Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)

Dr. öllős G.: A víz minőségének romlása amilyet a múltban, amikor a víz iránti kereslet kisebb volt, még nem vettek igénybe (nem beszélve arról, hogy még 12—20 évvel ezelőtt világszerte kisebb volt a felszíni vizek szennyezettsége). Ez a körülmény, pontosabban ennek következményei szükségessé teszik, hogy a víztisztítást tervező (és üzemeltető) szakember a hálózattervező (és üzemeltető) szakemberrel együttműködjék. Itt mindkét oldal igényeit és lehetőségeit figyelembe kell venni. Ezzel kapcsolatban dr. Öllős Géza tanul­mánya rámutatott olyan problémákra, amelyeknél a kölcsönhatások és megoldások ismertnek tekint­hetők, de rávilágított olyanokra is (és talán ezek vannak többségben), amelyeknél a kölcsönhatás és a megoldás tekintetében is még a gyermekcipőt megelőző korban vagyunk. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása sürgős; ebben a munkában a tisztítás­sal és a hálózathidraulikával foglalkozó szakem­bereknek együtt kell működniök. A vízigények további rohamos növekedése azonban egy újabb kérdést is felvethet: a csapon kifolyó kifogástalan minőségű ivóvíz biztosítása érdekében eredményes lehet-e csupán a víztisztítás és a hálózat megfelelő kialakítása, nem kell-e a felszíni vizek tisztaságá­nak fokozott megóvásában keresni a megoldást. A válasz egyértelmű lehet: a vízminőségszabályo­zást már a természetben el kell kezdeni! KOLLÁR GYÖRGY (Budapesti Műszaki Egyetem) A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Vízellátás Csatornázás Osz­tályán az utóbbi években több hazai vízmű háló­zatát vizsgáltuk a másodlagos szennyeződés szere­pének felmérése céljából. Kutatásunk során ta­pasztaltuk, hogy nagyobb városaink gyorsan bő­vülő hálózatában tetemes mennyiségű üledék rakó­dik le, melynek eltávolítása a szokásos öblítéssel már nem oldható meg. Megfigyelésünk szerint nagyfokú hálózati szennyeződés várható olyan vízműveknél, ahol felszíni vizet tisztítanak, vagy vas- és mangántartalmú a víz. Az előbbi típusnál a hálózati víz lebegőanyag-tartalmának jelentős része a tisztítandó nyersvízben jelenlevő mikro­organizmusok, így elsősorban kovamoszatok, zöld­moszatok, kerckesférgek, fonalférgek, csillós egy­sejtűek stb. A lebegőanyagban levő szervezetek mennyisége és minősége az év folyamán gyakran változik és nagy tömegben megjelenve kellemetlen ízt, színt és szaganyagokat is kölcsönöznek a tisz­tított víznek. Eltávolításuk költséges és sokszor csak részben lehetséges a ma alkalmazott vízkeze­lési technológiákkal. Azt tapasztaltuk, hogy a leg­jobban működő felszíni víztisztító berendezés sem távolít el a tisztítandó vízből az össz szervezetszám 98%-ánál többet, ami pl. Dunavíz esetében a tisz­tított vízbe kerülő literenkénti szervezetszám több­ezres esetleg többmilliós egyedszámát jelenti. Ez a hálózati szennyezés jelentős mértékben emeli a víz szervesanyagtartalmát és így a védelmet nyújtó aktív klórtartalmat is csökkenti, esetleg teljesen elemészti. Vannak olyan szervezetek is (pl. fonalférgek), amelyek a tisztítótelepen a gyorsszűrőkben első­sorban pangó terekben nagymértékben elszaporod­Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 67 3. ábra nak. Ezek lényegesen nagyobb számmal jelennek meg a tisztított vízben. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy magas szabad Cl 2-t is eltűrnek. A vas- és mangántartalmú hálózati vizekben hasonlóan kellemetlen problémát okozhat a vas­és mangánbaktériumok nagytömegű jelenléte, mely mint barnás, vagy feketésbarna üledék, be­vonat, gyakran szemmel is látható. A hazai víz­művek szempontjából figyelmet érdemlő fontosabb vasbaktériumok közül két fajtát találtunk nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom