Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Breinich Miklós: A magyar–szovjet vízügyi műszaki-tudományos együttműködés huszonöt éve

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 54. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 529—576. oldal Budapest, 1974. december A magyar—szovjet vízügyi műszaki-tudományos együttműködés huszonöt éve BREINICH MIKLÓS OVH elnökhelyettese Huszonöt éve, 1949 júliusában írták alá a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési egyezményt, amely új fejezetet nyitott hazánk felszabadulás utáni fejlődésében. Az egyezmény alapján megkezdődött a két ország tudományos-műszaki információinak, termelési tapasztalatainak szervezett cseréje. A tudósok és a szakemberek egyesíthették erőfeszítéseiket a tudomány és a technika legfontosabb problémáinak megoldására. Külön öröm számunkra, hogy ezzel az eseménnyel csaknem egyidejűleg a magyar és a szovjet vízügyi szervek között közvetlen kapcsolat is létrejött. Jövőre ünnepeljük a Magyar—Szovjet Vízügyi Egyezmény megkötésének 25-ik évfordulóját. Az egyezmény, amelyet a két kormány képviselői 1950 júniusában Ungváron írtak alá, elsősorban az árvízkárok megakadályozására és a határvizek lefolyási viszonyainak szabályozására irányult. E két egyezmény keretei között indult meg az a széles körű együttműködés, amely rövid idő alatt a vízgazdálkodás szinte valamennyi szakterületére kiterjedt és felmérhetetlen segítséget nyújtott hazánk vízgazdálkodásának tervszerű, gyors ütemű fejlesztéséhez. A műszaki-tudományos együttműködés alapján az 50-es években megkezdődött a magyar fiatalok képzése a Szovjetunió Egyetemein és Főiskoláin, elsősorban azokon a területeken (pl. a hidrológiában) ahol a magyarországi képzés nem elégítette ki a sürgető igényeket. Az egységes magyar vízügyi szolgálat újraalakulása után 1955-től kezdve erősödtek a kapcsolatok. Rendszeresebbé váltak a kölcsönös szakértői látogatások, tanulmányutak, dokumentáció cserék. Külön fejezetet érdemel a magyar—csehszlovák közös dunai vízlépcsőrendszer előkészítő munkájában kialakult együttműködés. A Szovjetunió Gidroprojekt Intézetének legkiválóbb szakemberei, vezető munkatársai 1958—1962 között több ízben is jártak hazánkban és széles körű tapasztalataikkal segítették a tervezés munkáját. Az önálló üzemre tervezett Gabcikovoi és Nagymarosi vízerőművek helyett a szovjet tervezők együttműködő tározós erőműrendszert javasoltak a közös Duna-szakasz hasznosítására közel kétszeresére növelve ezzel a rendszer teljesítőképességét. Az OVH és a VlZITERV szakembereinek széles köre konzultált ezekben az években Moszkvában, hasznosítva a szovjet vízépítő mérnökök tudását, tapasztalatát. Jelentősen kiszélesedett az együttműködés 1962-ben, amikor a KGST létrehozta a Vízügyi Vezetők Értekezletét majd 1968-ban, amikor a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormánybizottság határozata alapján közvetlen kapcsolat jött létre a Szovjetunió Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztériuma, valamint az OVH között. További fontos mérföldkő volt 1970-ben az a megállapodás, amelyben a Szovjetunió vízgazdálkodási minisztere és az OVH elnöke a határvizek mentén folytatott korábbi együttműködést kiterjesztette a teljes közös érdekű tiszai vízgyűjtő területre. Az 1950-ben elültetett csemete terebélyes fává növekedett. Szovjet szakértők segítettek a Tiszalöki-vízlépcső tervezésében s később, a Kiskörei Vízlépcső építésében. A Magyar Hidrológiai Társaság és az OVH meghívására a szovjet vízgazdálkodás-tudomány kiváló képviselői látogattak hazánkba előadásokat tartva a szovjet hidrológiai és vízépítési tudomány legújabb eredményeiről. Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a magyar és a szovjet kutatóintézetek között. Kutatóink Leningrádban, Moszkvában, a Valdáji kísérleti vízgyűjtőn tanulmányozták a legújabb tudományos eredményeket, szovjet tudósok Budapesten cserélték ki tapasztalataikat. A Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási tanszékei hasonlóképpen szoros kapcsolatot alakítottak ki' a szovjet társintézményekkel. A kapcsolatok napjainkban tovább szélesednek. A kétoldalú közvetlen vízügyi együttműködés keretében a vízgazdálkodási létesítmények automatizált irányításával és a műanya-