Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

12. szám - Markó Elek: A Sió torkolati mű

Marko E.: A Sió torkolati mű Hidrológiai Közlöny 1975. 12. sz. 573 letve felhívják a figyelmet azok helyesbítésének szükségességére. A tanulmány alapján szintezési gombokat, furatos falicsapokat, mérőrudakat, lapvízmércéket, piezométer kutakat, vízszintes mérőpontokat és termisztoros hőmérőket építettek be a torkolati mű jellemző helyein. A mérések adataiból például meg lehetett állapítani, hogy a műtárgy alsó főjének süllyedése a számított értéknek mintegy harmadát tette ki. A torkolati mű ellenőrző méréseit a jövőben is rendszeresen végezni fogják. A kiviteli tervek elkészítése után meg kellett tervezni a torkolati mű ideiglenes üzemi rendjét. A hidrológiai adatokból számíthatóan a Sió csatorna 1%-os valószínűségi vízhozama 224 m

3/s 10%-os valószínűségi vízhozama 156 m

3/s közepes valószínűségi vízhozama 21 m

3/s közepes kis vízhozama 3 m

3/s . A tartós duzzasztási szintnél (87,50 m) alacsonyabb dunai vízállás esetén a torkolati mű a duzzasztó szerepét tölti be. A duzzasztási szintet úgy állapították meg, hogy a mezőgazdaságot ne érje károsodás. Ilyenkor a Sió vizeinek lebocsájtása 140 m

3/s-os vízhozamig a leeresztő zsilipen, illetve az egészen kis vízhozamoké a déli pillérbe beépített angolnafogón keresztül történik. Ha 140 m

3/s-nél nagyobb vízhozam érkezik, akkor a hajózsilipet is fel kell használni a víz levezetésére. Amikor a Duna vízállása a duzzasztási szintnél magasabb, a duzzasztómű elzárószerkezetét teljesen ki kell emelni. Téli időszakban — tenyészidőn kívül — a duzzasztási szintet a 88,50 m-es szinten kell tartani, a hajózsilip kamrában ugyancsak, lesüllyesztett merülőkapuval. Dunai jeges árvíz idején a torkolati mű árvízkapuként működik. Az ideiglenes üzemelési utasítás fentieken kívül tartalmazza az acélszerkezetek, mozgatóberendezések, valamint a villamos vezénylő, észlelő és jelző berendezések üzemelési rendjét is. Kivitelezés A torkolati mű kivitelezési munkái az árvízvédelmi töltések építésével kezdődött el 1968 tavaszán. A Gemenci Erdőgazdaság a nyomvonalakon 5500 fát vágott ki és a Vízügyi Szolgálat kivitelező részlegei nyolc ütemben készítették el a gyökerekkel átszőtt talajon a töltéseket. A töltésépítéshez szükséges földet dömperekkel szállították a 2 km távolságban nyitott anyagnyerőhelyekről. Az árvízvédelmi töltések egy részén vízzáró burkolattal ellátott üzemi utat épített az egyik fővállalkozó, a Tolnamegyei Állami Építőipari Vállalat. A torkolati műtárgy munkagödrét és felvonulási területét 1969-ben alakították ki, ugyanekkor készült el a lakótelep is a vízellátással és csatornázással együtt. Az iszapos-finomhomokos, talajszerkezet miatt a munkagödör rézsűinek egy részét burkolni kellett. Elkészült a 49 db 0 280 mm-es szűrőzött csőkút, a gyűjtő csővezeték rendszer és a vízhozammérő műtárgy. A kutakba nyugatnémet gyártmányú EMU KD 38 típusú, <2 = 700 l/p kapacitású W = 35 m emelési magasságú búvárszivattyúkat szereltek. A talajvízszintsüllyesztés 1970 januárjában kezdődött el és 1973 januárjában fejeződött be. 1970-ben átlagosan 33, 1971-ben 28, 1972-ben 22 kút üzemelt. Hazánkban ez volt az első mélykutas talajvízszintsüllyesztés, melyet önálló megoldásként alkalmaztak. A kivitelezés másik fővállalkozója a GanzMÁVAG 1972 tavaszán kezdte el az acélszerkezetek szerelését. 1973 nyarán az osztrák cégek és a VERTESZ elvégezték a mozgatóberendezések öszszes technológiai és villamos szerelési munkáit. Ezután került sor a száraz és vizes próbákra, valamint a beszabályozási műveletekre. Október végén megindult a hajóforgalom az új mederben. A munkák során 1,5 millió m

3 földet mozgattak meg, 22 ezer m

3 vasbeton szerkezetet készítettek el és 570 t acélszerkezetet építettek be a torkolati műbe. A mintegy 350 millió Ft értékű vízügyi beruházás nagymértékben járul hozzá az érintett terület komplex vízgazdálkodási tervéhez. Tervezési, kivitelezési és üzemelési tapasztalatok Célszerű összefoglalni azokat a legfontosabb tapasztalatokat, melyeket a soronkövetkező mélyépítési munkáknál hasznosítani lehet. — a talaj vízszintsüllyesztés 3 éves üzemében a második év után több csőkút réz szitaszövete beszakadt, mert a nagymennyiségű, talajvízből kivált, vasoxid eltömte és korrodálta az anyagot. A tervben előírt tartalék kutak üzemére tehát szükség volt. Nagyobb volumenű mélyépítési munkák víztelenítési berendezésénél tartalékról kell gondoskodni. — a munkahelyet az energiahálózat adottságai miatt csak egy irányból lehetett szabadvezeték kell megközelítem. A gyakorlati áramkimaradás következtében a szivattyúk üzeme hirtelen leállt és vízlengési jelenség lépett fel annak ellenére, hogy légbeszívó szelepeket terveztek be a gyűjtőcsövek jellemző pontjain. A tartalék áramforrásként létesített Diesel áramfejlesztők azonnali üzeme sem volt képes az áramkimaradást megakadályozni. A hirtelen jelentkező víznyomás emelkedés szintén hozzájárult a szűrők rongálódásához. Ha mód lett volna kétoldalú energiaellátásra, akkor az üzemzavarok nagy többségét ki lehetett volna zárni. — a tervezés során a gondosan egyeztetett organizációs tervekhez képest a fővállalkozóknál az építkezés ütemében lemaradás jelentkezett, ezért a munkagödörbe több lejáró rámpát kellett menet közben tervezni és építeni. A közlekedést ekkor viszont a víztelenítőrendszer gyűjtő csövei akadályozták, ezért azokat többször ki kellett váltani. — a tartósan alacsony talajvízszint hatására a leszívott vízfelület jelentékenyen kiterjedt és ezért a felső ós alsó várakozótér föld, burkolat és betonmunkáit száraz munkatérben lehetett elvégezni. Ez a pozitív jelenség, mely a munkák minőségének javulását jelentette, ismét befolyásolta az ütemtervet, mert egyes munkafázisok határidejét módosítani kellett. Olyan időpontokban került például földvisszatöltésekre sor, amihez a csőkutak levágásának, illetve felmagasításának tervével esetenként alkalmazkodni kellett.