Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Dr. Váncsa András Lajos: A Sajó vízminőségi jellemzése biológiai vizsgálatok alapján

132 Hídrologiai Közlöny 1975. 3. sz. Dr. Váncsa A. L.: A Sajó vízminőségi jellemzése B) Szennyezetten jut be a víz és kevésbé jól, vagy nem állapítható meg a hazai szennyezők hatása. Ilyen vízminőségi állapotokat figyeltem meg november és december hónapokban. Ez a jelenség az őszi és a téli időszakra jellemző. C) Alkalmakként zavart életközösséget figyeltem meg a BH—BVK vízhasználó-vízszennyező tevékenysége alatti mederszakaszban. Ilyenkor az élőszervezetek általános vagy részleges, több-kevesebb taxonra kiterjedő pusztulása következett be. Ezt a mikroszkópi vizsgálatok mellett alátámasztották a mezofauna vizsgálatok ós az alkalomszerűen elvégzett teszt-próbák is. A jelenség oka a biológiai vízminőség megváltozásában van. D) Szaprobiológiai vizsgálat alapján nincs jelentős eltérés az árvizi és az igen erősen szennyezett időszakok alkalmával. Ilyenkor a hazai mederszakasz szaprobitása általában hasonló. A Sajó öntisztulása 1969-ben: Az öntisztulás értékelésekor nem vettem figyelembe az 1969. január ós június hónapokban végzett szaprobiológiai vizsgálatokat, mivel az egész hazai mederszakaszban nagyjából azonos, változatlan szaprobiológiai állapotokat észleltem. Mint a szennyezési állapotok ismertetésénél láttuk, az év egy részében nem jelentkezik jól a hazai szennyezők vízminőségrontó hatása, de az év nagy részében jól észlelhető. Előbbi esetben a Sajó teljes hazai szakaszán megfigyelhető a tisztulás folyamata, mely kémiai és szaprobiológiai változások mellett az alga vegetáció összetételének és mennyiségének változásában is kifejezésre jut. Máskor, ha az egész mederszakasz vonatkozásában nem is, de egyes mederszakaszokban jelentkezik az öntisztulás folyamata. Az újabb szennyezők hatására a vízminőség ismételten leromlik, de egy bizonyos útszakasz megtétele után ismét megfigyelhető mikroszkópi vizsgálatokkal az öntisztulási folyamat megindulásának megfelelő élőszervezetek megjelenése és elszaporodása a Sajóban. Egyértelműen következik, hogy az öntisztulást az ismétlődő szennyezések vetik vissza, amiért a szennyezők felelősek. Az öntisztulás folyamata ma még nem foglalható matematikai formulába, így tulajdonképpen tapasztalati úton dönthetjük el, hogy valamely víz öntisztulása milyen mértékben valósul meg. A Sajóban véleményem szerint az öntisztulás legalábbis az év nagy részében és az egyes mederszakaszokon kisebb-nagyobb mértékben megvalósul. Az e szakaszokban létrejövő vízminőségi javulások azonban az ismétlődő terhelések következtében háttérbe szorulnak, így nem alakulhat ki olyan eset, amikor a Sajó öntisztulása révén viszszanyeri a szennyezések feletti állapotát. Az öntisztuláshoz szükséges feltételek a Sajóban csak időszakonként és egyes mederszakaszokban adottak. Annak ellenére, hogy általánosságban ós alkalmakként az öntisztulás tendenciája felismerhető, hazai szakaszán vízminősége általában rosszabbodik. Az 1. táblázat adatai az egyes években tapasztalt legrosszabb (mértékadó) állapotokat tükrözik. Olyan nézőpontú összeállítás ez, mely mindenképpen helyénvaló, hiszen vízgazdálkodási szempontból mindig az adott és lehetséges legrosszabb mutatókkal kell számolni. A táblázat nem tükrözi a finomabb részleteket, mégis láthatjuk, hogy a határszelvényben általában nem rosszabb a vízminőség, mint a hazai szakaszon. Jóllehet indokolt lenne, hogy a hazai mederszakasz a mértékadó értékek alapján lényegesen rosszabb vízminőségű legyen, hiszen hazai szakaszán sok üzem szennyezi. Az 1. táblázat alapján tehető megállapításokat támasztja alá a 2. táblázat adatsora is. E táblázat szaprobiológiai jellemzést mutat be. Eltérően az előbb idézett összeállítástól (v. ö. 1. táblázat) nem az éves legrosszabb, hanem az általában jellemző állapotokat tartalmazza, mivel linmológiai szempontból ez jellemzőbb a Sajóra. Sajópüspökinél jellemzően alfa-mezoszaprob. 1967-ben és 1969-ben viszonylag rosszabb, alfamezoszaprob — poliszaprob köztes állapotok is voltak. 1970-ben némi vízminőség javulás mutatkozott, s a jellemző alfa-mezoszaprobia mellett többször volt beta-mezoszaprob jellegű vízminőségi állapot is. A Hangony vízminősége az évek során döntően nem változott, jellemzően alfa-mezoszaprob, több esetben viszont szaprob jellege alfa-mezoszaprob — poliszaprob köztes is volt. A Bán vízminősége szintén nem változott, jellemzően beta-mezoszaprob. Vízmennyisége azonban kevés, így vízminőségjavító hatásával nem számolhatunk, különösen a Lázbérci-víztározó megépítése óta. Ujabb megfigyeléseim szerint az elfolyó víz biológiai képe alkalmakként a tározott víz miríősógében fellépő káros eltolódásokra enged következtetni. 1. táblázat A Sajó vízminőségének alakulása a KGST javaslattervezet alapján, 1968—1970 Tabella 1. Gestaltung der Wassergüte des Sajó aufgrund des Vurschlagsentwurfs des lígW, 1968—1970 Vizsgálati evek 1968 1969 1970 KGST csoportok a b c a b c a b c Sajópüspöki IV III III IV II III IV I III Dubicsány-Vadna IV 111 III IV I IV Sajókaza IV I IV IV I III Sajószentpéter IV III IV IV II IV IV II III Miskolc felett IV 111 III IV II IV IV II III Szinva alatt 1000 m .... IV II IV Felsőzsolca IV III III IV II IV IV II III Sajólád IV II IV Körömi-rév IV III III Sajóörös IV III III Kesznyéten IV II IV IV II III