Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Csath Béla: A hajdúszoboszlói termálvíz fél évszázad előtti feltárása és a fürdőváros fejlődése

420 Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. A hajdúszoboszlói termálvíz azonban nem teljesítette szerződésbeli kötelességét, amiért a város 1930. október 23-án a Villamosműnek adta át a fürdőt (13.853/1930—330 kgy. sz. jegyzőkönyv [7]). Ezután újabb beruházásokkal történt a fürdő fejlesztése, természetesen további kölcsönök felvételével. 1931-ben épült fel az 50 X 50 m-es nagy medence és a pihenő. Ezzel párhuzamosan növekedett a vetkőzőkabinok és a melléképületek száma is [13]. Ezt követően a kabai „Bagi és Tsa" vállalkozó 2 db 200 m mély kutat fúrt a fürdő területén, részint ivóvíz-, részint hűtővíz-ellátás céljából. Ugyanezen évben épült fel a pályaudvar mellett a MÁV gázsűrítő telep. Kifutottak az első gázszállító vagonok és ettől kezdve a vasúti személykocsikat az egész országban a hajdúszoboszlói földgázzal világították. 1931 szeptemberében fejeződött be a Hajdúszoboszló II. sz. fúrás vizsgálata, amikor is a kút teljesítménye: 1250l/p 78 °C-os sósvíz, és napi 3600 m

3 gáz volt. Finály István végezte el a víz elemzését a M. Kir., Földtani Intézet laboratóriumában, mely szerint „organikus anyagok meglehetősen nagy mennyiségben foglaltatnak az élénken bitumenes vízben" [14], Amint Finály vegyvizsgálata napvilágot látott, a város képviselő-testületi közgyűlése azonnal napirendre tűzte a II. sz. gázoskút megszerzésének kérdését. 1931. október 12-én tárgyalta a két kút vizének gyógyvízzé való nyilvánításához szükséges tennivalókat' (14.795/193Í—245 sz. kgy.), majd felterjesztésben kérte a pénzügyminisztert, hogy a II. sz kút hasznosítását a város közönségének engedje át (1932. február 11.4131/1932—83. sz. kgy.) m. 1932 tavaszán Hajdúszoboszló váratlan yersenytársaként jelentkezik Debrecen városa. Április elején fejeződött be a debreceni I. sz. termálkút fúrása és kiképzése. A kút hozama 1700 m

3/d 65 °C-os víz és 2250 m

3/d gáz. A város vezetősége Vásáry polgármester vezetésével, költséget nem kímélve, nagyszabású fürdőt építtet, és minden erővel igyekszik Hajdúszoboszlót háttérbe szorítani. Amilyen gyorsan, — szinte egyik napról a másikra — elkészült a debreceni villamos vasút vonalának meghosszabbítása az új nagyerdei fürdőig, olyan gyors intézkedéssel szüntette meg a MÁV a Debrecenből a nyári időszakban Hajdúszoboszlóra járó fürdővonatot. Ezzel megkezdődött „Hajdúszoboszló regényes harca" ahogy az Új Nemzedék 1935. július 24-i számában olvashatjuk. A fürdőjáratok leállítása mellett nem vették figyelembe azokat a kívánságokat sem, amelyeket Szoboszló a nyári vasúti menetrendre vonatkozólag a debreceni MÁV igazgatóság elé terjesztett. Nem engedélyezték a Debrecen és Hajdúszoboszló közötti autóbuszjáratokat sem. A képviselő-testület a továbbiakban „arra való tekintettel, hogy az utóbbi években a Nagyalföld különböző pontjain megejtett mélyfúrási kísérletek alapján szerzett tapasztalatok tanúsága szerint a forró víz és gázenergiának legeredményesebb és legbiztosabb feltárási helye Hajdúszoboszló városa és ennek közvetlen környéke", kéréssel fordul a pénzügyminiszterhez (4131/1932—83 sz. kgy. jk), hogy a városban állami költségen még egy harmadik fúrást is létesítsenek. A létesítendő fúrásnak mind gázenergiája, mind pedig a nyerendő forró víz a város tulajdonát képező gyógyfürdő nagyobb arányú kiépítését és újabb ipari vállalatok létesítését tenné lehetővé [7], (A Hajdúszoboszló II. sz. kút fúrására 1940-ben került sor, ugyancsak a Kincstár kivitelezésében.) A pénzügyminiszteri leirat 16. pontja szerint „a kút üzemzavara esetén az állami kincstár a város felkérésére és költségére működik közre. Az eddigi tapasztalatok szerint a kút elkövesedése szabályszerű időközökben végzendő kúttisztításokat tesz szükségessé, éspedig az I. sz. kútnál kétszer, a II. sz. kútnál évente háromszor látszik ez idő szerint szükségesnek, sőt később az energiák intenzívebb kihasználása sűrűbb kúttisztításokat tesz szükségessé." Végül a pénzügyminiszter 27.869/XV.a. —1933. sz. alatt kiadta a II. sz. hőforrás engedély-okiratát. [7]A város egyre nehezebb helyzetbe került, az adósságokat törleszteni kellett, amellett egyre sürgetőbbé váltak az újabb beruházások. A „mesterséges" elnyomás ellenére 1935-ben 60%-kal emelkedett Hajdúszoboszló fürdővendégeinek a száma. A vendégeket szálloda hiányában, magánlakásokban tudták csak elhelyezni. A gyógyfürdő fejlesztése 1935-ben kezdődött első szakaszában — amely 1945-ig tartott — számtalan új létesítménnyel gazdagodott a város. 1935—36ban kezdődött meg a voltaképpeni orvosi rész fejlesztése (rendelő, inhalatórium). 1936-ben készült el a két 7x14. m-es fedett termálmedence. Két év múlva létesült az 50 X 29 m-es hullámmedence. A belügyminiszter 1938. november 4-én engedélyezte az I. és II. sz. kút vizének gyógy- és ásványvíz elnevezését. Ennek birtokában létesült a következő évben a gyógyvíz palackozó üzem, amely a bitumentől megtisztított kellemes ízű, kristálytiszta, ivásra alkalmas vizet szénsavval telítve „Hajdúvíz" néven forgalmazta. A szénsav nélküli „HajdúszoboszlóiGyógvvíz"-etagyógyszertárak árusították (3a-bkép) [13], A negyvenes évek elején a gyermekmedence és a kádfürdő épülete, majd a pezsgőmedence készült el. (Ez volt a fürdő kilencedik medencéje.) Az építkezések arányában nőtt a fürdő látogatottsága. 1936-ban 234 000, 1940-ben 400 000 és 1942ben 507 440 fürdőző kereste fel a fürdőket. A gyógyfürdő fejlődésének második szakasza 1945-től 1960-ig tartott. A felszabadulás utáni általános helyzet javulásával egyidejűleg megkezdődött a fürdő továbbfejlesztése (újabb öltözők, a fedett gőzfürdő átépítése, új 600 személyes vállfás vetkőző). Nagy jelentőségű esemény volt, hogy az Eü. Minisztérium 1958. február hó 10-én 30.886/1958. (III. 1.) számú rendeletével Hajdúszoboszlót gyógyhellyé nyilvánította. A fürdőnek a háború alatt lecsökkent látogatottsága újból rohamosan fejlődésnek indult. 1952-ben