dinamikus alkalmazása mellett tisztábban láthassuk a lefolyások bekövetkezéseinek lehetőségeit, a lefolyást kiváltó havi csapadékösszegek alsó határértékeinek megadásával szorítottuk korlátok közé a lefolyás számításának eseteit. Tudomásul vettük, hogy a mutatkozó kapcsolatok a kondorosvölgyi mintaöblözet akkori agrotechnikai színvonalára, és annak 1,4 km/km

2 csatornasűrűségére érvényesek. Tisztában voltunk azzal is, hogy a kapott összefüggések felhasználásával reprodukált régi Iefolvási értékek a korábbi valóságtól bizonyára eltérnek, hiszen időközben mind a termesztés, ill. agrotechnika színvonala, mind a csatornahálózat sűrűsége lényegesen változott. Ez azonban úgymond jól is jött, hiszen egy többé-kevésbé homogén adatsorhoz jutottunk, melyről az előrejelzés kevesebb hibával végezhető, mintha adatainkat változó termelési és vízgazdálkodási színvonalak mellett mértük volna. A grafikus vizsgálattal kapott számítási kulcsot bemutattuk a Hidrológiai Társaság 1974. évi keszthelyi vándorgyűlésén, s azt több helyen le is közöltük [25, 26, 27]. A kulcs segítségével, és a kondorosvölgyet jellemző hosszabb hidrológiai idősorok felhasználásával reprodukált 38 év havi összes lefolyásairól az alábbi 2. táblázatban bemutatott értéksort kaptuk. 2. táblázat Max 5 10 25% valószínűséggel várható alsó határérték [mm/hó] Olvadás időszaka . . 7,8 5,3 3,2 1,4 Tavaszi evap. időszaszaka 0,7 0,5 0,3 0,0 Vegetációs időszak . . 0,4 0,2 0,1 0,0 Kétségtelen, hogy a Kondoros völgy kedvező vízháztartású talajain keletkezett lefolyások viszonylag kicsinyek. Mégis úgy gondoltuk, hogy a lefolyásra ható néhány tényező szerepét jól érzékeltetik. Ugyanakkor látni kellett a kulcs lazaságait is, amin, egy előrejelzésre használható összefüggés vizsgálatban, a bevont tényezők számának növelésével, javítani lehet. A ma folyó észlelések lehetőséget adnak további hidrológiai elemek bevonására, s azok sűrű hálózatban történő további észlelése is biztosítottnak látszik. Ez esetben nem kell kezünket a múlt korlátozott észlelési anyagához kötnünk. A vizsgálat mindenesetre alátámasztotta annak a szemléletnek tarthatatlanságát, hogy az üzemi vízrendezés műszaki színvonalának emelését, a felszíni vízképződés dinamikájának részletesebb feltárása nélkül, meg lehet oldani. A felszíni vízképződés intenzitása és a belvízhullám csúcsértékek előfordulási valószínűsége Ha visszagondolunk arra a fentiekben megfogalmazott új igényre, hogy a keletkező és a tábla széléig lecsurgó felszíni vizeket keletkezésük, illetőleg a táblaszéli csatornába való befolyásuk ütemében kell elvezetni, eleve megdől az az eddigi tervezési irányelv, hogy a keletkező belvizet valamilyen „tűrési idő" alatt kell elvezetni. A fenti megállapítást jól alátámasztja, ha a vizsgált mintaöblözet napi lefolyásainak időgrafikonját szemléljük. Ehhez az 1. ábrán néhány lefolyást mutatunk be. Az ábra világosan mutatja, hogy a felszíni víz keletkezésének intenzitása széles határok között változik, a változás napokon belül jelentős, s hogy időnként szélső csúcsértékek is előfordulnak. A magasabb színvonalú műszaki tervezés az új igények kielégítését csak úgy tudja megoldani, ha a levezető hálózat méretezését a belvízhullám csúcsértékek valamilyen mértékadó gyakorisággal előforduló esetére végzi el. A gazdaságos esetre történő méretezés esetében természetesen előfordulhatnak még olyan belvízhullám vízhozam csúcsértékek, melyeknél a levezető kapacitás nem lesz összhangban a felszíni vízképződés intenzitásával. Ezekben az esetekben víztorlódás, visszaduzzadás, a tábláról lefolyásnak indult vizek átmeneti pangása következik be. TI vénkor azonban a visszaduzzadás, pangás időtartama a belvízhullám képből jól számítható és összevethető az üzem által megszabott tűrési idővel. Helyes mértékadó csúcshozam esetében azonban ez összhangban lehet a megkívánt termésbiztonsággal, felmérhető az ilyen esetekből folyó közvetlen és közvetett károk mértéke, s a pangó vizek okozta rizikó a gyakorisági mutatók alapján előre számítható. Az azután már csak tervezési feladat, hogy az üzemben kijelölhető ideiglenes tározóterek befogadóképességének célszerű megválasztásával, miként hangolható össze a felszíni vízképződés mértékadó intenzitására, a belvízhullám valamilyen gyakoriságú csúcsvízhozamára tervezett üzemen belüli levezető hálózat, a befogadóként szereplő üzemközi vagy főművi levezető hálózat vízszállító kapacitásával. A 3. táblázatban mutatjuk be példaképpen a kondorosvölgyi öblözetben észlelt és napi közepes vízhozamot jelentő értékeket. A napi lefolyások és a mintaöblözetben észlelt