Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
12. szám - Dr. Takács Sándor–Vukovich Ferenc: Fémes elemek és detergensek előfordulása Borsod megye felszíni vizeiben
» 556 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Fémes elemek és detergensek előfordulása Borsod megye felszíni vizeiben Dr. TAKÁCS SÁNDOB» — VUKOVICH FEBENC* A felszíni vizek minőségének megítélése hagyományosan a klasszikus kémiai vizsgálatokon (szerves szennyezők indikátorai) alapul. Az ipari szennyvizek növekedése, a vizi élőszervezetek időszakos tömeges pusztulása hívta fel a figyelmet az egyéb kémiai mikroszennyezőkre. A mezőgazdaság kemizációja, a mesterséges mosószerek elterjedése mind megannyi szennyező forrása a felszíni vizeknek. A fémes elemek mennyiségének emelkedése vízhasznosítási és toxikológiai szempontból egyaránt fontos. Ismeretes, hogy egyes halfajták különösen érzékenyek még a vas, réz és cink-ionokkal szemben is. Ezeket az elemeket testükben és belső szerveikben kumulálják. Hasonlóan viselkednek az egyéb alacsonyabb rendű, egysejtű vizi szervezetek is, melyek a táplálkozási lánc útján külön hatást is gyakorolnak. A detergensek viszonylag kisebb toxicításuk ellenére a vizek öntisztulását befolyásolják (habképződés, oxigénellátás romlása). Nehezíti a helyzetet a fém-ionok stabilitása, így hosszú folyó szakaszon kimutathatók. Mennyisége legfeljebb a hígulással és fémhidroxidok alakjában való kiválással változik. Utóbbinak veszélye, hogy a mederiszapban kiülepszik vagy reverzibilis kötések esetében (megfelelő körülmények között pl. pH változás) újra kioldódik és váratlan következményekkel jár. Borsod megye felszíni vizeibe igen sok (kb. 250 000 m 3/nap) különböző szennyező anyagot tartalmazó ipari és házi szennyvíz jut. Néhány vízfolyás már ipari szennyvízzel terhelten érkezik hazánk területére. A felszíni vízfolyások egységes minősítésére és kategorizálására történtek ugyan lépések, mégis ez ideig a szakágazat kereteit alig lépte túl. Vizsgálataink a megye valamennyi jelentősebb vízfolyásaira kiterjedtek. 1972—74-ben 250 mintát vizsgáltunk és azokon 3750 elemzést végeztünk. Meghatároztuk Ca, Mg, Na, K, Fe, Mn, Cu, Zn, J, F, V, Br, Ni, B és anionaktív detergens mennyiségét. Vizsgálatainkkal egyrészt az elemek mennyiségi viszonyait, változásait és kiterjedését, másrészt a szenynyező forrásokkal való kapcsolatát kívántuk tisztázni. A továbbiakban részletesen csak a Fe, Mn, Zn, Cu, Ni és anionaktív detergensek előfordulásával foglalkozunk. Vizsgálati módszer Vas-mangán meghatározás: A vasat és mangánt fotometriás módszerrel határoztuk meg. A mérést Spektromom 204 típusú műszeren 500, illetőleg 525 mn hullámhosszon végeztük. Réz, cink, nikkel meghatározás: A vizsgálat polarográfiás módszerrel történt. 0,0 V ós — 2,0 V között folyamatosan változtattuk az elektrolizáló feszültséget és regisztráltuk az átfolyó áramerősséget. A fém-ionok *Borsod megyei Köjál Miskolc, Szentpóteri kapu. milyenségétől függően polarográfiás lépcsőt kaptunk, melynek magassága a koncentrációval arányos. A kalibráció ismert koncentrációjú oldatokkal törtónt. Anionaktív detergensek meghatározása: metilónkék módszerrel lúgos közegben történt. A mérést Spektrofotométerrel 610 nm hullámhosszon végeztük. Eredmények A vas és mangán előfordulását és mennyiségét az I. ábrán közöljük. A határértékek, kategóriák beosztásánál egyéni — a sajátos viszonyainknak megfelelő — csoportosítást választottunk, átlagok feltüntetésével. (1. Osztály: Fe 0,0—0,3; Mn 0,0— 0,2 mg/l. II. Osztály: Fe'0,31—1,0; Mn 0,21—0,5 mg/l. III, Osztálv: Fe 1,01—1,5; Mn 0,51—0,8 mg/l. IV. Osztály: Fe 1,51—2,0; Mn 0,81—1,2 mg/l. V. Osztály: Fe 2,01—; Mn 1,21— mg/L) A Sajó Sajópüspökinél vas-tartalmát tekintve a II. osztályba sorolható, bár egy alkalommal mértük 2,0 mg/l feletti mennyiséget is. A mellékvizek közül a Hódos és Hangony patak Ózd illetve Borsodnádasd felett alacsony vastartalmú. Borsodnádasd után III. osztályúvá válik a Hódos patak 9,35 mg/l maximummal. A Hangony Ózd után V. osztályú 24,5 mg/1 csúcsértékkel. A két vízfolyás egyesülés után is magas szennyezettségű marad, amely a Sajón is érezhető egészen a Bódva beömléséig. A Mercse és Bán patak jó vízminősége sem képes kompenzálásra. " A Bódva alacsony vastartalmú, de a Jósva patak vasas karsztvizei befolyásolják (3,28 mg/l) és Szendrő térségében már II. osztályúvá válik. Még ez is elegendő viszont ahhoz, hogy a Sajót IV. osztályúvá javítsa. A Szinva felső folyása vasban szegény, de az ipari szennyvizek után II.— III. osztályú lesz és így kerül a Sajóba, amelynek vizét átmenetileg nem befolyásolja, később a Sajó mégis romlik, amit a Hernád—Bársonyos sem tud ellensúlyozni. A Ronyva—Bodrog I.— III. osztályú, Tokajnál 0,34—0,48 mg/l vastartalommal ömlik a Tiszába. A Herv/id hazai szakasza IV.— III. osztályú, a Bársonyos végig IV. osztályú. Ennek az a magyarázata, hogy mellékvize a Szártos patak az ország határtól túlról igen magas szennyeződést hoz (142—220 mg/l). Érdekes a Tisza felső szakasza, mivel III.—IV. osztály szerint minősíthető, ami borsodi szakaszán történő szennyezéssel nem hozható összefüggésbe. Feltehető, hogy ez a megye határán kívüli hatás következménye. Tokaj után átmeneti javulás, majd romlás észlelhető, amit a Sajó csak tovább súlyosbít (2,38—3,86 mg/l). A mangán viszonylag kisebb intervallumban változik. A Sajó egész hazai szakaszán II. osztályú és a maximum is csak 0,55 mg/l. A Sajó mangán tartalmát nem befolyásolja a Hódos és Hangony patai nagy szennyezettsége sem (0,83—1,48 mg/l.)
