Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

10. szám - Janzó József: Korszerű ivóvíztároló medencék hidraulika kialakítása

Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J Korszerű ivóvíztároló medencék hidraulikai kialakítása JASZÓ JÓZSEF* 1. A vízminőség megóvásának fontossága A megnövekedett hazai ivóvízigényt a mindjobban elszennyeződő vízkészletből kell biztosítani. Ezzel magyarázható, hogy a termelt nyersvíz tisztítása, ill. kezelése ma már egyre bonyolultabb és költségesebb eljárásokat igényel. Elsőrendű műszaki, gazdaságossági ós egészségügyi követelmény tehát, hogy a drágán előállított, jó minőségű ivóvíz — legyen az kútvíz v. felszínvíz — változatlan minőségben jusson el a fogyasztókhoz. Ennek feltétele az ivóvíznek a másodlagos szennyeződésektől való megóvása. (E fogalom alatt azokat a különböző káros behatásokat értjük, amelyek következményeképpen a jó minőségű ivóvízben — a szállítás, ill. a tárolás folyamán — minőségromlás áll elő.) Ez elsősorban a csőhálózat kibővített elemeiben, a víztároló i, medencékben szokott bekövetkezni. Ezért a tárolók helyes hidraulikai kialakítására különösen nagy súlyt kell fektetni. Alapvető követelmény, hogy a már kellően kezelt és kifogástalan ivóvíz minősége a tárolás tartalma alatt nem romolhat. Vonatkozik ez a megállapítás a víz bakteriológiai, kémiai és fizikai tulajdonságaira (íz, szag, optikai megjelenés, csíramentessóg stb.) egyaránt. E követelményt azonban csak áramlástani (hidraulikai ós légtechnikai) szempontból kedvező kialakítású medencékben lehet biztosítani. Ezért a tervezés során ennek betartására nagy gondot kell fordítani. 2. Hazai vízmedencék hagyományos kialakítása A felszabadulás után — az ivóvízellátás nagyarányú fejlesztése kapcsán — számos ivóvíztároló épült hazánkban. A medencék hidraulikai kialakítására azonban a tervezők — ellentétben a szerkezeti kialakítással —kevesebb figyelmet fordítottak, abból a helytelen°ineggondolásból kiindulva, hogy á medencék üzemeltetése során fellépő fluktuáció a vízminőség megóvásához elegendő vízcserét biztosít. Ennek tulajdonítható, hogy sok esetben a különböző térfogatú és alaprajzi elrendezésű medencék nem elégítették ki — áramlástani és vízminőségvédelmi szempontból—a velük szemben támasztott követelményeket. A tárolók alakjának megválasztásánál elsősorban a szerkezeti szempontok játszottak közre. A víz bevezetés/3 és elvezetése kivétel nélkül pontszerűen történt, aminek következtében csak a bevezetés és az elvétel síkjában alakult ki síkbeli áramlás a medencékben (az áramlás nem a vízoszlop teljes magasságában érvényesült). A tárolók belső terében jelentős holtterek alakultak ki, amelyek a víz bevezetésének és kivezetésének helytelen kialakításával, valamint a medencék alakjával függtek össze. A holtterekben kialakuló pangó vízhengerek a tárolt víz minőségének a romlásához vezettek. Számos üzemelő hazai víztároló medencénél nem oldották meg a víztér feletti légtér átszellőztetését. Ugyanis a tárolók födémébe épített, azonos magasságban elhelyezett szellőzők nem biztosítják a szükséges légcserét. A vízszint üzemi ingadozása által előidézett levegőcsere pedig — az üzemi tapaszta*Mélyópítési Tervező Vállalat, Budapest latok tanúsága szerint — nem elegendő. A helytelenül kialakított szellőzők egészségügyi szempontból is kifogásolhatók: nem zárják ki a pornak, ill. fertőző mikroorganizmusoknak a medencetérbe való bekerülését. Sok hazai medencénél megfelelő higiéniai védelemről (átbukás, vízzár, fertőtlenítési lehetőség stb.) sem gondoskodtak a tervezés folyamán. A fentiekben említett hiányosságok miatt a tárolt víz minőségében — a másodlagos szennyeződések következtében — néhány esetben oly mérvű romlás állott elő, amely csak jelentős utóklórozással, vagy túlklórozással küszöbölhető ki. Az utóbbi évek hazai tapasztalatai azt mutatták, hogy szerkezeti vonatkozású problémák is jelentkeztek a tárolók üzemeltetése során. A külső kábeles utófeszített medencéknél nagymérvű huzalkorrózió lépett fel, amelynek következményeképpen több feszített medencét meg kellett erősíteni. (Ezért az ÉVM már 1967-ben leállította a külső kábeles feszített víztárolók tervezését, ill. építését.) A jelenlegi hazai tárolókapacitás messze alatta marad a kívánalmaknak. Ennek következtében gyakori a vízcsere, amely a vízminőségre kedvezően hat. Megfelelő tárolókapacitás (min. a napi vízfelhasználás 25%-a) kiépítése után azonban — amikor a tartózkodási idő lényegesen meghosszabbodik — különösen az ellennyomó medencéknél olyan mértékű vízminőségromlással kell majd számolni, amelynek következményeképpen elkerülhetetlenné válik a medencék áramlási viszonyainak utólagos javítása. Rendkívül fontos tehát, hogy a következő időszakban a megépítésre váró medencék hidraulikai kialakítására nagy gondot fordítsunk, hogy a későbbiek során a költséges átalakítási munkát elkerüljük. 3. Korszerű víztárolók tervezési irányelvei Az 1970. évi budapesti Vízminőségi és Víztechnológiai Kongresszus döntő fordulatot hozott a hazai víztároló medencék tervezésében. A kongresszusra számos, köztük több hazai tanulmányt nyújtottak be, amely úttörő módon foglalkozott a medencék áramlási viszonyainak a kialakításával, ill. megjavításával. A kongresszuson elhangzottakat igyekeztek szakembereink mihamarabb átültetni a gyakorlatba. A hazai megvalósítása terén a Fővárosi Vízművek járt az élen. Fővárosunk rohamosan növekvő vízigénye a tárolókapacitás sürgős bővítését teszi szükségessé. Vízellátó berendezéseket ugyanis gazdaságosan és kellő biztonsággal csak megfelelő tárolótér birtokában lehet üzemeltetni. A tárolótérfogat növelését indokolták a gazdasági szempontok is. Az elmondottak érdekében a Vízművek átfogó medence-programot dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy a tárolókapacitás a kővetkező évtizedekben elérje a napi vízfelhasználás 25%-át. A kongresszuson lerögzített áramlástani alapelvek felhasználásával jelent meg a múlt évben a ,,Víztároló medencék kialakítása" című Műszaki Irányelv, amely az eddigi eredmények összefoglalásaképpen korszerű előírásokat adott a tervezők és az üzemeltetők kezébe.