Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Szabó László: Az ivóvíz fluoros kezelése Marosvásárhelyen

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 110 Az ivóvíz fluoros kezelése Marosvásárhelyen SZABÓ LÁSZLÓ • A fogszuvasodás korai megelőzése inár régóta, a világ minden táján foglalkoztatja a szakembereket. Ez természetes, hiszen köztudomású, hogy a fogszuvasodás a mai ember egyik leggyakoribb betegsége. Romániában a kiskorú lakosság |több mint 90 százalékánál fordul elő. A gyakoriságán kívül, sok emberi megbetegedéssel ellentétben a fogszuvasodásnak van néhány kellemetlen, általános sajátossága. A legelső gyermekévekben okoz károsodást és ártalmakat. Az egyszer már létrejött caries nem gyógyul spontánul, feltétlenül szakorvosi kezelést igényel. Nagyon jól ismertek a kezeletlen fogszuvasodás helyi vagy általános komplikációi. A gyógykezelést csak magasabb szakképzettségű személyzet végezheti a szükséges készülékek és a felhasznált segédanyagok pedig költségesek. Ennyi elég, hogy elöljáróban röviden jelezzük a fogszuvasodás elterjedésének problémáját. Ezért érthető, hogy napjainkban miért olyan fontos a caries dentis, a fogszu megelőzésére szolgáló minden módszer. Számos megelőző eljárás közül az utóbbi két-három évtizedben az ivóvíz fluortartalmának mesterséges és ellenőrzött dúsítása terjedt egyre gyorsabban. Noha a fogszuvasodás fluoros megelőzésének lehetősége nem minden részletében tisztázott kérdés, mégis a módszert világviszonylatban ajánlják mert a védőhatása minden vitán felüli és nem okoz ártalmas következményeket, káros szövődményeket, — amennyiben az adott földrajzi zónára érvényes fluortartalmat nem lépik túl. Marosvásárhelyen 1960-ban egy orvoscsoport kezdeményezte az ivóvíz fluoros kezelését. A csoportot dr. Csögör Lajos professzor vezette, a kísérletekben fogászok és közegészségügyi szakemberek vettek részt. A kezdeményezés egy egész sor összehasonlító kísérleten és megfigyelésen alapult, amelyeket a marosvásárhelyi és kolozsvári közegészségügyi intézetek végeztek előzőleg, összehasonlítva különböző természetes fluortartalmú ivóvizek esetében a kiskorú lakosság fogártalmának alakulását. A kísérletek az Egészségügyi Világszervezet 1957. évi ajánlása alapján indultak meg, amely megállapítja, hogy az ivóvíz ellenőrzött fluoros kezelése a fogszuvasodás megelőzésének a gyakorlatban bevált, hasznos módszere. Megjegyezzük, hogy a marosvásárhelyi kísérletnek nem volt elsődleges célja a módszer hatékonyságának bizonyítása, ezt eleve általánosan elismertnek fogadtuk el. A kísérlet fő célja így a módszer alkalmazhatóságára vonatkozott városunk adott körülményei között (nyersvízminőség, éghajlat stb). A módszer bevezetésével kezdetben egy nagyobb munkacsoport foglalkozott, amelynek tagjai a két város, Marosvásárhely és Kolozsvár orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemeinek, közegészségügyi intézeteinek, az Állami Egészségügyi Felügyelőség, valamint a marosvásárhelyi Közüzemek szakembereiből állottak. A legfontosabb műszaki és üzemszervezési kérdéseket, ame* Maros megye Közmű és Lakásgazdálkodási Vállalata, Marosvásárhely (Románia) lyek a kísérlet elindításakor vetődtek fel, ez a bizottság oldotta meg. Megemlítünk néhányat, példának okáért: — a legcélszerűbb vegyianyag kiválasztása; — a fluorozáshoz használt vegyianyag oldására és adagolására szükséges berendezés tervezése és kivitelezése; — ellenőrző laboratóriumi módszer az ivóvíz fluorkoncentrációjának mérésére; — a fogszuvasodásos megbetegedések alakulásának nyomonkövetése, a megfelelő összehasonlító módszer kidolgozása és alkalmazása egyidejűleg Marosvásárhelyen és Kolozsváron. * A fluorozáshoz felhasználható anyagok közül, gyakorlatilag kettő jöhetett számításba: a nátriumfluorszilikát (Na

2 Si F„) és a nátriumfluorid (NaF). Az első fehér vagy gyengén sárgás színű, finom porszerű anyag, a szuperfoszfátgyártás mellékterméke. Nagyon olcsó, azonban jelentős hátránya, oldhatósága alacsony (20 °C-nál 0,8 g/100 ml), ami nehézséget okoz az adagolásnál. A nátriumfluorid kristályos vegyület, oldhatósága jóval nagyobb (20 °C-nál 4 g/100 ml), de ugyanakkor az ára is jelentősen magasabb, hat-hétszerese a fluorszilikáténak. Részben ezért, részben a beszerzési lehetőségeket figyelembe véve, a fluorszilikát használtata mellett döntöttek. Érdemes különben megemlíteni, hogy az ivóvíz fluorozása nem növeli számottevően a víztelep üzemköltségét, az ivóvíz önköltségének mintegy 0,4—0,5 százalékát teszi ki (kb 3,5—4,5 lei/100Ö m

3). A fluoradagolás az 1. ábra szerint kapcsolódik a technológiai rendszerbe. A berendezés tervezésekor tekintetbe vettük a Maros folyó vizének természetes fluortartalmát (0,1—0,12 mg/l), valamint azokat a megfelelő határértékeket, amelyeket biztosítani kívánunk nyáron (0,8—1,0 mg/l), illetve télen (0,9—1,1 mg/l); továbbá a fluorszilikát alacsony oldhatóságát, amelyet az oldat hőmérsékletének emelésével javítani lehet; az adagolás pontosságának igényét különös tekintettel a túladagolás elkerülésére, és ígv tovább. A bevezető kísérletek, illetve a módszer tökéletesítésének eredményeként alakították ki a 2. ábrán látható berendezést, amely öt fő részből áll. A berendezés első három része (zsákürítő, fluorszilikát tartály és adagoló), a műveletek gépesítése mellett, munkavédelmi szempontokat is szolgál. A fluorszilikát mérgező vegyi anyag és ezért a berendezés kezelését, illetve az adagolást végző személyzet védelmének biztosítása rendkívül fontos feladat. A berendezés alapegysége az oldótartály, amely Rott Lajos vegyészmérnök szabadalma (3. ábra). Az edény belső terét tölcsérszerű betét osztja két részre: éspedig egy belső (szaturációs), valamint