Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés
20 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Dr. Szabó L.: Lemezes olajfogók olajfogókat durva olajfogás után, utóolajfogóként célszerű alkalmazni. (Pl. kocsimosóból származó olajos, iszapos szennyvizek, gépgyári szennvvizek stb.) Megállapításunkat a péti és — különösen — a zalaegerszegi vizsgálatok eredményei igazolják. Az utóbbi, összesen 7 napos kísérlet-sorozat adatainak súlyozott középértékei szerint a lemezes modellpár többlet-olajvisszatartása 28,1%-ra adódott. Az utóolajfogóként alkalmazott, megfelelő üzemi méretű lemezes berendezéssel a műtárgyról távozó víz olajtartalma általában a még megengedett értékhatár alá szorítható. d) Amennyiben kis lebegőanyagtartalmú vagy közel lebegőanyagmentes olajos szennyvizek tisztítása a cél (pl. olajos hűtővizek stb.), úgy a lemezes olajfogók elsődleges műtárgyként is alkalmazásra kerülhetnek. e) A lemezes olajfogók mindenkori tisztítási hatékonyságára, mint általában a mechanikai olajfogásra, jelentősen kihat a szennyvíz kémiai összetétele, különösen a diszpergáló hatású oldott anyagok jelenléte, valamint a tisztítandó szennyvíz hőmérséklete. A zalaegerszegi vizsgálatoknál pl. március 5-én éppen akkor, amikor a levegő hőmérséklete —10 °C körüli értékre süllyedt, és a víztükör befagyott, érkezett a modellekre a legszennyezettebb víz 88,2 mg/l átlagos olajtartalommal. Ennek ellenére a lemezes modellpár többlet-olaj visszatartása 30,3% volt (1. táblázat). Feltételezzük, hogy +10 és + 30 °C közötti vízhőmérséklet tartományban — a kedvezőbb viszkozitási viszonyok hatására — az olajfelúszási többletértékek elérhetik a 40—50 %-ot is. A péti és a zalaegerszegi vizsgálatokat a 11ME Vízgazdálkodási Tanszék (tanszékvezető: Dr. V. Nagy Imre egyetemi tanár) keretében hajtottuk végre. Munkánkat a tanszékvezetőn kívül dr. Salamin Pál egyetemi tanár, vegyészeti szempontból pedig Szépkúli Lajos irányította, ill. ellenőrizte. A kőolajipari vállalatok részéről elsősorban Homonnai Jenő és Szekér István lelkiismeretes munkáját kell kiemelnem. IRODALOM [1] Szabó L.: Kísérletek a lemezes olajfogó kialakítására. Hidrológiai Közlöny. 1969. 1. [2] VITUKI: Dernjéni olajos szennyvíztisztító berendezés vizsgálata. Kézirat. III. 3(4)53—7781(4)4610. 1969—1971. [3] Negulescu, M.—Vaicum, L.—Qodeanu, S.: Cercetári privind epurarea apelor reziduale de la rafinariile de petrol din tara. (Kísérleti kutatások a kőolajfinomítás szennyvizeinek tisztítására) Studit de Protectia si Epurarea Apelor. VI. Bukarest. 1965. [4] Szabó L.: Jelentós a Péti Kőolajipari Vállalat területén végzett üzemi ós félüzemi olajfogási vizsgálatokról. Kézirat. 1968. Budapest. [5] Szabó L.: Tanulmányterv a Zalai Kőolajipari Vállalat szennyvíztisztító rendszerének hatékonyabbá tételére. Kézirat. 1971. Budapest. [6] A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 40/1969. (XI. 25.) Számú rendelete a szennyvízbírságról. [7] Normatív privind conditiile de deseárcare a apelor uzate in retele de canalizare a centrelor populate. N—2—70. C. 90—67. Bukarest. 1967. Mit Lamellenölabscheider durchgeführte technische und halblechnische Versuche Dr. Szabó, L. Die hydraulischen Grundlagen der Anwendung von Lamellenölabscheider und die wichtigeren Resultate der zu ihrer Ausbildung durchgeführten VersuehsSerie hat der Verfasser schon im Jahre 1969 veröffentlicht (1). Diesmal wird aufgrund der bei rumänischen und ungarischen Erdölindustrie-Unternehmen an Ölabseheidern mit und ohne Lamellen durchgeführten technischen und halbtechnischen Versuchsmessungen die Wirkung der Lamellenölabscheider und ihre Anwendungsbedingungen untersucht. Die aus den Versuchsergebnissen ziehbaren wichtigeren Feststellungen sind : a ) Zusammensetzung und insbesondere Ölgehalt des zu den Ölfängen kommenden Abwassers verändern sich abhängig von den soeben angewandten Betriebstechnologien, im allgemeinen zwischen weiten Grenzen. Deshalb können wir für den Ölzurückhalt der Objekte nur aufgrund der Resultate von längere Zeit hindurch dauernden Untersuchungen verlässliche Aufklärung erhalten. Aufgrund der Durchschnittswerte der für nur einzelne Schichten bzw. Tage profilweise entnommenen 4 — 12 Stk Wasserproben kann im Ölfang die Wirkung der Lamellenbündel gar nicht nachgewiesen werden (Tab. 1 und 2). b ) Je grösser der Olgehalt des zum Lamellenölabscheider ankommenden Wassers ist, umso grösser ist im allgemeinen der Mehrölrückhaltprozent der Lamellen (z. B. Abb. 3). c ) Die Lamellenobjekte beanspruchen eine sorgfältigere Aufsicht und häufigere Reinigung d) Insofern die Reinigung von ölhaltigen Abwässern mit geringem Schwebstoffgehalt oder nahezu schwebstofflosen Abwässern der Zweck ist (z. B. ölige Kühlwässer etc.), so können die Lamellenölabscheider auch als primäres Objekt zur Anwendung gelangen e) Auf die Wirkung der jeweiligen Reinigung der Lamellenölabscheider, wie im allgemeinen auf den mechanischen Ölfang, übt die chemische Zusammensetzung des Abwassers, besonders das Vorhandensein von gelösten Stoffen von dispergierender Wirkung, als auch die Temperatur des zu reinigenden Abwassers, eine bedeutende Wirkung aus. A vízügyi adatok forrásai. (Útmutató vízimérnökök számára) összeállította: Dr. Lászlóffy Woldemár. V1ZDOK, Budapest, 1974. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda ez alkalommal olyan kiadványt hozott létre, amely nemcsak a Vízügyi Könyvtár hatékony használatához ad tanácsokat, és nemcsak az Iroda különféle szolgáltatásairól tájékoztat, hanem ismerteti azokat az idegen forrásokat is, ahol a mérnök a munkájához szükséges adatokat megtalálhatja. A füzet összeállítására dr. Lászlóffy Woldemárt, az Irodatudományos tanácsadóját kérték fel, aki 1930 — 31-ben a Vízügyi Könyvtárt az egyetemes tizedes osztályozó rendszer szerinti kartotékkatalógus elkészítésével a korszerű fejlődós útjára vezette és szolgálatának fél évszázada alatt a gyakorlat részéről felmerülő igényekről sokoldalú tájékozottságot szerzett. A füzet — összeállítója szándéka szerint — a vízügyi szakemberekhez szól és a mit?, hol?, hogyan? kérdésben akar tanáccsal szolgálni. Az útmutatónak három fő része van: — Tájékozódás a szakirodalomban. A könyvtárak ós dokumentációs központok szolgáltatásait ismerteti. — A gyakorlati munka közvetlen segítői. A kutató, tervező, kivitelező, üzemvezető mérnök legfőbb tájékozódási forrásaival foglalkozik. — A külföldi tanulmányutakkal kapcsolatos tudnivalók. Az útikönyvekkel ós az úti beszámolókkal foglalkozik. Az útmutatót rövid függelék egészíti ki, amely a legfontosabb külföldi folyóiratok címét tartalmazza. Az útmutató a könyvtárakat használó vizimérnökök tevékeny segítője lesz. V. I.
