Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

7. szám - Pintér György–dr. Literáthy Péter: Folyamatos vízminőségmérő rendszerek alkalmazása a vízminőségszabályozásban. Az „SVR” rendszer kiépítése a Sajó hazai vízgyűjtőjén

284 Hidrológiai Közlöny 1975. 7. sz. Pintér Gy.—dr. Literáthy P.: Folyamatos vízminőségmérő rendszerek 1. kép. Az SVR—1 mérőállomás elhelyezkedése Fotó: Pintér György III. 1. Environment of the SVR — 7 monitoring station ^ továbbfejlesztésére vonatkozó igény már jelenleg is egyre határozottabb formát olt. Az Északma­gyarországi Vízügyi Igazgatóság, így elsőként a Hernád, majd a Bodva, továbbá a Sajóvízrend­szer szomszédságában levő Bodrog belépő szelvé­nyében tervezi további vízminőségmérő állomások kiépítését. SVK—/ mérőállomás, SAJÓPÜSPÖKI A rendszer első automatikus vízminőségmérő állomása Sajópüspökiben az országhatár közvetlen szomszédságában, a Sajó 123,53 fkm szelvényében épült meg. Az állomás 8 vízminőségi paraméter folyamatos regisztrálására alkalmas, ezenkívül napfényintenzitás-mérést és vízállás-észlelést vé­gez. A mért és távadásra kerülő adatok a követ­kezők : 0. Időpont 1. Vízállás 2. Hőmérséklet (AQUADAT) 3. Oldott oxigén (AQUADAT) 4. pH (AQUADAT) 5. Vezetőképesség (AQUADAT) 0. Zavarosság (Nephelon) 7. Összes szerves anyag (Okométer) 8. összes olaj (Oiltest) 9. összes vas (Aquanal). Az állomáson folytonos szűrletkép előállítását végző „Puriméter" is felszerelésre került. A mérő­állomás 1973 áprilisában kezdte meg kísérleti üzemét az MKKE AQUADAT-monitorával, a többi mérőműszer a későbbiek során fokozatosan került felszerelésre. A mérőállomás épületének belső alapterülete 27,8 m 2. Két helyiségből áll: a belső a ynűszer szoba (9,2 m 2), a külső a laboratórium és kezelő szoba (18,G m 2). Ez utóbbi helyiségben található a mű­szerek kalibrálásához, továbbá egyéb helyszíni analitikai vizsgálatokhoz szükséges labor-felszere­lés mellett a mérési eredményeket távadó beren­dezés, továbbá az elektromos kapcsolótábla. A mérőállomás belső kialakításáról, a különböző be­rendezések elhelyezkedéséről a 2. ábrán látható alaprajz tájékoztat. A belső helyiségek megfelelő hőmérsékletét elektromos fűtés, illetőleg szellőztető ventillátor biztosítja. A Sajó balpartján, a Sajó­püspöki—Bánréve közúti híd mellett telepített létesítmény jellemző kialakítását az 1. kéj) szem­lélteti. A vízfolyás sodorvonalában elhelyezett, és a hídhoz acélsodronykötéllel rögzített úszó vízki­viteli mű szivattyúja (FLYGT B 2050) 30—50 cm mélységből szolgáltatja a Sajó-vizet a mérőállomás vízminőségmérő műszerei számára. A 2" átmérőjű gumi, majd acélnyomócső a hídra függesztve halad a parton épített, terepszint alatti közmű csatornába, és azon keresztül az épület műszer­szobájában levő csillapító-tartályba. Az elhelyezett műszerek legkedvezőbb minimális mintavíz-igénye 50 l/perc, de az üzemeltetés még 30 l/perc egyen­letes vízsugárral is végrehajtható. A hídra függesz­tett nyomócső jelentős hossza és a vesztett magasság következtében fellépő kedvezőtlen hidraulikai vi­szonyok miatt alternatív megoldásként merült fel a parthoz közelebbi vízkivétel esete, ahonnan" a gumi nyomócső repülővezetékként halad a me­derben, majd a parti rézsün a közmű-csatornáig. A mérési szelvényben egyidejűleg történő vízállás­észlelés megoldását szintén az 1. kép szemlélteti. Jól látható mind a hídpillérre erősített lap víz­mérce, mind pedig a mérőállomáshoz kapcsolt M KT 11 A-típusú vízállás távadó felépítménye. Az üzem behelyezés utáni próbaüzemeltetés idő­szakát számos kezdeti probléma (csővezeték, szivattyú, sensor-tartály kialakítása stb.) nehe­zítette. A műszaki megoldások kellő módosítása, és az eredetileg alkalmazott centrifugál szivattyú helyetti FLYGT-szivattyú beépítése után a moni­torállomás 1973. november végétől rendeltetés­szerűen üzemelt. A mérőállomás tervezése az árvízvédelmi biz­tonság szempontjainak megfelelően történt, és a tervezők az épület padlószintjét az 1%-os való­színűséggel várható árvízszint (amely megfelelt az addig észlelt LNV-nek) felett 1 m-es magasságban határozták meg (153,50 m Orsz.). Érdekességként kell megemlíteni, hogy az 1974 októberéin a Sajón levonult árhullám minden eddigit meghaladó vízállással tetőzött Sajópüspökinél, és a legmaga­sabb vízszint csupán 44 cm-rel volt alacsonyabb az épület padlószintjénél. A kritikus helyzetre való tekintettel az üzemeltetést végző ÉVIZIG szak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom