Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

1. szám - Dr. Andó Mihály: A dél-alföldi szikes tavak természeti földrajzi adottságai

32 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Dr. Andó M.: A dél-alföldi szikes tavak 9. ábra. A Büdösszéki-tó (Dongér-tó) 1: az állandó vizű tó kiterjedése; 2: az időszakos vízborítás területe; 3: a mésziszapos homok kiterjedése; 4: futóhomok Puc. 9. 03. EbidemceK 1: rpaHHUbi nocroHHHOro 03epa; 2: rpaHHUbi BpeMeHnoro 03epa; 3: rpaHHUbi pacnpocTpaHeHHH necKOB c HJIHCTOJI rjiHHOft; 4: cbmyqne necKH Abb. 9. Der Büdösszéki-See (Dongér-See) 1: Ausdehnung der ständigen Seefläche; 2: Periodische Seeflächen; 3: Ausdehnung des kalkschlammigen Sandes; 4: Flugsand JELMAGYARÁZAT•• 'f' ' '4'' ^ ^^ s 10. ábra. A Szekercésszék-tó l: az állandó vízfi tó kiterjedése; 2: az időszakos vízborítás területe; 3: a mésziszapos homok kiterjedése; 4: futóhomok; 5: homokdűne; fi: műút Puc. 10. 03. CenepifeuíceK 1: rpaHHUbi noCTOHHHoro 03epa; 2; rpaHHUbi BpeMeHHoro 03epa; 3 rpaHHUbi pacnpocTpaHeHHH necKOB c HJTHCTOÍ! rjiHHOfí; 4: Cbinyqne necKH; j: necMaHan aiona, 6: mocceftHa?; aopora Abb. 10. Der Szekercésszék-See 1: Ausdehnung der ständigen Seefläche; 2: Periodische Seeflächen; 3: Ausdehnung der kalkschlammigen Sandes; 4: Flugsand; 5: Sanddüne; 6: Landstrasse csatorna tartja fel a kapcsolatot. A tóban gazdag vízinövény-társulás, a parti részeken legeltetésre használható gazdag sziki növényzet van. A Kunfehér-tó (7. ábra). A Duna—Tisza-közi hátság vízválasztója közelében kb. 170 ha kiterjedésű állandó jellegű szikes vízfelszín. A ,,kun" előnevét minden bizonnyal a Kiskunhalas környékén történelmileg bizonyított településektől kapta. A tó ágyát képező ÉNy—DK-i csapású mélyedés kötött és félig kötött homokbuckák között fekszik. A tómeder formája deflációs eredetű, képződésekor az erózió bázisig hatoló defláció itt zárt szél barázdát hozott létre. A barázdából kifújt homok a tó DK-i végén garmada formájában halmozódott fel, s ezzel a tó medencéjének tengelyhossza DK-i irányban állandósult. A szélbarázda a környezete átlagos térszint jében kb. 3 m-rel mélyül be, a vízzel borított terület medermélysége azonban kb. 1—2,5 m. A tóba hullott csapadék általában (1 millió m

3) kevesebb, mint az évi párolgás (1,5 millió m

3/év) mennyiség. Ennek ellenére a tó vízháztartása nem negatív, vízutánpótlódása nagyobbrészt a felszín alatti talajvízből történik. Elhanyagolható menynyiségű felszíni hozzáfolyás is tapasztalható, nyári záporok esetén. A tó vize erősen szikes, Na, Mg, H-karbonátos típusú, igen lúgos, magas oldott sótartalmú. A Nagybüdös-tó (Petőfi-tó) (8. ábra). A tó sekély deflációs mélyedésben fekszik Soltvadkertől ÉNy-i irányban, 3 km-nyi távolságra. A tó medrének időszakos vagy állandó vízborításával a würm végétől folyamatosan számolhatunk. (Fehér J. 1961—64.) A tó óholocénkori alakváltozása jelentős volt, a mai alakja a legfiatalabb újholocénkori lepelhomok-mozgás (feltöltés, elgátolás) hatására képződött. A tómeder ÉNy—DK-i irányban 1 km-nél hosszabb ovális formájú viszonylag sekély vízborítású (1—2 m). A recens tavi feltöltődése igen intenzív. Alulról felfelé mésziszap, majd humuszos homokos karbonátos iszap a legfelső fedőréteg. A tó vízállása, vízmennyisége változó. A tóvízszint évi közepes ingása 0,8—0,9 m körüli. Az éghajlat szélsőségessége jelentősen rányomja bélyegét a tómeder formájára. Kis- és nagy vízálláskor lényeges alakváltozások következnek be. Kisvízkor 55 ha, közepes víz 66,5 ha, nagyvíz 77,6 ha a szikes víz kiterjedése. Lefolyástalan tó, lúgos kémhatású, vízutánpótlódását főleg talajvízből nyeri. A Büdösszéki-tó (Dongér-tó) (9. ábra). A tó Pusztaszer határában a Duna—Tisza-közi hátság K-i peremén fekszik. Környezetének átlagos tengerszint feletti magassága 80—90 m közötti. A tó medre egyrészt a defláció, másrészt a hátság területéről lefolyó vizek eróziója és akkumulációja következtében keletkezett. A nagyszámban tapasztalt Duna—Tisza-közi szikes tavak csoportjában a tónak egy sajátos karaktere van. Minthogy a tó a homokhátság és a Tiszavölgy alluviuma határán fekszik, az itt lezajló völgyi süllyedés is kihat a tómeder alakulására. így a felszínközeli üledék is eltér a többi tavakétól (futóhomok betelepüléssel váltakozó folyóvízi, ártéri, tavi iszap és agyag). A mélyebben fekvő pleisztocén kori réteg is infúziós lösz és folyóvízi homok. A többnyire finomabb szemcsefrakciójú üledék jelentősen kihat a tó hid-