Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

7. szám - Dr. Bozzay Józsefné–dr. Homonnay Andrásné: Szerves mikroszennyező anyagok vizsgálata partiszűrésű kutak vizében

302 Hidrológiai Közlöny 1975. 7. sz. Dr. Bozzayné—dr. Hommonayné: Szerves mikroszennyező pítésű a Margitszigeti I. és VII. csáposkút, amelyeket vizsgálataink további tagjaiul választottunk. — Budaújlaki telep kútjai régóta üzemelő aknakutak. Parti szűrésű kútjaink közül ezek szolgáltatják a legmagasabb oldott só tartalmú vizet. Keménységük messze meghaladja a többi telep parti szűrésű kútjainak értékeit, ami valószínűleg a kútsor előtti csökkent áteresztőképességű mederszakasszal van összefüggésben. — A Szigetszentmiklósi I. telep akna-, cső-és csáposkútsora a minőségileg erősen kifogásolt vizet képviselte vizsgálatunkban. A kútvizekben vas, mangán és esetenként kénbaktériumok találhatók. A változó mennyiségű mangán és ammonium-ion a partszakasz szennyezettségére utal. A vizsgálati időszakban naponta mértük a Duna detergens tartalmát a Budapest feletti Dunaszakaszon. Ez átlagosan 0,1 és 0,3 mg/l közt mozgott (6. ábra), ] alkalommal pedig elérte a 0,5 mg/l értéket is. Első vizsgálatsorozatunk eredményei alapján megállapítható, hogy anionaktív detergens minden egyes vizsgált kútnál kimutatható mennyiségben volt jelen, azon kutaknál is, ahol az eddig vizsgált klasszikus kémiai komponensek, az oxigén és nitrogén háztartás elemei szerint a víz kifogástalan minőségű. A mért alsó és felső értékhatár: 0,01— 0,32 mg/l. Ez arra utal, hogy a parti szűrőrétegeken már a jelenlegi detergens mennyiségek egy része is áthatol. Az egyes kútcsoportok, illetve kútvizek detergens koncentrációi erősen ingadoznak. Az 5. ábrán oszlop diagrammal ábrázoltuk az egyes kutakban mérhető anionaktív detergens tartalmat, míg a vízszintes vonal az adott időszakban a Dunában mérhető értékeket jelöli. Igen érdekes, hogy az egyébként kiváló minőségű vizet szolgáltató Suránv II. és a II. Átemelő szigeti telej) egyes kútjainál mértük viszonylag a legmagasabb értékeket, ennél alacsonyabbak a Szigetszentmiklós I. telepnél mért mennyiségek is, pedig itt a Budapesti szennyvízbevezetések miatt nagyobb a Duna detergens koncentrációja. A Budaújlaki kutak vizében mért értékek pedig nagyságrenddel kisebbek. A fenti vizsgálati eredmények azon irányzata hogy a vas-mangánosodásra hajlamos kutak vizének detergens tartalma közel azonos körülmények között alacsonyabb, mint a nem mangánosodóké, felhívja a figyelmet arra, hogv a talaj összetétele milyen fontos tényező. Az eddig fellelt irodalomban a felületaktív anyagoknak a talajformák adszorpciós viszonyaira gyakorolt hatását, a deter gensek talajban történő megkötődését, illetve lebontását a kőolaj feltárásokkal kapcsolatosan vizsgálták. Ezek a vizsgálatok rámutatnak arra, hogv a talaj adszorpciós viszonyaiban lényeges változások következnek be felületaktív anyagok hatására, s arra, hogy a detergens koncentráció csökkentésében az adszorpció milyen jelentős, míg a biológiai lebontódás rövid időszakokban sokkal kisebb jelentőségű [16, 17]. Ezek az irodalmi adatok jó egyezést mutatnak a fenti vizsgálatsorozatunk eredményeivel. Arra a kérdésre azonban, hogy parti szűrésű kútjaink esetében a detergens koncentráció csökkenésekor milyen arányban játszik szerepet az adszorpció, s mekkora a biológiai lebontódás mértéke, csak hosszabb kísérletsorozat adhat kielégítő választ. Annak érdekében, hogy a különböző víztermelési viszonyokból, továbbá a vízadó és vízvezető réteg tulajdonságaiból adódó különbségeket kiküszöböljük, vizsgálatsorozatot kezdtünk két termelő telepen. Az idő függvényében vizsgáltuk a detergens tartalom változásait, közvetlen összefüggésben a Dunavíz aktuális detergens koncentrációival. Egyik vizsgálati helynek a Balparti I. telepet választottuk, ahol 6 db régóta üzemelő aknakút van. A kutak vízminősége északról dél felé haladva romló tendenciájú. Az I. II. és III. kút teljesen kifogástalan minőségű vizet szolgáltat kémiai és biológiai szempontból egyaránt, a IV. kútban esetenként mérhető és kimutatható mennyiségű ammónium- és mangán-ion található, az V. kút mangán- és ammónium-ion koncentrációja már esetenként meghaladja a vonatkozó szabványban megengedett határértékeket, míg a VI. kút vize a vizsgálatok legnagyobb %-ában — az utóbbi négv évben romló tendenciával — a legtöbb vasat, mangánt és ammóniumiont tartalmazza. A VII. aknakút vízminőségi problémái miatt már évek óta nem üzemel. A másik telep, melyet vizsgálataink helyéül kiválasztottunk a Suránvi I. és II. telep. Vízminőségi jellemzőit fentebb már ismertettük. A vizsgálati időszak alatt naponta mértük a Duna-víz detergens koncentrációját, melyet a 6. ábra mutat. Ezen a grafikonon a vízállás viszonyokkal párhuzamosan 1972. júliusától 1973. év februárjáig tüntettük fel a mért értékeket. A két érték a grafikon tanúsága szerint tendenciában ellentétesen változik, ami a hígulási viszonyokkal jól magyarázható. A Balparti I. telep aknakútjainál 6, míg a Suránvi I. és II. telepen 4 alkalommal végeztünk mérés sorozatot. A vizsgálati eredményeket a 7. és 8. ábrán tüntettük fel, ahol az oszlopok a kutak, míg a vízszintes egyenesek a Duna vizének az adott időpontban aktuális anionaktív mosószer tartalmát mutatják be. A szivárgás következtében fellépő időeltolódást nem vettük figyelembe, de a 6. ábrából követhető, hogy a méréseket megelőző időszakban a Duna detergens koncentrációjában ugrásszerű változás nem volt, így a megadott értékek jellemzőek. Az egyes kutakban mérhető detergens koncentráció elég széles skálában változik, de a Duna megfelelő értékeivel való szoros összefüggése már ezekből az adatokból is nyilvánvaló. 1973. november közepétől a Duna extrém alacsony detergens koncentrációkkal jellemezhető, s ez állandósult további méréseink időtartama alatt is. libben az időszakban egyes kutakban is a kimutathatóság határán .mozog a detergens tartalom, ami logikusan felveti azt a lehetőséget, hogy ily módon határozzuk meg azt a Dunában maximális detergens tartalmat, melyet még parti szűrőrétegünk eliminálni képes. Összefoglalólag megállapítható, hogy a Duna jelenlegi mikrószennyező anyagokkal való terheltsége parti szűrésű vízadó rétegeinket is vészé-