Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
3. szám - Máthé Lajos: A villamosenergia-iparág vízgazdálkodása. I.
Máthé L.: A villamosenergia-iparág Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 107 adatai az 1. táblázat adataitól. Az 1. táblázat adataiban a Mátravidéki hőerőművet frissvízhűtésűként kezelik, továbbá a kooperációban részt vevő, nem az MVMT-hez tartozó hőerőművek is benne vannak, és az erőművek ivóvízigényét is figyelembe veszik); — a táblázatban közölt (és a grafikonban felhasznált) vízmennyiségi adatok — különösen a frissvízhűtéses hőerőművek saját víztermeléséből származók — javarészt szivattyúteljesítmények és üzemórák alapján számított adatok (az igen nagy — több m 3/s — vízmennyiség pontos mérésére nincsenek beépített vízmérő berendezések, és ezek pótlására az erőmű üzemének tartós korlátozása nélkül lehetőség sincs). Egyedi eltérések így lehetségesek, de az összesítésben ezek általában kiegyenlítik egymást. Itt kell továbbá megemlítenünk néhány olyan tényezőt, amelyek átmenetileg ugyanazon hőerőmű ugyanolyan volumenű termelésének vízigényét is megváltoztathatják, a vizsgálatba való bevonásukra azonban az adatok hiánya, sokrétűségük, bonyolult összefüggéseik stb. miatt nincs módunk. Így: — a szél intenzitása, amely fokozza a hűtőtornyok és hűtőházak szóródási veszteségét; — a beszerezhető víz minőségének tartós megváltozása (romlása) vízhiányt okozhat (a Mátravidéki hőerőműben pl. az 1960-as évtized első felében a nagy szervesanyag-tartalmú cukorgyári szennyvíz tartós, folyamatos leeresztése a Zagyván lehetetlenné tette, hogy az erőmű hűtőtavába vizet emeljenek át a Zagyvából), továbbá azoknál a hűtőtavaknál, amelyeken nem folyik át a tápláló vízfolyás, a hűtőtó vizének betöményedése időszakonként teljes vízcserét kíván; — a szén hamutartalmának átmeneti megváltozása. Nagyobb hamutartalom esetén több víz kell a hidraulikus pernye- és salakeltávolításhoz; — a tüzelőanyag-fajta, illetve arányának átmeneti megváltozása (pl. szén helyett puffergázt vagy olajat alkalmazva csökken, esetleg teljesen megszűnik a zagy vízigény); — élővízfolyásból való víznyerés esetén a folyó vízjárása. A Borsodi hőerőmű pl. frissvízhűtéses. Hűtővízigénye 10 m 3/s, amelyet a Sajóból nyer. Ha a Sajó vízhozama 10 m 3/s alá csökken (sok évi adatok alapján átlag 240 napon át évente), hűtőtornyát is üzembe kell helyeznie. Az átlagostól eltérő víz járású években tehát változatlan energiatermelés mellett is, az eltérés jellegétől függően nő vagy csökken az erőmű hűtővizének beszerzési lehetősége és így menynyisége; — tartós vízhiány. Ilyenkor a hőerőmű már számára gazdaságtalan víztakarékosságra kényszerül, csökkenti a hő- és hűtőkörfolyamat vízcseréjének szükséges gyakoriságát, melegebb vízzel, rosszabb hatásfokkal hűt vissza stb. Azonos energiatermelés mellett ez a berendezések korróziójának növekedéséhez, a fajlagos (kWhra vonatkoztatott) tüzelőanyag-felhasználás emelkedéséhez vezet. 3. táblázat Fajlagos vízigények megoszlása (1971. évi adatok) TÜ6A. 3. Pacnpedejienue ydenbnux eodonompeßjienuu (daHHbie 3a 1971-a zod) Tabelle 3. Verteilung der spezifischen Wasserbedarfe (Daten des Jahres 1971) Összes ipari vízigény . . . ebből frissvízhűtéses . egyéb hűtéses . . . Összes villamosenergiatermelés ebből frissvízhűtéses. . egyéb hűtéses . . Együttes fajlagos vízig. . frissvízhűtéses egyéb hűtéses 1421 10° m 3/év 100,0% 1 385 10 e m 3/év 97,4% 36 10 6 m 3/év 2,6% 13 900 8 734 5 166 GWh GWh GWh 100,0% 62,8% 37,2% 102 159 7 m 3/MWh m 3/MWh m 3/MWh Minden bizonnyal a felsorolt, de a számításba be nem vont tényezők együttes hatása okozta azt, hogy a vízgazdálkodási jellemzők energiatermeléssel és hőszolgáltatással jól megmagyarázható, határozott jelleget mutató trendjében egy-egy évben apróbb törés mutatkozik. Magyarázatot kell adnunk arról is, miért vontuk be vizsgálatainkba következetesen a frissvízhűtéses hőerőművek villamosenergia-termelésének és hőértékesítésének részarányát az összes termelésből, illetve hőértékesítésből. — A frissvízhűtéses erőművek hűtővízigénye sokszorosa az egyéb hűtésű (hűtőtornyos, hűtőházas stb.) erőművekének. Jellemző összehasonlítást ad erre a 3. táblázat, noha az ott közölt frissvízhűtéses értékek a hőszolgáltatással erősen befolyásoltak. A fajlagos vízigények különbsége még így is hússzoros! A fríssvízhűtéses hőerőművek energiatermelése arányának megváltozására tehát a vízgazdálkodási adatok sokkal érzékenyebbek, mint az egyéb hűtést alkalmazó hőerőművekéére. A hőszolgáltatás a hőerőművek vízigényét döntően megváltoztathatja. A hőszolgáltatás következtében a hulladékhő elvonásának jelentős, a hőszolgáltatás mértékétől függő része hűtőtorony vagy hűtőtó helyett a hőfogyasztónál, annak berendezéseiben megy végbe, és így nem igényel külön hűtővizet. Bizonyos mértékig növeli azonban a hőerőmű vízigényét a hőfogyasztótól (melegvízfogyasztótól) vissza nem kapott csapadékvíz, amely elérheti a teljes kiadott gőzmennyiséget. A vízgazdálkodás néhány további jellemzője A felsorolt adatok — bár lényegesek és jellemzőek — az idők folyamán kevésbé változnak, mint az eddig ismertetettek. Az esetleges változást egy-egy új hőerőmű üzembe lépése vagy meglevő vízgazdálkodásának gyökeres megváltoztatása hozhatja magával. Az MVMT-hőerőművek vízgazdálkodási képének megfelelő kialakításához elegendő ezért egy év (1971) adatait bemutatni.
