Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

12. szám - Kontur István: Hidrológiai rendszervizsgálati modell vízhozamidősor előállítása. (I. rész)

554 Hidrológiai Közlöny 1975. 12. sz. Kontúr 1.: Hidrológiai rendszervizsgálat s*p+q-i­{ ,s - felszíni tovobbhalados p- elpárolgás q- beszivárgás S(t) felszín feletti ,a*i(t)> lefolyás jtf(t) /felszín alatti / lefolyás Q*(t), O-rdL 4. ábra. A Jelszíni és a felszínalatti lefolyási utak Puc. 4. IloeepxHocmiibie u nodseMitbie mpaeicmopuu cmoica Fig. 4. Runoff paths on and below the surface xj-t (21) t-i*-_L__L ) J minden j-re. Tehát az lj szakaszok száma változik. (Ugyanolyan átlagos átvonulási idő mellett a ta­lajban a víz rövidebb utat tesz meg.) Legyen az így kapott szakaszok száma: kj. Az lj felszíni szakaszról különböző időpontokban szivárog be a víz és kj paraméterű gamma eloszlás szerint transzformálódik tovább. A felszín alatti vízmozgás esetében a kj számú exponenciális függ­vényből (8) alakú kifejezést kapunk: A lefolyásra kerülő vízmennyiség, tehát az i víz­gyűjtőről, mely r szakaszból áll: M r= M •s r — s r-h(i)-AFi (20) Feltételezzük, hogy a szakaszon való tartózko­dási idővel lineárisan növekszik a beszivárgás és pá­rolgás, ezt a finomítást nem vettük figyelembe, csu­pán az átlagos időtartammal és így minden átvonu­lási időhöz — valószínűséghez — azonos vízmeny­nyiségcsökkentés valószínűséget tekintettünk. Mi­vel az összes különböző sebességgel mozgó vízré­szecske közül azonos eséllyel vész el egyik, vagy másik, így az exponenciális sűrűségfüggvények vál­tozatlanok maradnak és a végeredmény gamma el­oszlású valószínűségi változó sűrűségfüggvény alak­ját is érintetlenül hagyják. Végeredményben, tehát a felszíni lefolyás (16) szerint számolható, de meg kell jegyezni, hogv a vízmennyiséget lineárisan torzítjuk s r-rel. Jól lát­ható, hogy a felszíni lefolyás mennyiségének csök­kentését a lefolyási úthossz növekedésével egysze­rűen figyelembe lehet venni. A felszín alatti le­folyás hullámképének meghatározása valamivel több nehézséget okoz. Az £<*> úthossz kj — egy­szerűbben lj — szakaszán q • 1 • M vízmennyiség szivárog be (4. ábra). A talajba jutott vízrészecs­kékről feltételezzük, hogy tovább folynak az A szelvényig és csak ott lépnek a felszínre. Az lj sza­kasztól az A szelvényig a vízrészecske L {j } utat tesz meg még. Feltételezzük, hogy a talajban szivárgó víz l* szakaszon való átszivárgási ideje valószínűségi vál­tozó és exponenciális eloszlást követ: (22) f(t, A;, kj)= xfi.t hi­x • e i (23) (fc-1)! Az lj szakasz elejéhez érkezés ideje is gamma függvény. Legyen valószínűségi változó a felszíni levonulási idő és i.., valószínűségi változó a felszínalatti továbbszivár­gás időtartama. A két időtartam összege rj valószínűségi változó; a AFi területről, a terepről induló, majd az lj szakaszon beszivárgó és útját a talajban folytató víz­részecske átvonulási ideje: >í=íi+f. Valószínűségi változók összegét karakterisztikus függ­vény felhasználása adhatja: <Pn( x) -­1 1 1 ( ix\i~ 1 ( ix\ ki ( ix\ i~t) m M j-\+k ahol i — az imaginárius egység. Figyelembe vettük (22)-őt. Tehát eredményül ismét gamma eloszlást kap­tunk (j — 1 -\-kj) paraméterrel; A = 1 felvétellel: t<.i-z+kj) e~t (24) (j-2 + kj)\ A továbbiakban még azt kell meggondolnunk, hogy g*(j, t) hullámkép honnan indul, mert a felszínen és a felszín alatt is fel kell vennünk a minimális átvo­nulási időt, vagy ami ezzel azonos a maximális se­bességet. A terepen a j szakaszig (5) szerint a mini­mális idő: i T 0j= 2 toi. i=l A szivárgás minimális ideje: kj T*f= 2 t*i (25) i=i amennyiben a maximális szivárgási sebesség, az l* szakaszon: v* : } max t*j z (26) Visszavezettük tehát a felszínalatti vízmozgást is a már alkalmazott gamma eloszlásra. Célszerűségi okokból a talajban való átlagos átvonulási időt a felszíni átlagos átvonulási idővel azonosnak vá­lasztjuk és egymással egyenlőnek : így a folytonos t x időváltozó és a t mozgó idő koor­dináta kapcsolata: t = t\ — Toj—T*j (27) Az lj szakaszon beszivárgó vízmennyiség: q • s j~ 1 • M. A AFi részterületről induló, majd az lj szakaszon beszivárgó és útját folytató vízrészecskékből kelet­kező árhullámkép tehát: Qf\t i) = {ti - Toj—Toj) i~ 2+k j .eA-lj-^) (j~2 + kj)\ (28)

Next

/
Oldalképek
Tartalom