Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Dr. Körösmezey László: Szennyvíziszapok kezelésének módszerei hazai tervezésben

208 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Dr. Körösmezey L.: Szennyvíziszapok kezelése eredményeiről számolok be, amelyek az utóbbi években hazánkban — elsősorban a tervezés kezdeményezésére — születtek. 4. Az iránykeresés és eredményei Az első sikertelen próbálkozás a pápai szennyvíztelepre beépített, hazai gyártású centrifugával történt (még 1959-ben). Ezt a centrifugát végül is sikeresen próbáltuk ki ipari célra hengerdei reve víztelenítésére, de üzemi felhasználás helyére mind a mai napig nem építették be. Ugyancsak ipari célokra javasoltuk — az emulzióbontás iszapjának víztelenítésére —- egy szűrőcentrifuga alkalmazását, amilyent a gyógyszeripar használ. Sok kezdeti nehézség után ez a centrifuga ma üzemel, de nehézkes kezelése miatt nem túlságosan kedvelik. Ugyancsak ipari célra — szemcsés anyagok víztelenítésére — sikeresen alkalmazzák a Tatabányai Szénbányák Vidus üzeme által gyártott tárcsás vákuumszűrőket. A városi iszapok gépi víztelenítése azonban még mindig nem haladt előre, mivel ez a gép városi iszapok víztelenítésére nem vált be. 4. 1. A vákuumdobszűrő. Miskolc városi szennyvíztisztítótelep tényleges kiviteli tervezői megbízása kapcsán 1970-ben elodázhatatlanná vált valamilyen gépi víztelenítési megoldás. Tulajdonképpen ez tette szükségessé az első tényleges lépéseket, amelyeket a Mélyépterv egy prototípus berendezés kifejlesztése irányában megtett. Ez a prototípus a Láng Gépgyár más célra sorozatban gyártott vákuum-dobszűrőjének szennyvíz iszapvíztelenítésre alkalmas géppé alakított változata. Ezt a megoldást sürgette az a körülmény is, hogy abban az időben csak hazai erőből készülő, valutaigényt nem jelentő megoldás jöhetett szóba. A kérdést a vállalat mint műszaki fejlesztési témát kezelte és a munkába bevonta — nem is csekély anyagi áldozatot vállalva- a VITUKI-t és a Műszaki Egyetem Vegyipari Gépek tanszékét. A VITUKI a vákuumdobszűrőre vonatkozó szakirodalmat tanulmányozta át és két fontos kérdést vizsgált: a) Szükséges-e a vákuumszűrés előtt az iszap rothasztása ? b) Szükséges-e a vákuumszűrés előtt az iszap kondicionálása ? A VITUKI véleménye szerint rothasztás a gépi víztelenítés előtt, mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból előnyös — és ezt a későbbi kísérletek is alátámasztották. A kondicionálást is szükségesnek ítélte a VITUKI, ami véleménye szerint az iszap mosásából — azaz tiszta vízzel, vagy tisztított szennyvízzel történő keveréséből és ülepítésből —• továbbá vegyszerek adagolásából áll. Vegyszerként alkalmazhatók hazai, szervetlen anyagok is. A Vegyipari Gépek Tanszéke a Délpesti szennyvíztisztító telepről kapott, rothasztott iszappal végzett laboratóriumi méretű és azután félüzemi méretű kísérletek alapján, az alábbi következtetésekre jutott: a) Az adott esetben a kondicionáláshoz — a kétszeres vízmennyiséggel való mosáson felül iszapszárazanyagra vetítve 125 g CaO-ot, ós körülbelül mintegy 40 g Fe

2S0

4-et felhasználva érték el a legkedvezőbb víztelenítést, — természetesen polielektrolit nélkül. b) Számadatokat adtak a dob legkedvezőbb forgási sebességére, a leggazdaságosabb nyomásesésre, az alkalmazandó vákuumra, az elszívandó légmennyiségre. c) A szűrővászon anyagára és a vászonra tapadt iszap eltávolításának módjára is ajánlatot tettek és csak a dobról lefutó vásznas megoldást véleményezték alkalmazhatónak. d) Végül megadták a dobszűrő várható terhelhetőségét : 50—60 g/l szárazanyag tartalmú, rothadt iszapot — 15 kg sz. a/m

2 óránkénti terhelés mellett — 70— 80 de inkább 75—80% víztartalomig lehet vízteleníteni. Ezzel az eredménnyel sikerült elérni a szakirodalomban szokásos szűrőfelület-terhelést. Ezen kísérleti eredményeken felbuzdulva a Láng Gépgyár képviselőivel folytatott tárgyalások alapján — akik vállalták a jelenleg gyártott vákuumdobszűrőnek a szennyvíziszapok igényei szerinti átalakítását — az OVH megbízására a Mélyépterv elkészítette áz első hazai vákuumdobszűrős iszapvíztelenítő berendezés terveit úgy, hogy az kísérletezésre is alkalmas legyen. A berendezés Székesfehérvárott, a városi szennyvíztisztító telepen épült volna fel. Annak ellenére, hogy a tervek 1972 elején elkészültek, a mai napig még hozzá sem kezdtek a munkához pedig azóta — kedvező, vagy kedvezőtlen — üzemi méretű eredmények birtokában lehetnénk. 4. 2. Az iszapsűrítés. Az iszapsűrítés a víztelenítést megelőző művelet és az eddigi hazai gyakorlat a kérdést igen egyszerűen megoldhatónak képzelte. Iszapsűrítőink többnyire kicsire sikerültek és üzemükkel kapcsolatosan sok nehézség mutatkozott. Nem javult a helyzet lényegesen az utóbbi években sem, csupán a helyes irányba indulásnak az elméleti feltételeit sikerült megteremteni. Kisebb tisztítótelepek, tehát kisebb iszapmennyiség esetében a sűrítők mélységét, térfogatát, és ezzel az iszap tartózkodási idejét kell növelni, nagyobb iszapmennyiségek esetén pedig át kell térni lehetőleg a folyamatos sűrítési technológiára a felületegységre jutó szárazanyagterhelés szabályozása mellett. Ez a művelet kézben tartható, nincs a kezelő egyéni — és éppen ezért sokszor megbízhatatlan — véleményére, ill. beavatkozására bízva, hanem — akár automatikusan is — szabályozható. A folyamatos technológia lényege az iszap folyamatos elvétele az ülepítőből, folyamatos betáplálása az iszapsűrítőbe és ugyancsak folyamatos elvétel az iszapsűrítő aljáról. Közben természetesen folyamatos túlfolyás adódik a sűrítő vízfelszínéről is. Vannak nehézségei is a folyamatos üzemnek: elsősorban a hazai gyártású szivattyú hiánya. A sűrített iszap folyamatos és változtatható menynyiségben szükséges továbbítására speciális du-