Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1974. szeptember 3-án tartott vezetőségválasztó közgyűléséről

Beszámoló a MHT 1974. IX. 3-i közgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 91 dett, majd 1955-től kezdve a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettesi tisztjét látta el. 1961 óta a Középdunán túli Vízügyi Igazgatóság vezetője. Személyében a mérnöki és a műszaki munkát irányító vezető tevékenységi köre úgy egyesül, hogy mint igazgató is mindig meg tudott maradni mérnöknek és ugyanakkor a műszaki munkák irányítása mellett mint vezető az emberekkel, azoknak a személyi problémáival is teljes mértékben azonosulni tudott. Mint mérnök a műszaki munkákat nemcsak végezte és irányította, hanem a feladatok magasszintű tudományos megoldásának az igényét is állandóan érvényesítette. A vezetése alatt dolgozó intézmények munkáját a tudományos műszaki igényesség jellemezte, saját maga pedig alkotó módon vesz részt a vízügyi szolgálat tudományos munkájában. Tisza menti tevékenysége során a belvizek hidrológiai értékelésével foglalkozó tanulmánya úttörő jelentőségű volt, majd itt, a VITUKI szervezetén belül működő mirhogyolcsi kísérleti belvízöblözet megépítését irányította. A Dunántúlon az általa vezetett igazgatóság építette ki azt a Gajavölgyi Kísérleti Vízgyűjtőterületet, amelynek adatai a mai rendszerhidrológiai vizsgálatok alapját adják. Az Igazgatóság munkáját olyan újítások jellemzik, mint a kiselemes építési mód széleskörű alkalmazása, a vízgazdálkodási szintet pedig a különböző méretű tározók sorozatának a kiépítése. A vezetése alatt álló intézmények magas műszaki szintjének biztosítása mellett személyesen is tevékenyen részt vesz tudományos életünknek a gyakorlat részéről történő irányításában. Ezt a munkáját azzal lehet jellemezni, hogy a kutatási eredmények alkalmazásánál véleménye perdöntővé vált, a kutatások hasznosításánál biztos ítélete támpontot nyújt a kutatónak a munkája fejlesztésében, a gyakorlat irányítóinak a vízgazdálkodás fejlesztésében. Az elméleti kutatás eredményét felhasználó és a gyakorlati mérnöki tevékenységet, vezető munkát végző mérnök e három különbözőnek látszó területen végzett munkáját az árvizek alatt nyújtott teljesítményével lehet lemérni. Az 1954—55-ös árvizeken szerzett tapasztalatok alapján irányította az 1933-as dunántúli és az 1965-ös dunai nagy árvíz elleni védekezést. A legmagasabb szintű eredményes védelmi munka mellett biztosította az árvíz során szerezhető természettudományos hidrológiai adatgyűjtés megszervezését és a tapasztalatok, tudományos eredmények publikálását. Az 1970. évi tiszai nagy árvíznél Karászi Kálmán mint műszaki tanácsadó a védvonalon támogatta az árvédekezést úgy, hogy fizikai teljesítőképességének végső igénybevételével biztosította szinte minden védelmi pontban állandóan jelen tudott lenni megosztva, átvállalva a felelősséget is. Árvízi tapasztalatairól írt cikkei szakirodalmunk alapvető tanulmányaivá váltak. A vidéki csoport elnökeként, elnökségünk tagjaként a tudományos élet legfontosabb fórumain tölt be irányító szerepet, ahol az előadásokon a viták lebonyolításában közvetlenül vezeti a különböző tudományos irányzatok termékeny öszszevetését, szolgálja így az új generáció továbbképzését. Dr. Németh Endre, Társaságunk tiszteleti tagja betegsége miatt a közgyűlésen nem vehetett részt, ezért az Elnök a kórházban személyesen adta át számára a kitüntetést. Dr. Németh Endre az alábbi köszönő levelet intézte az Elnökhöz: Igen tisztelt Közgyűlés! Mélyen tisztelt Elnök Ür! Meghatott szívvel mondok köszönetet azért az igen nagy kitüntetésért, amelyben most részesítettek. Saját cselekedeteim értékét soha sem a magam, hanem mindig az arra illetékesek megítélésére bíztam. Én csak annyit mondhatok, mindig arra törekedtem, hogy a reám bízott feladatokat önzetlenül, legjobb tudásom szerint végezzem el. Munkám során igyekeztem a problémákat általánosabb vonatkozásaiban szemlélni. Egyik ilyen megállapításom egy hiányérzetemhez kapcsolódott. Szokásos az alkotó tevékenységeket zenei metaforákkal öszszekapcsolni. így például az építészek munkájukat megfagyott muzsikának nevezik. Sokat gondolkoztam azon, hogy a mi hivatásunkat milyen kapcsolatba hozhatjuk a zenével. Ügy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, a mi alkotásaink a megfagyott muzsika helyett az eleven, pezsgő élet ritmusát intonálják. A látszólag mozdulatlan erőműtelep belsejében zcngő-zúgó muzsikával alakult át a víz energiája az emberiséget szolgáló villamos energiává. A szomjas földön a mi öntözőmunkánk nyomán szökken életritmusba a termés. Az ipartelepek legváltozatosabb ritmusú tevékenysége elhalna, ha az éltető vizet nem biztosítanók számára. A hidrológia a természet-átalakítás egyik alapvető tudománya. A zenei hasonlat tehát erre is vonatkozik. Ezt azzal egészíteném ki, hogy a hidrológia két szemléleti módot testesít meg. Az egyik a víz körforgásának, annak természetes megnyilvánulásának tudomásul vétele, a másik, pedig az embernek természetátalakító munkája során erre adott válasza. A természet megnyilatkozása mindig spontán, kiszámíthatatlan. Az ember válasza tapasztalata útján szerzett ismeretein és tudományos kutatásain alapuló, nem spontán, hanem tervszerű. A természet spontán megnyilvánulását legszebben Beethoven harmadik szimfóniája fejezi ki. Az embernek a természet megnyilatkozására adott válaszára még nincs zenei kifejezésmód. Érdemes lenne ennek a zenei válasznak a megkomponáltatását arra alkalmas, ihletett zeneszerzőre bízni. Ez a korszak egyébként nem is annyira a technika korszaka — mint mondani szokták — hanem az emberiségnek, mint biológiai-társa-