Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)
64 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. öllös G.: A v iz minőségének romlás,i Hozzászólások Dr. PÁLINKÁS LAJOS (Egészségügyi Minisztérium) Higiénés szempontból a legfontosabb követelmény a szolgáltatott vízzel szemben az, hogy a vízcsapot elhagyó víz a jó ivóvíz fogalmának feleljen meg, ne tartalmazzon egészségártalmat előidéző anyagokat. Elvileg azt lehetne mondani, hogy a higiénikust szinte nem is érdekli, hogy a vezetéken belül mi történik, csak a fenti követelmény legyen kielégített. A valóságban ez a felfogás nem fogadható el, mert a csapot elhagyó víz minó'ségét az dönti el, hogy előbb mi történt a vízben és vízzel. Közegészségügyi szempontból is csak a műszaki vonatkozásokkal egybevetve lehet vizsgálni és minősíteni. A vezetékrendszerben lezajló folyamatok részben az előző folyamatok folytatásai, részben a vezetés közben bekövetkező változások következményei. Higiénés tapasztalataink szerint a hőmérséklet erősen befolyásolja a víz biológiai folyamatait. A hőfok hatására a biológiai élettér is változik. Hideg hatására beszűkül. Ennek következményeként pl. a Szolnok megyei KÖJÁL-ban a plankton vizsgálata során a 0 C°-hoz közel álló hőmérsékleten 0 fajt, 5—6 C°-on 12 fajt, 15—16 C°-on 42 fajt találtak. A lehűléssel párhuzamosan a baktériumflóra is változott. Jelentősen csökkent a 37 C°-on tenyésző baktériumok száma és a 20 C°-on tenyészők is kifejezetten mérséklődtek. Uralkodóvá váltak a 46 G°-on tenyésző, főleg a Pseudomonas családba tartozó baktériumok. Hideg időszakban és alacsony vízállás mellett a Nagy Felszíni Vízmű működése idején a fővárosi csapvízből enterális fágokat izolált az OKI több ízben. Ez tehát azt jelezheti, hogy a hideg évszakban kórokozó bélbaktériumok is a hálózatba kerülnek. A Pécsi Orvostudományi Egyetem vizsgálatai szerint a nyári felmelegedés idején rendszeresen jelentős minőségromlás következik be. Ennek az a magyarázata, hogy magasabb hőmérséklet mellett fokozódik a felszíni vízben a szervesanyagok lebomlása, ezzel párhuzamosan fokozódik az algák élettevékenysége is. Ez a tömegprodukció rontja a tisztítási hatásfokot. A fővárosban a nyári szaprofita tömegprodukció alkalmával flavobaktériumokat izoláltak a vízből. Ugyancsak a fővárosban a téli, alacsony hőmérsékletek mellett clostridiumokat találtak az ivóvízben, de csak azokon a területeken, ahol a Nagy Felszíni Vízmű által termelt víz jelen van. A szolnoki vízkivételnél a hőmérséklet és az ammóniumtartalom között találtak szoros összefüggést. Úgy tapasztalták, hogy az ammónium mennyiségének emelkedése párhuzamos az algavegetáció pusztulásával és a baktériumflóra átalakulásával. Az alacsony hőmérséklet zavarja egyes derítő anyagok pehelyképződési folyamatát, ami szintén minőségi zavart okoz. A balatoni DEVIG-rendszerű víztisztítóknál alkalmazott vasklorid derítőszer pl. a víz vezetés közbeni hőmérséklet csökkenés miatt utópelyhesedik. Minél távolabb kerül a víz a termelési helytől, annál zavarosabb. A felszíni víztisztítók által okozott íz- és szagproblémák tapasztalataink szerint főleg a téli és a nyári hónapokban jelentkeznek. A téli íz- és szagproblémák oka valószínűleg a biológiai élettér beszűkülése, ami miatt nem történik meg egyes vízbe jutott kémiai anyagoknak, pl. a fenolnak lebomlása, a nyári ilyen jellegű panaszokat pedig általában algaféleségek idézik elő. A víz oxigénfogyasztásának a mértéke szintén nagyon fontos minőségi jelző. Kívánatos lenne olyan ivóvíz biztosítása, amelyben már oxigénigényes bomlások nem történnek. A tisztított víz mikrobiológiai vizsgálatai során, is olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a tisztított víz mikrobiológiai képe szorosan kapcsolódik a nyersvíz mikrobiológiai képéhez, együtt ingadozik azzal, természetesen csökkentett mértékben. Ez azt jelenti, hogy a tisztítóláncon a baktériumok egy része átjut. Az egyik borsodi víztisztítónál pl. a biztosan székleteredetű baktériumok 3,3%-ban fordultak elő. Nagyon káros az a szemlélet, hogy a vízben maradt mikroorganizmusokat a fertőtlenítés során kell ártalmatlanítani, így a biztos csíramentességet a fertőtlenítés hatásfokának emelésétől várják. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fertőtlenítés hatásfoka nemcsak a fertőtlenítő anyagtól és a behatási idejétől függ, hanem a behatás lehetőségétől, azaz ,,a víz tisztaságától "is. A víz tisztátalanságai gátolják a fertőtlenítő hatás kialakulását. A fertőtlenítőszer nem fér hozzá a mikroorganizmushoz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fertőtlenítésnél is fordulnak elő zavarok, akkor egyértelműen kimondhatjuk, hogy az ivóvizeket nem a végső fázisban fertőtlenítéssel, hanem a tisztítási technológia során kell csíramentessé tenni. A fertőtlenítést csak a biztonság fokozására kellene alkalmazni. A mai felfogás sajnos a fertőtlenítésre helyezi e kérdésben a fő súlyt. KÖJÁL-jaink 105482 vizet vizsgáltak meg 1972-ben, ebből 20681 kifogás alá esett. A fenti anyagokkal baktériumszám, coli-, egyéb baktérium, biológiai vizsgálatot, fizikális vizsgálatot, vegyi vizsgálatot végeztek, összesen 614532-t. Ebből összesen 33131 esett kifogás alá. A megoldás elsősorban műszaki vonatkozású, azaz olyan előtisztítást és elő fertőtlenítést kell kidolgozni, amely mellett a vezetéken belüli víz minősége nem romlik. Olyan vezetékeket kell kialakítani, amelyek a környezet oldaláról normális esetben nem szennyeződhetnek. Dr. TAKÁCS SÁNDOR (KÖJÁL, Miskolc) A tárgyalt téma rendkívül érdekes és újszerű. A higiénikus számára annál is inkább fontos a kérdés tisztázása, mert nagyon sokszor „oknyomozást" kell folytatnia annak megállapítására, hogy
