Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

20 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Dr. Szabó L.: Lemezes olajfogók olajfogókat durva olajfogás után, utóolajfogóként célszerű alkalmazni. (Pl. kocsimosóból származó olajos, iszapos szennyvizek, gépgyári szennvvizek stb.) Megállapításunkat a péti és — különösen — a zalaegerszegi vizsgálatok eredményei igazolják. Az utóbbi, összesen 7 napos kísérlet-sorozat adatainak súlyozott középértékei szerint a lemezes modellpár többlet-olajvisszatartása 28,1%-ra adódott. Az utó­olajfogóként alkalmazott, megfelelő üzemi méretű lemezes berendezéssel a műtárgyról távozó víz olajtartalma általában a még megengedett érték­határ alá szorítható. d) Amennyiben kis lebegőanyagtartalmú vagy közel lebegőanyagmentes olajos szennyvizek tisztí­tása a cél (pl. olajos hűtővizek stb.), úgy a lemezes olajfogók elsődleges műtárgyként is alkalmazásra kerülhetnek. e) A lemezes olajfogók mindenkori tisztítási hatékonyságára, mint általában a mechanikai olajfogásra, jelentősen kihat a szennyvíz kémiai összetétele, különösen a diszpergáló hatású oldott anyagok jelenléte, valamint a tisztítandó szenny­víz hőmérséklete. A zalaegerszegi vizsgálatoknál pl. március 5-én éppen akkor, amikor a levegő hőmérséklete —10 °C körüli értékre süllyedt, és a víztükör befagyott, érkezett a modellekre a legszennyezettebb víz 88,2 mg/l átlagos olajtartalommal. Ennek ellenére a lemezes modellpár többlet-olaj visszatartása 30,3% volt (1. táblázat). Feltételezzük, hogy +10 és + 30 °C közötti vízhőmérséklet tartományban — a kedvezőbb viszkozitási viszonyok hatására — az olajfelúszási többletértékek elérhetik a 40—50 %-ot is. A péti és a zalaegerszegi vizsgálatokat a 11ME Vízgazdálkodási Tan­szék (tanszékvezető: Dr. V. Nagy Imre egyetemi tanár) keretében haj­tottuk végre. Munkánkat a tanszékvezetőn kívül dr. Salamin Pál egye­temi tanár, vegyészeti szempontból pedig Szépkúli Lajos irányította, ill. ellenőrizte. A kőolajipari vállalatok részéről elsősorban Homonnai Jenő és Szekér István lelkiismeretes munkáját kell kiemelnem. IRODALOM [1] Szabó L.: Kísérletek a lemezes olajfogó kialakítására. Hidrológiai Közlöny. 1969. 1. [2] VITUKI: Dernjéni olajos szennyvíztisztító beren­dezés vizsgálata. Kézirat. III. 3(4)53—7781(4)4610. 1969—1971. [3] Negulescu, M.—Vaicum, L.—Qodeanu, S.: Cercetári privind epurarea apelor reziduale de la rafinariile de petrol din tara. (Kísérleti kutatások a kőolaj­finomítás szennyvizeinek tisztítására) Studit de Protectia si Epurarea Apelor. VI. Bukarest. 1965. [4] Szabó L.: Jelentós a Péti Kőolajipari Vállalat terü­letén végzett üzemi ós félüzemi olajfogási vizsgála­tokról. Kézirat. 1968. Budapest. [5] Szabó L.: Tanulmányterv a Zalai Kőolajipari Válla­lat szennyvíztisztító rendszerének hatékonyabbá tételére. Kézirat. 1971. Budapest. [6] A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 40/1969. (XI. 25.) Számú rendelete a szennyvíz­bírságról. [7] Normatív privind conditiile de deseárcare a apelor uzate in retele de canalizare a centrelor populate. N—2—70. C. 90—67. Bukarest. 1967. Mit Lamellenölabscheider durchgeführte technische und halblechnische Versuche Dr. Szabó, L. Die hydraulischen Grundlagen der Anwendung von Lamellenölabscheider und die wichtigeren Resultate der zu ihrer Ausbildung durchgeführten Versuehs­Serie hat der Verfasser schon im Jahre 1969 veröffent­licht (1). Diesmal wird aufgrund der bei rumänischen und ungarischen Erdölindustrie-Unternehmen an Ölab­seheidern mit und ohne Lamellen durchgeführten tech­nischen und halbtechnischen Versuchsmessungen die Wirkung der Lamellenölabscheider und ihre Anwen­dungsbedingungen untersucht. Die aus den Versuchsergebnissen ziehbaren wichti­geren Feststellungen sind : a ) Zusammensetzung und insbesondere Ölgehalt des zu den Ölfängen kommenden Abwassers verändern sich abhängig von den soeben angewandten Betriebstech­nologien, im allgemeinen zwischen weiten Grenzen. Deshalb können wir für den Ölzurückhalt der Objekte nur aufgrund der Resultate von längere Zeit hindurch dauernden Untersuchungen verlässliche Aufklärung erhalten. Aufgrund der Durchschnittswerte der für nur einzelne Schichten bzw. Tage profilweise entnommenen 4 — 12 Stk Wasserproben kann im Ölfang die Wirkung der Lamellenbündel gar nicht nachgewiesen werden (Tab. 1 und 2). b ) Je grösser der Olgehalt des zum Lamellenölab­scheider ankommenden Wassers ist, umso grösser ist im allgemeinen der Mehrölrückhaltprozent der La­mellen (z. B. Abb. 3). c ) Die Lamellenobjekte beanspruchen eine sorg­fältigere Aufsicht und häufigere Reinigung d) Insofern die Reinigung von ölhaltigen Abwässern mit geringem Schwebstoffgehalt oder nahezu schweb­stofflosen Abwässern der Zweck ist (z. B. ölige Kühl­wässer etc.), so können die Lamellenölabscheider auch als primäres Objekt zur Anwendung gelangen e) Auf die Wirkung der jeweiligen Reinigung der Lamellenölabscheider, wie im allgemeinen auf den mechanischen Ölfang, übt die chemische Zusammenset­zung des Abwassers, besonders das Vorhandensein von gelösten Stoffen von dispergierender Wirkung, als auch die Temperatur des zu reinigenden Abwassers, eine bedeutende Wirkung aus. A vízügyi adatok forrásai. (Útmutató vízimérnökök számára) összeállította: Dr. Lászlóffy Woldemár. V1Z­DOK, Budapest, 1974. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda ez al­kalommal olyan kiadványt hozott létre, amely nemcsak a Vízügyi Könyvtár hatékony használatához ad taná­csokat, és nemcsak az Iroda különféle szolgáltatásairól tájékoztat, hanem ismerteti azokat az idegen forrásokat is, ahol a mérnök a munkájához szükséges adatokat megtalálhatja. A füzet összeállítására dr. Lászlóffy Woldemárt, az Irodatudományos tanácsadóját kérték fel, aki 1930 — 31-ben a Vízügyi Könyvtárt az egyetemes tizedes osztályozó rendszer szerinti kartotékkatalógus elkészítésével a korszerű fejlődós útjára vezette és szol­gálatának fél évszázada alatt a gyakorlat részéről fel­merülő igényekről sokoldalú tájékozottságot szerzett. A füzet — összeállítója szándéka szerint — a víz­ügyi szakemberekhez szól és a mit?, hol?, hogyan? kérdés­ben akar tanáccsal szolgálni. Az útmutatónak három fő része van: — Tájékozódás a szakirodalomban. A könyvtárak ós dokumentációs központok szolgáltatásait ismerteti. — A gyakorlati munka közvetlen segítői. A kutató, ter­vező, kivitelező, üzemvezető mérnök legfőbb tájékozó­dási forrásaival foglalkozik. — A külföldi tanulmányutakkal kapcsolatos tudni­valók. Az útikönyvekkel ós az úti beszámolókkal foglal­kozik. Az útmutatót rövid függelék egészíti ki, amely a leg­fontosabb külföldi folyóiratok címét tartalmazza. Az útmutató a könyvtárakat használó vizimérnökök tevékeny segítője lesz. V. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom