Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
6. szám - Kerese János: A víztisztítási technológiák üzemirányításának fejlődése
Kerese J.: A víztisztítási technológiák Hidrológiai Közlöny 1975. 6. sz. 267 tot és a tapasztalatok összessége eredményezte a felvetett kérdéseket. Érdemes tehát röviden áttekinteni az elmúlt tíz esztendő összegezett eredményeit. Eredményeink vázlatos áttekintése, összefoglalása A víztisztítómű üzemirányító rendszerének tervezője jelzéseket (üzemállapot, állapotváltozás, hiba, vész) és méréseket (fizikai, kémiai) helyez el tudatosan a technológiai folyamatba a folyamat vezetése, az anyag- és energiamérleg folytonos figyelemmel kísérése, veszélyek jelzése céljából, esetleg rendeleti, vagy garanciális okokból. Ä mérések eredményeit az esetenkénti technológiai igénynek megfelelően különféle automatikákba (vezérlő- és szabályozókörökbe) táplálja, amelyek a beépített döntési feltételek alapján rendelkeznek a technológiával a folyamatba beépített beavatkozó készülékek helyzetének megváltoztatása révén. Jelzések területe A tervezőnők mindig gondot okozott a jelzések közlésének megoldási módja a kezelők számára. Kezdetben — jobb híján — esak a be-ki kapcsolt üzemállapotok kerültek jelzésre különféle színű jelzőlámpák segítségével. Javította a megoldás gyors áttekinthetőségét a technológia „vak-sémájához" kapcsolt kijelzés, amely korábban gyakran nyert alkalmazást. Jó példa erre az 5. kép első műszermezején látható vas-mangántalanítós víztisztító üzem sémája. A vaksémák magasabb szintű megoldásainál az üzemelő készüléket, berendezést folytonos fényű jelzőlámpa, az állapotváltozásokat lassan villogó jelzőlámpa, míg az üzemi hibákat és vészjeleket gyorsan villogó (piros) fényű jelzőlámpa képviselte. Segítségükkel a kezelő azonnal felismerte az üzemzavar helyét ós a beavatkozás sürgősségét. Önműködő gépi beavatkozás hiánya esetén e sématáblák tartalmazták a kezelői beavatkozások szerveit is. A világító-utas sématáblák megjelenése tovább javította a használhatóságot és a gyors áttekinthetőségét. Született olyan megoldás is a kecskeméti I. vízműben, amelynél a víztisztítási folyamat világító sémája a folyadékok áramlását is leképezte, s technológiai rendeltetésén túl kiválóan alkalmazható oktatási, betanítási célokra. Nagy hátrányuk volt a sématábláknak az egyedi jelleg, a flexibilitás hiánya. Ezeken a gondokon segített a Siemensmozaik sómatábla, amely gyártmányjellegfí, nagy sorozatban előállítható, rendkívül flexibilis felépítettségfi, s elhelyezhető benne a többszínű jelzőlámpákon kívül sok aktív elem is: kezelőszervek, átkapcsolók, analóg mutatós mérőműszerek, dekádikus számjegyes kijelzők, számlálók stb. Ilyen sématáblát kapott a 2. ábrán bemutatott nagyvárosi víz-diszpécser. A Siemens-mozaik sématábla az ember-gép kapcsolat egyik fontos jövőbeli eszköze lehet! A jelzőrendszerek áramköri megoldásai gyakorlatilag teljesen relés, huzalozott „hardware" megoldások voltak. Ennek elsődleges oka az üzemeltetés felkészültsége volt. Mérések és távmérések A víztisztítási technológiáknál számos fizikai jellemző folyamatos mérése szükséges: hőmérséklet, nyomás, nyomáskülönbség, átfolyás (víz-, levegő-, vegyszermennyiség), folyadékok és szilárd fázisok szintje, villamosenergia-fogyasztás, zavarosság stb. Egyre több a kémiai koncentrációmérés is: pH-érték, redox-potenciál, szabad klórtartalom maradék klórtartalom, zetapotenciál, metángázkoncentráció stb. A méréseket kezdetben a helyszínen elhelyezett mérőműszerekkel oldottuk meg pl. az 1. kép szerint. Ezek a műszerek legtöbb esetben segédenergia nélküli mechanikus megoldások voltak mutatós kivitelben. Villamos energiát csak regisztrálás és számlálás esetén igényeltek. E műszereket nagyon hamar felváltották azonban a korszerűbb univerzális analóg távadós műszerek, amelyből egy típust a 2. kép mutat be. Ezek a műszerek a mért 1. kép. Helyi mutatós rizmennyiségmérő műszerek Picture 7. Measuring instruments with local display 2. kép. Elektronikus nyomás- és nyomáskülönbség távadó műszerek Picture 2. Electronic pressure- and differential pressure transmitters with remote display