Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

70 Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. Dr. Kozák 1.: Öntözési alapadatok Bei günstiger Wasserversorgung kann über den Lebensunterhalt hinaus auch der Produktionsprozess ungestört vor sich gehen. Die tägliche Gewichtszunahme ist in jener Periode, wo die Blätter am besten entwickelt sind am grössten, später verringert sie sich ziemlich rasch. Wenn wir die Daternreihe der Gewichtszunahme der gesamten Vegetationszeit mit einem Liniendiagramm darstellen, dann erhalten wir eine mit ihrer Spitze sich nach rechts verschiebende Optimum-Kurve. Mit Hilfe der Gewichtszunahme-Daten kann der Wasserbedarf der Pflanze leicht bestimmt werden. Es ist also zweckdienlich, sowohl bei der jährlichen, als auch bei der Perspektiven Planung, aus der zu erwartenden Gewichtszunahme den ganzen Wasserbedarf des Pflanzenbausabzuleiten. Im Laufe unserer Forschungen haben wir, für diese Aufgabe geeignete Zusammenhänge ausgearbeitet, clie für die Berechnung des Wasserbedarfs einen gangbareren Weg als bisher öffnen. Mit Hilfe der Zusammenhänge kann der tägliche Bewässerungsbedarf der Pflanzen berechnet werden. In Kenntnis der täglichen Daten kann nachher von der Zeit der Bewässerungswende und dem Porenvolumen des zu bewässernden Bodens abhängig, jene Bewässerungswassermenge festgestellt werden, die effektiv abgegeben werden kann. Unter grossbetriebliehen Verhältnissen wird der Zeitpunkt der Bewässerung zu nutzbaren Wassermenge des Bodens gebunden. Aus wirtschaftlichen Gründen bezeichnen wir den Beginn der Bewässerung bei 30% igen Mangel an nutzbarem Wasser und wegen den biologischen Bedingungen die Beendung der Bewässerung bei 50%igen Mangel des nutzbaren Wassers. Zur Dosierung des Bewässerungswassers steht uns also so viel Zeit zur Verfügung, unter welcher die Pflanzen die einem 20%igen Bereich des nutzbaren Wassers entsprechende Menge verbrauchen. Mit Hilfe der bekannten Daten kann nun auch die erforderliche agrotechnische Bewässerungsfliesse berechnet werden. Wird die gesuchte Abflussmenge mit der Zeitdauer der Wasserzehrung und ihrer Fliesse als auch mit der Dosierungszeit in eine Gleichung gefasst, kann die Dosierungsfliesse als unbekanntes Glied aus der Gleichung ausgedrückt werden. In Kenntnis der agrotechnischen Bewässserungsfliesse können dann die Abmessungen der wasserführenden Kanäle und Rohrleitungen — auch dem gegebenen Produktionsniveau angepasst — festgestellt werden. Die von der täglichen Gewichtszunahme der Pflanze bis zum agrotechnischen Abflussmengenbedarf kurz geplanten Theorien und Systeme, haben sich bei unseren Untersuchungen für erfolgreich erwiesen. Wir hoffen, dass sie darüber hinaus auch in der Praxis der Wasserwirtschaft nützlich sein werden. KÖNYVISMERTETÉS Dr. László Ferenc: A korszerű vezetés módszerei. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda kiadása. Budapest 1973. (573 oldal, 19 ábra, 12 kép, 7 táblázat, 46 irodalom: orosz, francia, angol és német nyelvű kivonat, függelék.) A tudományos-műszaki forradalom alapvető jelenségének, a tudomány termelőerővé válásának feltételeit vizsgálva a figyelem még ma is gyakorta a tevékenységek anyagi-technikai tényezőivé korlátozódik. Közismert pedig, hogy az erőteljes specializálódás, a munkamegosztás bővülése és a nagy szervezetek kialakulása korszakában a tervszerű, racionális munka nélkülözhetetlen feltétele a feladatokkal, a környezettel és legfőképpen az emberrel kellőképpen számoló szervezettség. A kollektív munka működtető és szabályozó eleme a vezetés, amellyel szemben támasztott követelményeknek csak tudományosan megalapozott, korszerű módszerekkel lehet eleget tenni. Bölcs megállapítás, hogy „a vezetés a legrégibb művészet és a legfiatalabb tudomány". Törvényszerű, hogy egy új tudomány a gyakorlat igényéől születik és tényszerű, hogy kezdeti eredményeinek széles körű alkalmazását a publikálás hiánya és főképpen a „gyakorlati nyelvre" lefordíthatatlansága is késlelteti. Dr. László Ferenc irodalmi munkálkodása — amelynek főbb eredményei az általa szerkesztett Szervezés és vezetés (1967), első könyve a Vezetési ismeretek (1969) és ennek folytatása a most megjelent „A korszerű vezetés módszerei" c. könyve — elsősorban ezt a két célt szolgálja. Széles körben terjeszti a vezetés tudományos alapokra helyezéséhez szükséges alapvető ismereteket és a kutatási eredmények alkalmazásának lehetőségét a vízgazdálkodási feladatok sajátosságát figyelembe véve elemzi. Könyve előszóra, I—XII. fejezetre, a vízügyi ágazat jelenlegi szervezetét bemutató Függelékre és tömör recenzióra tagolódik. Az Előszóban a Szerző 6 megállapításban foglalja össze a vezetés korszerűsítésének szükségességét, amelyek közül a leglényegesebb tényezőkre vonatkozóakat — a tudomány és technika fejlődésének a vezetéssel való kapcsolatát — részletesen elemzi. A könyv a továbbiakban lényegében 4 fő részre tagolódik. A Szerző bemutatja a szervezett tevékenység tárgyát, a vízgazdálkodást ismerteti a vezetés elméleti alapjait, módszereit és eszközeit, áttekinti a vezetés területét a szervezet működését, és mindezek alapján részletesen elemzi a vízügyi ágazatban jelentkező szervezési és vezetési feladatokat. A II. fejezetben a vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági jelentőségével, fejlődésével és sajátos jellemzőivel foglalkozik. A III. fejezet a korszerű vezetés tudományos megalapozóinak munkásságát, egyben a főbb vezetés-elméleti irányzatok összefoglalását tartalmazza. A IV. fejezetben a vezetési stílussal foglalkozik, elemezve a főbb vezetési funkciókat és a vezetői magatartást. Az V. fejezet a munkamotiváció kérdéseit tárgyalja, ismertetve az emberi viselkedés sokféleségét, és annak jelentőségét a vezetési feladat megoldásában. A Ví. fejezetben a szellemi munka sajátosságait és a vezetés kapcsolatát vizsgálja. Részletesen elemzi az alkotó munkát befolyásoló tényezőket és kölcsönös figyelmet fordít a kutató munkával kapcsolatos vezetési feladatokra és módszerekre. A Víí. fejezet a vezetés két lényeges funkciójához, a célkitűzéshez és a döntéshez kapcsolódó tervezési módszerrel, a prognosztikával foglalkozik. Történelmi példákkal szemlélteti a vízgazdálkodási hosszútávú tervezést és a prognózisokat meghatározó tényezőket. A VIII .fejezetben a Szerző a rendszerelmélet alapvető kérdéseit ismertetve a gazdasági szervezetek kialakításának alapelveivel, a szervezeti felépítés dinamikájával. a szervezeti struktúra felépítésének alapelveivel, továbbá a szabályoknak a szervezetek működésénél összefüggő szerepével foglalkozik. A IX. fejezetben a munkák és munkafolyamatok kibernetikai módszerekkel történő szabályozásának eredményességét mutatja be, míg a X. fejezetben a vízügyi szervek munka- és üzemszervezési feladataival foglalkozik. A XI. fejezetben bemutatja a szerző a propagandamunkának a hatékony vezetési tevékenységben betöltött szerepét, különös tekintettel a vízkárehárítási feladatokra, amelyek megoldásánál a társadalom segítsége nélkülözhetetlen. A XII. fejezet ismerteti a vezetés technikai eszközeit és kiemeli az elektronikus számítógépek szerepét és alkalmazási lehetőségét a vízgazdálkodásban. A Függelék a vízügyi ágazat szervezetét mutatja be. dr. Orlóci István