Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Dr. Andó Mihály: A dél-alföldi szikes tavak természeti földrajzi adottságai
28 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Dr. Andó M.: A dél-alföldi szikes tavak A dél-alföldi szikes vizek, szikes tavak a felületi vizek egyik sajátos típusát képezik. Az Alföld szélsőséges klímája következtében ezeknek a szikeseknek jellegzetes hidrográfiájuk van. Mindenekelőtt igen magas az oldott sótartalmuk (604,5— —7124,2 mg/l), aminek alapján általában a sós vizek közé sorolhatók. A sótartalom elsősorban a Na + és a HC0 3~ ionokban való gazdagság, a magas pH-érték (7,5—10,5) és az alkalikus karakter jellemző (Megyeri J. 1972.). A tavak főleg sekély mélységű állóvizek. Átlagos mélységük általában egy méter körüli. Fejlődésük különböző stádiumban van. Nagy részük már a mocsár, a láp, a fertő, illetve a tócsa típusba sorolható. Vizük színe változó, egyeseké fehér, másoké pedig fekete. A színkülönbség oka hosszú időn át vitatott volt (TreitzP. 1928., Smaroglai F. 1939.) A fehér színű tavak általában fiatal keletkezésűek és ezek a valódi szikes tavak. A tófejlődés későbbi szakaszában belőlük fejlődik ki a fekete színű tó, majd a növényzet előnyomulásával és a tómeder feltöltődésével a mocsár, később pedig a láp. A Dél-Alföldön a két tótípusra jellemző víz színei között átmenetet is megfigyelhetünk, sőt közvetlen szomszédságú tavaknál is tapasztalható, hogy az egyik tó vizének színe fekete, a másiké pedig szürkésfehér (Andó M. 1961—64.). Az alföldi szikes tavak általában ott keletkeztek, ahol erre a felszíni morfológiai viszonyok kedvezőek voltak. így például a régi folyóvölgy-szakaszok, folyókanyarulatok holtágak, lefolyástalan mélyedések, s nem különben a deflációs szélbarázdák alkotják a tavak ágyát. Az Alföldön a belvíz- és a folyószabályozás előtti időkben sokkal nagyobb számban és kiterjedésben fordultak elő szikes tavak, mint napjainkban. A természetátalakítás során a felszíni vizek kiterjedése ugyan jelentősen megcsökkent, de a jellegzetesen szikes vizek még mindig elég gyakoriak. A szikes tavak egyébként szélsőséges élethelyek is, amelyeket sajátos, a többi felszíni vizektől, sőt a más országban előforduló sós vizektől is eltérő összetételű élővilág népesít be. Munkánkban közülük csak azokkal a prototípusnak tekinthető tavakkal foglalkoztunk, amelyeknek ismérvei a Dél-Alföld többi tavára vonatkozóan is általánosítható ismereteket nyújtanak (1. ábra). A szegedi Fehér-tó (2. ábra) ősi állapotában a Duna—Tisza-közi szikes tavak között az egyik legjelentősebb belvíztározó terület volt. Ezt a 1. ábra. A Dél-Alföld szikes tavai 1: típusos, infúziós löszfelszínek; 2: homok, futóhomok felhalmozódási területek; 3: ártéri iszap és agyagos területek; 4: időszakos és állandó szikes vizek (a vizsgált tavak bekarikázva); 5: felszíni vízfolyások, folyók, erek és csatornák; 6: országhatár Puc. 7. ConomaKoeue 03epa IOM IIOÜ nacmu BemepcKoü Paenuim 1: riOBepxHOCTH THnHiHbix HHíJjySMBHbix neccoB; 2: oOjiacra CKanjibiBaHHH CbinyMHX necKOB; 3: TeppnTopnn, cnoweHHbie noflMeHHbiMH HjiaMH H rjiHHaMH; 4: BpeiweHHbie H rrocTOHHHbie cojiomaKOBUe 03epa (HCCJienoBaHHbie 03épa oGBe;;ejfbi KpyraMH); 5: noBepxHOCTHwe BOAOTOKH, peKH, pyMbH H KaHajibi; 6: roc. rpaHHua Abb. 1. Sodaseen im Süden der Ungarischen Tiefebene 1: typische, Inl'usions-Lössflächen; 2: Sand, Flugsandanhäungsuf-Gebiete; 3: Hochflutlehm und tonige Flächen; 4: periodische und beständige natronhaltige Wässer (die untersuchten Seen eingekreist); 5: Oberflächen-Wasserläufe, Flüsse, Adern und Kanäle; 6: Staatsgrenze
