Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

1. szám - Hőnig Gyula: Víznyerési lehetőségek Komlótól ÉNY-ra

36 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Víznyerési lehetőségek Komlótól ÉNY-ra H ö N I G GYULA» Bevezetés Komló vízellátásának két fő bázisa jelenleg a mánfai és a ligeti terület. A ligeti területen a kedvezőtlen rétegtani és kőzetporozitási viszonyok miatt az egy-egy kútból kitermelhető vízmennyiség nincs megfelelő arányban a beruházással. A mánfai terület kiaknázott, mélyebb és sekély fúrásokkal. A mánfai terület feltárása és bekapcsolása után először a ligeti terület felé fordult a figyelem, és így még kiaknázatlan maradt a Komlótól ÉNy-ra levő terület, amelyet a mecsekpölöskei—mecsekjánosi völgy szel keresztül. Ennek legdélibb részén, valamint tőle D-re a tizes évektől a negyvenes évek elejéig terjedő időben több feketekőszén és vízkutató fúrás mélyült, amelyek — bár akkor még a kútépítési technika alacsonyabb fokon állt mint ma, számottevő mennyiségű vizet tártak fel. De a hiányos földtani adatok alapján nem tételeztek fel nagyobb vastagságú harmadkori porózus rétegösszletet, ezért csak a ligeti terület kiaknázása után kívánták bekapcsolni elsősorban azért, mert a Liget-komlói vezeték mentén fekszik s így vize oda közvetlenül betáplálható. Az 1960-ban a terület DK végében mélyült K. 150 sz. fúrás 757 m mélységig túlnyomóan helvéti, kisebb részben tortonai összletet tárt fel, kb. 70 m összvastagságú jó porozitású vízadó réteggel (csak a 3—4 m-nél vastagabbakat számítva). Ebben a fúrásban állandóan jelentkezett kifolyó víz, amelyet rendkívül sűrű iszappal sem tudtak teljesen elnyomni. Azonban vízméréseket nem végeztek, mert a megrendelő erre nem tartott igényt. így a terület víztermelésbe való bekapcsolása a vártnál is kedvezőbb képet mutat, s Komló vízhiányának enyhítésére célszerű minél hamarabb megkutatni. 1. Földrajzi helyzet, kiterjedés A vízkutatásra javasolt terület nagyjából a Kenderföld—Mecsekfalu, Mecsekpölöske—Kisbattyán által jelezhető négyszöget foglalja magában. Nagyobb része 250—300 t. sz. f. m-es dombokkal borított, amelyeket általában 170— 200 m-es talpmélységű völgyek szabdalnak fel. A völgyek közül legfontosabb a — már a bevezetőben említett — Komló—Mecsekjánosi— Mecsekpölöske vonalában haladó viszonylag keskeny, de helyenként kissé kiszélesedő völgy, amelynek talpán a Kaszánya patak folyik. Ennek a völgynek vakon végződő mellékvölgyei közül kiemelhető a Mecsekpölöskétől K-re torkolló, É-ra benyúló völgy, ettől K-re az ugyanilyen irányú Huszárvölgy, továbbá az a völgy, amely Mecsek jánositói É-ra a városi kertészet* Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat, Mecseki Üzemvezetőség. nél torkollik a fővölgybe-emelhető ki kúttelepítés szempontjából. A Mecsekfalutól Mecsekpölöske felé leereszkedő keskeny völgy a Liget—Komló-i vízvezetéktől távolabb van, s így csak a jövőben a vízigények további növekedésekor jöhet szóba. 2. Földtani felépítés A terület túlnyomó részét pleisztocén lösz és agyag borítja, útbevágásokban és vízmosásokban azonban felszínre bukannak a neogén, főleg tortonai és szarmata-pannonai képződmények (Mecsekjánosi, Mecsekfalu, Mecsekpölöske). A pleisztocén alatti mélyebb rétegek földtani felépítéséről a terület DK-i csücskében mélyült Komló—13., 14., 19. és 150. sz. fúrások, valamint a DK-i, ÉK-i és Ny-i szomszédságban mélyített egyéb fúrások adatai alapján nyerhetünk közelítő képet. Ezek szerint az alaphegységet az egész területen mezozóos képződmények építik fel, mégpedig DK-en alsóliász (kőszéntelepes összlet és közvetlen fedője), a terület ÉNy-i felében pedig középső triász (anisusi mészkő, dolomit). A mezozóos alaphegység K-en és E-on van a legnagyobb mélységben, a legmagasabb helyzetben Ny-on és DNy-on található. Mecsekjánositól K-re távolabb kis területen kiemelt helyzetben (felszín közelében) alsó kréta vulkáni összlet található, kevés üledékes betelepüléssel. A K—150. sz. fúrás 757,00 m-ben érte el a mezozóos alaphegységet, az alsó-liász sinemuri emeletbe tartozó fedőhomokkő csoportot, amely alatt rövidesen belejutott a kőszéntelepes összletbe. A területen mélyült többi fúrás közül még K—15. sz. és a K—19. sz. fúrás hatolt be a mezozóos alaphegységbe. Előbbi 328,10 m-nél alsóliász kőszéntelepes összletet, 488,93 m-nél felső triász raeti képződményeket ért el, utóbbiról hézagos adatok vannak amelyek alapján 600 m körül valószínűsíthető a fúrásban a mezozóos alaphegység felső határa (alsó liász kőszéntelepes összlet). A többi fúrás nem érte el a mezozoikumot, helvéti összletben állt le. A mezozóos alaphegység denudált felszínére mindenütt a helvéti emelet képződményei települnek. A K—150. sz. fúrás kb. 50 m-től 757,00 m-ig tárt fel alsó és felső helvéti összletet (agyagmárga, agyag, homokkő, kavics, homok). Ezen belül 160 és 395 m között vannak jó porozitású kőzetek. (A fontosabbakat a későbbiekben felsoroljuk.) A többi, ettől délebbre levő fúrás ennél kisebb vastagságú helvéti összletet mutatott ki, vagy abban állt le. A K—150. sz. fúrásban 50 m-től 757 m-ig jelentkeztek helvéti képződmények. Északra a helvéti összlet további vastagodásával és elsősorban alsó határának mélyebbre tolódásával. A tortonai képződmények a K—150. sz. fúrásban a pleisztocén alatt kb. 50 m-ig, a K—14.