Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
2. szám - Dr. Csanády Mihály: Galvánüzemi szennyvíz által okozott talajvíz-szennyezések
Dr. Csanády M.: Galvánüzemi szennyvíz Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. 63 megszüntették. Fél év múlva 18 kút volt szennyezett, közülük 10 erősen. A mért maximális szennyezettség itt is 44 mg/l Cr(VI) volt. Cianid csak igen kis mennyiségben fordult elő. A szennyezés keskeny sávban kb. 300 m távolságig volt követhető. Két személynél a kromátos kútvízzel való mosakodás meglehetősen súlyos kontakt ekcémát okozott [7]. Egy év után 12 erősen és két gyengén szennyezett kutat találtunk; öt év múlva (3 betemetett kúton kívül) még két kút volt erősen, 11 gyengén szennyezett. A fenti esetekből okulva a későbbiekben a Pest megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás, a méreg-engedély nyilvántartások alapján szennyvízelhelyezés szempontjából is tervszerűen ellenőrizte a mérgező anyagot felhasználó munkahelyeket. Ennek keretében még 4 helységben találtunk a fentiekhez hasonló esetet (Cegléd, Érd, Csömör, Kiskunlacháza), de a szennyezés kiterjedése és súlyossága sokkal kisebb volt. Három, egy, négy, illetve két kút szennyeződött, mindegyik esetben kromáttal. (Cegléden kevés cianid is előfordult.) Egy esetben mélyfúrásúnak nevezett, helyi vízművet tápláló kút vizében találtunk kis mennyiségű (0,01 mg/l) kromátot (Dánszentmiklós). Krómzselatint is használó ún. alugrafikai üzem szennyvizét tárolták nem vízzáró medencében, a kúttól kb. 150 m-re. A kút talp-mélysége 50 m volt, beszűrőzése 32 m-nél kezdődött. Eszerint homokos talajban 150 m-es távolság és 32 m-es mélység sem nyújt kellő biztonságot a viszonylag kis mennyiségű szennyezés ellen sem. Egy esetben galvánüzemek részére vegyszert (rézcianid, nikkelklorid) készítő kis üzem szennyvize okozott réz-, nikkel-és cianidszennyezést 3 kút vizében (Ráckeve). Érdekes esetet szolgáltatott egy kis galvánüzem (Biatorbágy). A szennyvizet betonmedencében tárolták, de a medencék nem voltak vízzáróak. Az üzemet azonnal leállíttattuk, a medencéket kiürítettük. A lejtős terepen, eléggé kötött talajban a szennyezést nyomon tudtuk követni, bár a koncentrációk elég kicsik voltak. Összesen 8 kút szennyeződött: 5 kútban kromát, kettőben kadmium, négyben réz és mind a nyolcban nikkel volt kimutatható. A terjedés során az egyes szennyező komponensek térben szétváltak, mintegy kromatografálódtak (2. ábra). A kromát haladt a leggyorsabban, a nikkel kissé, a réz erősebben lemaradt. Időben hasonló volt a változás: a kromát mennyisége igen lassan csökkent, a réz és nikkel gyorsabban adszorbeálódott a talajban. Az adatokat összesítve: Pest megyében eddig összesen 66 kút vizében találtunk galvánüzemi szennyvízből származó nehézfém-, ill. cianidszenynyezést; az esetek többségében (58 kút) a kromát volt a fő (sok esetben egyetlen) szennyező komponens. Következtetések A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az ipari szennyvíznek talajba vezetése esetén még a legkisebb, napi 1 m 3-nél kevesebb vizet felhasználó + 50 ( 100 150 \ Távolság o szennyező forróstól[m] 1972.VIII. Cr(Vl) 50 100 1973.1. 150 [mj 2. ábra. A szennyezettség változása térben és időben ( Biatorbágy ) Puc. 2. M3Meuenue 3aepsi3neHH0cmu eo epeMenu u e npocmpancmee (Euamopőadb) Abb. 2. Bäumliche und zeitliche Änderung der Verunreinigung ( Biatorbágy) galvánüzemek is súlyosan szennyezhetik a talajvizet. A galvánüzemi szennyvizekben jelenlevő szenynyező anyagok közül háromértékű alakban levő fémet (Cr 3 +, Fe 3 +) egyetlen esetben sem sikerült kimutatni, nyilván igen gyorsan adszorbeálódnak a talajban. A kétértékű fémek közül a löszösagyagos talajokban a réz és cink eléggé megkötődött, a nikkel már jóval lassabban. A komplex ionok (pl. a kadmium és a réz cianid-komplexe) a szabad fémionoknál kevésbé kötődtek. A szabad cianid nagyon kevéssé kötődött meg, és gyakorlatilag egyáltalán nem kötötte meg a talaj a kromátot, amely térben és időben egyaránt a legkomolyabb szennyezőnek bizonyult. A természetes jellegű szennyező anyagok elleni védelem céljából előírt (többnyire rendeletben rögzített) védőtávolságok az ilyen, a talajjal kölcsönhatásba nem (vagy alig) lépő anyagok esetén nem nyújtanak védelmet. A szennyezésjelző és egyéb szokásos komponensek meghatározására szolgáló rutinszerű ellenőrző vizsgálat eredménye az esetleges vegyszeres szennyezések szempontjából többnyire semmit sem mond! A laboratórium kiadhatja az „ivóvízül elfogadható" minősítést, ha a víz nem tartalmaz természetes jellegű szennyező anyagot, de ettől még a víz tartalmazhat természetidegen vegyi szenynyeződést (pl. nehézfémek, cianid, arzén, pesztieidek stb.) káros, sőt esetleg mérgező koncentrációban is! Jelenleg az a gyakorlati megoldás javasolható, hogy a mintavételt végző személyeket (akiknek egészségügyi alap-képesítéssel kell rendelkezniük) kell kioktatni a helyszíni szemle fontosságára, a vegyi anyagok útjának nyomon követésével együtt a vízszennyezési lehetőségek felderítésére, hogy a
