Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: A talajvíz és rétegvizek kapcsolata az Alföldön

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 55. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49 — 96. oldal Budapest, 1975. február A talajvíz és rétegvizek kapcsolata az Alföldön D R. RÓNAI ANDRÁS« A talajvízháztartási vizsgálatok és a talajvízmozgás előrejelzése során döntő fontosságú annak a körülménynek a tisztázása, hogy a talajvíztartó réteg alatti víztartókban végbemenő nyomásváltozások kihatnak-e a talaj víztükör alakulására. Ha nem, akkor a helyszíni csapadék- és párolgási-viszonyokra és az ezekkel kapcsolatba hozott talajvízszín-változásokra vonatkozó számítások valós eredményeket adhatnak. Ha igen, akkor nemcsak a számításba vett paraméterekből hiányzik egy — esetleg a legfontosabb —, hanem a talajvíz utánpótlásáról elég széles körben vallott nézetek is revízióra szorulnak. A földtani térképezés tapasztalatai A talajvíznek a rétegvízzel való kapcsolatára több, a földtani térképezés során tett megfigyelés vezetett rá. Ilyen volt az a tény, hogy a földtani sekélyfúrások százaiban a felszíni beázási zóna és a talaj víztükör között méteres, vagy több méteres száraz réteget, vagy rétegsort találtunk az év legkülönbözőbb szakaszaiban. Ilyen esetben a talajvíztükör megemelkedése nem származhatott a helyszínen lehullott csapadékból, hiszen azzal nem érintkezett. Hasonló megfigyelés volt az, hogy az alföldi földtani fúrások százaiban az első vízadó réteg vizét nyomás alatt találtuk. A fúrásokban megjelent talaj víztükör néhány óra alatt több decimétert, sok esetben 1—2 m-t emelkedett. Ilyen helyeken nem lefelé tartó, hanem fölfelé irányuló szivárgás van. A helyszínen felszínre hulló csapadék nem juthat a nyomás alatt álló rétegbe. Az is igazolódott a szelvénysorba telepített fúrásoknál, hogy ugyanannak a vízadó rétegnek a vize néhol nyomás alatt áll, máshol szabad tükrű. Ha talajvíznek csak a szabad tükrű felszín alatti vizet nevezzük, akkor ugyanannak a rétegnek a vize hol talajvíz nevet kap, hol rétegvíz elnevezést. További megfigyelés volt az, hogy egyes esetekben a furatban megjelent talajvíz a fúrólyuk szájáig emelkedett és ott kibuggyant. Ilyen ese* Állami Földtani Intézet, Budapest. teket láttunk a Hortobágyon 1971-ben. Itt is bizonyított a felfelé irányuló vízmozgás. Ismeretes az is, hogy alföldi tavakban télen egyes helyek nem fagynak be az alulról felfelé szivárgó melegebb talajvíz miatt. Ezeket a jelenségeket a három fázisú zónában lejátszódó semmiféle körülménnyel nem lehet magyarázni. A megfigyelések száma olyan nagy, hogy véletlen eseteknek a jelenségeket nem lehet tulajdonítani. A veztésem alatt álló földtani térképező csoportok 1950 és 1974 között kereken 5000 saját fúrást mélyítettek le az Alföld és Kisalföld egész területét bejárva, a Nyírségtől Zaláig és a Fertő tótól Szeged térségéig. A rétegvizekkel való kapcsolatra mutatott az a jelenség, hogy néha a 10—15 méter mély fúrásban 2—3 vízadó réteget lehetett harántolni és az egymás alatti rétegek vizének nyugalmi szintje gyakran — és egyes tájakon törvényszerűen — magasabb volt, mint a felette levőé. Ez azt jelenti, hogy a második vagy harmadik réteg vize felfelé szivárog, és a talajvíz szintjét is meghaladhatja. Ismerve az alföldi folyóvízi származású zárórétegek lencsés települését, nyilvánvaló, hogy a mélyebben fekvő, de nagyobb potenciájú réteg vize, ha kerülő úton is, feljut a a magasabb emeletre kisebb nyomás alá. A lefelé fokozottan növekvő nyomás a felső néhányszor tíz méter mélységben gyakori, de nem általános. Viszont 50—100 méter mélységben már két terület kivételével mindenütt számolni kell a nagyobb mélységben magasabb nyugalmi szinttel. A két kivételes terület a Duna—Tisza közi homokhátság és a Nyírség. Itt a felszínközeli rétegek nincsenek vízzel telítve és az egymás alatti vízadó rétegek különálló vízemeleteket képviselnek, közéjük száraz, vízzáró rétegek települnek. A mélyebb rétegekben tározódó víz nyugalmi szintje mélyebben áll a felette levőnél. Ez az állapot néhány száz m mélységig tart a legkiemeltebb alföldi területen is, az alatt a mélyebben fekvő rétegek vizének nyugalmi szintje emelkedésbe csap. Kecskemét környékén, a Duna—Tisza köze homokhátságának tetőrészén az a kritikus mélység, ahol a negatív potenciál állapot pozitívba csap át, kb. 500 méter. Ez a mélység kb. 370 m a tenger szintje alatt, tehát