Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
12. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Kutak gázvizsgálatának tapasztalata
Dr. Karácsonyi S.: Kutak gázvizsgálata Hidrológiai Közlöny 1975. 12. sz. 565 9. ábra. A víz metán-oldóképessége a nyomás és hőmérsék let szerint Puc. 9. MemaHO-pacmeopmoufan cnocoÓHOcmb eodbi e 3aeucuMocmu om meMnepamypbi u daeAenun Abb. 9. Das Metan-Lösungsverniögen des Wassers c Druck und der Temperatur entsprechend megalkotható a kutak vizére vonatkozó összefüggés 0—500 m mélységtartományra, amelyet gg = = 20 ml°C geotermikus grádiens alapulvételével 10—35 °C hőmérsékletintervallum jellemez. Ezekkel a feltételekkel a metán oldékonyságát rétegviszonvok között a gáztartalom (V) és a réteg mélysége (M) közötti: M = 1,38 F 3+ 30 V 2+ 17,8 V (Juhász J.) összefüggés, ill. a 10. ábra fejezi ki. Ez utóbbi tartalmazza az adott hőmérsékletű rétegből felszínre emelkedő víz légköri nyomáson érvényesülő oldékonyságát is. A gáz oldékonysága tekintetében a hőmérséklet növekedés csökkentő hatása ellenére a nyomás növekedése esetén is igen jelentős a víz metán oldóképessége. Míg a terepszinten és atmoszféra nyomáson a 10 °C hőmérsékletű (az évi középhőmérséklet) víz metán oldóképessége 0,043 N m 3/m 3, addig az 500 m mélységben levő és 35 °C hőmérsékletű rétegben (p= 50 at) a víz metánoldóképessége kereken 1,1 Nm 3/m 3. A rendelkezésre álló gázvizsgálati eredményeket az igénybevett vízadóréteg mélysége szerinti rendezésben a 11. ábra tünteti fel, amely a kétfázisú metán, valamint a teljes gáztartalom eredményeit adja. Az eredményekből szembetűnő, hogy a vizek gázossága messze elmarad a metánra érvényes gáz-oldódási értékétől. Lényegében ugyanez vonatkozik a vizek teljes gáztartalmára, jóllehet gázkeverék esetén jobban oldódó komponenseket is találunk. Az adathalmaz homogenitása még igenkétséges, ez azonban az értékelést lényegében nem zavarja, mivel az eddig előfordult tnaximumok adják a mértékadó gáztartalmat. Az eddigi maximumok burkológörbéje így a teljes gázra [1], ill. a metántartalomra [2] érvényes. Az eredményekből látható, hogy az eddig végzett technológiai pontosságú vizsgálatoknál észlelt legnagyobb gáztartalom 0,18 Nm 3/m 3, az összes me- » tántartalom pedig a 0,11 Nm 3/m 3 értéket nem haladta meg. A metánra vonatkoztatva a tényleges maximum az elméleti oldékonyság kereken 10%-át érte el, az eltérés természetszerűleg a kisebb mélységben levő rétegek vizénél lényegesen kisebb. A víz telítettsége egyben fizikai-kémiai indoka a gáztartalom ingadozásának a gázosság labilitásának. Továbbiakban vizsgálat tárgyává tettük az oldott gáztartalom eredményeit annak előrebocsátásával, hogy a vizsgálatok a gáz kiválását elősegítő körülmények között történnek, így a vízmű üzemében ezt meghaladó értékkel kell számolnunk. A teljes oldott gáz-, és az oldott metántartalom eredményeiből (12. ábra) szembetűnő, hogy a legnagyobb értékek az adott hőmérsékletű víz légköri nyomáson érvényes gázoldódási képességét meghaladják. A gázoldódásnak, ill. a kiválásnak ez a sajátossága a folyamatra önmagában is jellemző. Ezen felül a kutakban a víz aránylag nagyobb sebességgel emelkedik a felszínig, a nyomáscsökkenés gyorsan és rendszerint zárt térben következik be. E körülmények együttesen indokolják, hogy a telítettségtől messze elmaradó gáztartalom oldott fázisa az elméleti eredményeket meghaladja. Itt jegyezzük meg, hogy a metán és a víz kémiai kapcsolatát — ugyan az alapvizsgálatok nem támasztották alá — tapasz10. ábra. A rétegvizek elméleti metán-oldóképessége gg = = 20 m/°C hőmérséklet változás figyelembevételével réteg (1) és atmoszféra (2) nyomáson• Puc. 10. TeopemuuecKan Memano-pacmeopniouiaH cnocoőHocmb nmcmoeux eod c ynemoM eeomepMuiecKoeo zpaduenma 20 M/°C 1. npw njracTOBOM AaBJieHHH, 2. npH aTMOC(}iepHOM ;umjienHH A bb. 10. Das theoretische Metari-Lösungsvermögen des Wassers unter Berücksichtigung der Temperaturänderung gg = 20 m/°C auf den Schichten (1) und Athmosphären (2 )-Druck
