Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Schandl Vilmos–Szilágyi László: Magyar–szovjet együttműködés a műanyagok vízépítési alkalmazása területén

Schandl V.—Szilágyi L.: Magyar—szovjet együttműködés Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. 547 2 1 Keverőegység 2 Kompresszor 3 Nyomólégüst 5. ábra. Az UMPG-2 berendezés vázlata A berendezés fő méretei hossz 4500 mm szélesség 2000 mm magasság 1500 mm A berendezés súlya traktorral együtt . . 2000 kg A traktor két fős személyzete a kitt keverését és kézi hengerekbe töltését is elvégzi, a hézagtömítést egyszerre 1—1 kézi hengerrel 2 fő végzi, a hézagok tisztításához és az esetleges előkenéséhez ugyancsak két fő szükséges. Jelenleg a VITUKI-ban különböző gyártmányú műanyagkittek laboratóriumi vizsgálata folyik, szovjet metodika alapján. A megfelelőnek bizonyult anyagokra a tervezési és kivitelezési irányelv-gyűjteményt a szovjet fél 1975-ben készíti el, amit aztán a VITUKI a hazai viszonyokra adaptál. 3. Műgyanta kötőanyagú betonok A műgyanta kötőanyagú betonoknak (,,műbetonok"-nak) a cementbetonokétól eltérő tulajdonságai több előnyös vízépítési alkalmazási lehetőséget kínálnak. A műbetonok sok olyan feladat megoldását teszik lehetővé, amelyek cementbetonokkal nem-, vagy nem a legmegfelelőbben oldhatók meg. Az együttműködés keretében a furángyanta kötőanyagú műbetonokkal az UkrNIIGiM, az epoxigyanta kötőanyaguakkal a VITUKI foglalkozik. A furángyanta ára kevesebb, mint 1/5-e az epoxigyantákénak, de bizonyos műszaki jellemzői kedvezőtlenebbek. Az UkrNIIGiM a félüzemi vizsgálatok során furángyanta kötőanyagú műbetonokból olyan monolit, illetve előregyártott burkolatokat készített, amelyekkel a hagyományos módszereknél gazdaságosabban és eredményesebben lehetett megvédeni görgetett hordalék koptató hatásának kitett vízépítési műtárgyakat. A VITUKI — többek között — a Műanyagipari Kutató Intézet által kidolgozott EB—1 SA jelű epoxigyantából és EB—1 S—B jelű térhálósítóból nagy szilárdságú és kopásálló műgyantahabarcsot állított elő hibás betonfelületek javításához. A VITUKI — más hazai intézmények együttműködésével —- tervezési módszertant is kidolgozott az epoxigyanta kötőanyagú mű betonokra vonatkozóan. Az UkrNIIGiM és VITUKI közös munkájának eredménye a műbetonok egységes laboratóriumi vizsgálati módszereinek, valamint a réteges betonműbeton elemek gyártástechnológiájának és az ezekből készíthető összefüggő burkolat szerkezetének és szerelési technológiájának kidolgozása. 1974 nyarán szovjet kutatók részvételével injektálási nagyminta kísérletek kezdődtek Magyarországon. A kísérletekben svájci (Araldit), magyar (TYPOX) és szovjet (FAED) típusú epoxi, kátrányepoxi és furánepoxi gyantákat hasonlítunk össze. Egyidejűleg korszerűsíteni kívánjuk az injektálás technológiáját is. A sérült betonműtárgyak műgyantás injektálása hálás műanyag-alkalmazási területnek ígérkezik, mivel a javítandó műtárgy tömegéhez képest elenyészően kis mennyiségre van szükség az erősen dráguló gyantákból. Ezért ez a téma együttműködésünk következő ötéves tervében is szerepel. A műbetonokra, illetve az abból készülő szerkezetekre vonatkozó tervezési és kivitelezési irányelvgyűjteményt a szovjet fél 1974-ben készíti el, amit a VITUKI — az epoxibetonok vonatkozásában bizonyos kiegészítésekkel —- a hazai viszonyokra adaptál. 4. A beton védelme műgyanta bevonatokkal A téma két altémára oszlik: a friss beton nedvességmentes utókezelésére és a megszilárdult betonszerkezetek korrózióvédelmére (szigetelésére). A friss beton vizes utókezelése nagy — és nem vízszintes — felületek esetében nehézkesen oldható meg, ezért sok esetben felületesen végzik, aminek következtében a beton szilárdsága csökken és ezáltal károk keletkeznek. A nedvességmentes utókezelés ezt a hiányosságot van hivatva kiküszöbölni. Lényege az, hogy a kizsaluzott — vagy zsaluzat nélkül készült — friss betont műgyanta lakkal vonják be, ami azon gyorsan megszilárdulva vékony vízzáró filmet képez és megakadályozza a betonból a kötéshez szükséges víz kipárolgását. Az ezzel kapcsolatos munkákat kezdetben a szovjet fél végezte, de 1973-tól a magyar fél is aktívan bekapcsolódott a munkákba. Laboratóriumi összehasonlító vizsgálatokat végzett a szovjet gyártmányú Etinol lakkal, a Grace cég Clear-Seal márka nevű lakkjával és a Műanyagipari Kutató Intézet által kifejlesztett C—4 jelű emulzióval. A laboratóriumi vizsgálatok szerint mindhárom anyag megfelelőnek bizonyult, ezért 1974-ben félüzemi vizsgálatokat kezdtünk velük. A terepkísérletek még nem fejeződtek be, de úgy tűnik, hogy a szovjet Etinol lakk kiváló fedőképességével és alacsony árával (kb. 9 Ft/kg) minden olyan alkalmazási területen javasolható, ahol barna színét és átható szagát a kivitelező nem kifogásolja. A Clear-Seal márka-nevű anyag kilónkénti ára az utóbbi áremelkedések eredményeképpen már 80.— Ft fölött van, az általa képzett film gépi szóráskor meglehetősen porózus, ezért vízépítési alkalmazása nedvességmentes betonutókezelés esetén nem célszerű. Ezzel szemben gazdaságos lehet nedves betonfelületek előkenésére bevonatrétegek vagy kittek alá. Azon anyagok körét, amelyekhez alapozóként használható, további vizsgálatokkal kell kideríteni. A C—4