Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

48 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. A vízben kénhidrogéngáz 22,75 köbhüvelyk foglaltatik, azaz alkalikus-kénes-kloridos ásványvfafólesóg. Patkovich a gyógykezelést az alábbiakban rendelte el — és megállapításait Stoltz Sámuel Ágost mindenben megerősítette saját személyes tapasztalatai alapján — 1) naponta 4—8 „pokállal" fogyasztandó ivókúra formájában az ásványvíz. Az ivókúra hasznos aa) a nyirokerek betegségeiben, bb) a nyálkahártyabetegsógekben amilyenek az einésztőszervek nyálkahártyájának gyulladási és izgalmi állapota, 2) a fürdőkezelés hasznos cc) a bőrbetegségek esetében dd) rheumás betegségekben ee) nemi és a vizeletképző rendszer betegségeiben 3) kombinált ivó és fürdő kúra kezelést tart szükségesnek : ff) a fémek által okozott foglalkozási ós egyéb természetű betegségek esetében, így arzén, higany, ólom által kiváltott ártalmak esetében. A bányászok, a fémiparban dolgozók részére alkalmasnak ós hasznosnak tartják a kénes fürdők alkalmazását. Patkovich ós őt megerősítőeniSío/íz is a fürdők gyógy hatásával foglalkozó más szerzőkkel egyezően ellen- • javaltkónt ítéli meg a harkányfürdői gyógykezelést: aa) mindazoknál, akik „gutaütésre" hajlamosak, bb) akik vért köpnek, cc) akik nagyon legyöngültek, dd) szervi szívbetegségek előrehaladott eseteiben, ee) fertőző nemi betegségben és a bőr ós a nyálkahártyák vérzékenységgel járó betegségeiben. Patkovich megállapításait v. Vering osztrák orvos 1833-ban a németországi általános orvosi újságban részletesen megerősítette és Harkányfürdőt kiváló gyógytónyezőiért javasolta. Harkányfürdő első évtizedével részletesen foglalkozó, eddig irodalmunkban említésre nem került munkáról való megemlékezést hasznosnak tartottuk. Dr. Bugyi Balázs A hideg fürdőkről (150 éves orvosi értekezés alapján) Vízzel történő gyógyítás története az emberré válás kezdetéig vihető végig. A vízgyógyászatot természetesként ítélték meg az évszázadok folyamán ós éppen ezért viszonylag keveset foglalkoztak tudományosan a vizek gyógyászati alkalmazásának kérdésével és szinte kizárólag csak a gyógyfürdők therápiás használata foglalkoztatta a korabeli orvosokat. Ezért érdekesnek tartjuk a hidegvízzel történő gyógyítással foglalkozó, majdnem másfél évszázados pesti.orvosdoktori értekezésnek rövid ismertetését. A szabadságharc idejéig a nagyszombati, budai, illetőleg pesti Tudományegyetemen orvosdoktorátust szerzett orvosjelöltek latinnyelvű — kivételesen magyar nyelvű orvosdoktori értekezés formájában feldolgozták a korabeli orvostudomány egyes érdekesebb kérdéseit és az értekezéshez csatolt ún. tézisek — állítások — védésével bizonyították sokrétű alapos felkészültségüket, vitakészségüket ós — nem utolsó sorban — latin nyelvtudásukat. Ilyen „dissertatio medica inauguralis" Adolphus ienifcnek — aki nemzetiségét magyarként adta meg — a Trattner—Károlyi-fóle nyomda betűivel Pesten 1832-ben közzétett műve „De Balneis Frigidis" — A hideg fürdőkről — címen. Az oktávalakban megjelent 43 oldalas kis könyv formájában mindenben megfelel a korabeli orvosdoktori értekezéseknek. Sámuel a Liedemann táblabírónak ajánlja a művet, amelynek érdekessége, hogy szemben az azonos években megjelent többi disszert ációval irodalmat nem ad meg és alig hivatkozik klasszikus ós korabeli forrásokra is és így megállapításai Bene Ferenc professzornak, a gyakorlati orvostudomány tanárának véleményét és saját személyes tapasztalatait tükrözik. Lenk szerint fürdőn a) a vízzel, b) a gázokkal ós gőzökkel és e) az iszappal történő behatást kell érteni. Értekezésében a hideggel történő behatást tárgyalja. IXAVGlrtAUS MEDICO - PRACTICA JH. BALNEIS FRIGIDIS OtíAM CONSENSU ET AUCTOIUTATE MAGMFTCl DOM. PHAESID1S ET DIRECTOR»!* SPECT VBU.1S OO.Mi.N L DKCAM KEP CELEBEJiBt.UOHl.n AC CUUtlSSIMOMJM DD. PK0FESS0RUI .1 PHO I DOCTORIS ».UM V KMW84VS «S Mf.MCINA M0S0B18VS SC rftlVfUCHS R1TK KT l.KlUTlH« COSSKijCKMilä l\* CELEIfEMtCUA REGIA SClENTtAIUM UiVrVERSlTATE HCXi; UUC.V PIBUCAE Eitt'DITOtlCM DISQUISITION! SrHMITOT , A DOLI'um LEXK, >j J . 4 •i .m-NGintä. | in T/msei calci a<h>eras 'litputaiitur in aal!Rövid történeti, összefoglalása után — amelyben magyar illetőleg magyarországi szerzőkre nem utal — ismerteti a hideg fürdő fogalmát és beszól a hidegfürdőknek az élő szervezetre gyakorolt hatásairól általában. Részletezi a 10 —15° R. és a 15 — 22°R hőmérsékletű fürdőnek a hatásait, illetőleg a szervezetben történő megnyilatkozásait, majd ismerteti azokat a különbségeket, amelyek az életkortól, nemtől függnek. Érdekes módon a kezelt egyének ,,temperamentum"-ának különös jelentőséget tulajdonít és ennek során az egyéni különbségeket nagy alapossággal taglalja. Beszámol azokról a kedvezőtlen hatásokról is, amelyeket, a hideg fürdők következtében észlelt ós talán elsőkónt írja le a hidegfürdők alkalmazásának ellenjavallait. Ismerteti a hideg hatására bekövetkező helyi változásokat, fagyásokat. Majd a tapasztalt fürdőorvos nagy gyakorlatával megbeszéli a hideg fürdők alkalmazásának módját külön ismertetve az egész testet érő hidegfürdőket. Ennek keretében a hidegbehatás fokát és tartamát külön külön is megbeszéli. A helyi hidegbehatások között a bedörzsölést, a hideg részfürdőt, a hideg lábfürdőt külön-külön is ismerteti megbeszélve az alkalmazás módját, ós indokációit. Értekezésének téziseiben a szokott általános orvosetikai, szervezési és a betegségekkel általában foglalkozó megállapításokon túlmenően egyes fürdőgyógyászati tételt is közölt: így 1) a hideg fürdők erősítenek, izgatnak, az élő szervezetet azonban gyengíthetik is. 2) a túlságosan hideg — jeges — fürdőket csak körülírt testtájakon lehet alkalmazni. Dr. Bugyi Balázs E helyen is köszönjük Réti Endrének, ÍI Semmelweis Orvostudományi Egyetem könyvtára igazgató tanárának, hogy az orvosdoktori értekezést betekintésre rendelkezésünkre boesájtotta és feldolgozásakor segítséggel és tanáccsal szolgált.