Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
12. szám - Dr. Vitális György–Hegyi Istvánné: Hidrotermális kőzetelváltozások a dunai andezithegységgel határos dolomit területeken
566 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére A vizsgált minták kőzettípusonként összevont átlagos nyomelemturtmlinu ppm-lien 2. táblázat TUÖA . 2. Codepjicanue MUKpo3A3Menmoe e uccAedoeaHHbix oöpa3ifax (nnM), (oöoöufemie no munaM nopod) Tabelle 2. Der gesteinstypenmässig zusarnmengefasste durchschnittliche Spurelementengehalt der untersuchten Proben in ppm Kőzetnév Nyomelem (sorszám) 1. kép. Porlódott dolomit Pilisszentlélek határában <Puz. 1. ílopouiKoo6pa3Hbiü doAOMum e OKpecmnocmnx ce.ta nuAuwcewnAeAeK Bild 1. Zerstäubter Dolomit in der Gemarkung von Pilisszentlélek 2. kép. Vesés-gumós meszes dolomit Pilisszentlélek határában <l>m. 2. M3eecmK08biü doAOMum c KOHKpeyufiMii e OKpecmiwcmiix ceAa niiAiiiitcenmAeAeK Bild 2. Nierig-knolliger, kalkhaltiger Dolomit in der Gemarkung von Pilisszentléle k 3. kép. Dolomit sziklaoromzatok (,, Feketekövek" ) Pilisszentlélek határában 0118. 3.,,JJoAOMiimHbiü (fiacad" (nepime KaMnu) e OKpecmiwcmnx ceAa riuAumceHmAeAeK Bild 3. Dolomit-Felsgipfel ( „schwarze Steine") in der Gemarkung von Pilisszentlélek Hidrotermálisán cementált dolomit (1—4) Hidrotermálisán bontott dolomit (5—7) Porlódott dolomit (8—9) Meszes dolomit (10—11) Dolomitos mészkő (12) Kovás dolomit (13) Szivacsos, kovás kötőanyag (14) Nagyon kis magnezittartalmú dolomit (15—10) S 100" s s s 50 240 100 Megjegyzés: A minták sorszáma azonos az 1. táblázat sorszámaival! 5 rással meghatározva. =sötét háttér miatt nem értékelhető. *=adatok nedvesanalitikai eljákis felszíni elterjedésit (1. ábra) dolomitterületeken mutatkozó, és a hidrotermális kőzetelváltozásokat okozó hévforrásnyomok igen gyakoriak és különösen a Pilis hegység területén jellegzetes hidrotermális dolomitkarsztot alkotnak. Ennek alapján, az egykori hévforrástevékenység igen elterjedt és erőteljes voltára következtethetünk. A tercier andezit vulkánossággal összefüggő, majd az azt követő szerkezeti mozgások, az ,,ős"karsztvíztároló triász dolomit- és mészkőösszlet térbeli helyzetét is megváltoztatták, s lehetővé tették az évmilliók során felgyülemlett hatalmas víztömeg felszínre áramlását. A forrásfeltörések az egymást követő orogén fázisokban erőteljesebbek, az epirogén szakaszokban gyengébbek (Vitális Gy., 1973). A tercier andezitösszlet alatt települő, és azzal határos, több száz m vastagságúra becsülhető (lásd: Vitális Gy.—Hegyi I.-né, 1973. 2. ábrát) triász karbonátos kőzetekben helyet foglaló ,,ős"-karsztvíz a vulkáni működés során felszínre jutó juvenilis vízzel előbb keveredett, majd az utóvulkáni tevékenység megszűntével először meleg, később langyos karsztforrások formájában jelentkezett. A hidrotermális hatások során létrejött, jellegzetes morfológiájú hévforrásnyomok — az egynemű dolomitösszletben — a gyakorlatban mind a nagyobb törések kimutatására ( Semptey F.,
