Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
1. szám - Dr. Rétháti László: Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata
4 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Dr. Rétháti L.: Talajvíz idősorok JELMAGYARAZAT•• e Magas mállósú 1 , . • Közepes vizállású > w[ a r! n a a n o Alacsony vizóltósú J KUW K o Zavart vizjárasúkutak (I-IV. tájegység) 3. ábra. A kutak helye, valamint tájegységek és vízmélység szerinti homogenitásvizsgálatuk eredménye Puc. 3. Mecma KOAoöqes, u pe3yAbmam uccMdosanuií eoMoeennocmu no meppnmopiiaAbimM eöuiiuijaM u no z/iyőuHe Abb. 3. Ergebnis der Homogenitätsuntersuchung gemäss Brunnenstandort, Landschaften und Wassertiefe A kutak hovatartozásának eldöntéséhez elegendő egyetlen mélységi kategóriát felállítani, csak azt kell biztosítanunk, hogy KÖV-eik átlaga minden tájegységre közel azonos legyen. b) A tájegységek végleges határvonalának meghatározása A négy ideiglenes tájegységbe sorolt 87 kút 1954/71. évi KÖV-einek átlaga rendre: 314, 271, 248 és 287 cm (a terep alatt), a négy érték átlaga 280 cm. A kutakat KÖV-eik szerint — tájegységenként — nagysági sorrendbe állítva könnyen kiválaszthatunk egy-egy 10 kútból álló sorozatot, amelyre a KÖV-ek átlaga 280 cm körül van. Az I. sz. tájegység kiválasztott kútjait és ezek KÖV-ét a 4. táblázat tünteti fel. A következő feladatunk az, hogy minden naptári évre meghatározzuk az évi relatív KÖV-et ill. ezek átlagát. Ezt követően ugyanezeket a műveleteket elvégezzük a többi tájegységre is. Ezzel rendelkezésünkre állnak azok az idősorok (5. táblázat ), amelyek segítségével az ideiglenes határvonalak között fekvő 26 kút besorolását elvégezhetjük. (A táblázat 2. oszlopa azt bizonyítja, hogy a KÖV-ek átlagának azonosságát gyakorlatilag sikerült biztosítanunk). A továbbiakban azt kell megvizsgálnunk, hogy a besorolni kívánt kút relatív KÖV-einek idősora melyik tájegység átlagos idősorához hasonlít jobban. Ennek eldöntésére a következő egyszerű megoldás kínálkozik. Hasonlítsuk össze minden naptári évben a vizsgált kút relatív KÖV-ét az egyes tájegységekre kapott átlagos relatív KÖV-ekkel. Ha ezek különbségének abszolút értékét összegezzük, az „affinitást" jól jellemző paramétert kapunk; a kutat nyilvánvalóan abba a tájegységbe fogjuk besorolni, amelyre az így számított mérőszám a legkisebb. A 6. táblázat példaképpen a 206. sz. kútra végzett számításokat tünteti fel. A kút az I., II. és IV. sz. tájegységek között fekszik, így saját idősora alá ezeknek az 5. táblázatból átvett átlagait kell írnunk. 1954-ben a 206. sz. kút relatív KOV-e 42% volt, a három tájegységé 19, 19 és 38%, így a különbségek abszolút értékei rendre: 23, 23 és 4 % (1. a 6. táblázat utolsó három sorát). Az eltéréseket minden naptári évre kiszámítva, ezek 1954/71 re vett összege az I. tájegységre volt a legkisebb (228), így a kutat ide kell besorolnunk. A számításokat a többi kútra is elvégezve, a tájegységek végleges határvonala pontosan megrajzolható (3. ábra). c) A homogenitásvizsgálat végrehajtása A vizsgálat következő lépéseként a kutakat mélységi kategóriákba kell sorolnunk. Mivel egy-egy tájegységre átlagosan mindössze 28 kút esik, háromnál több kategóriát nem célszerű felvennünk. Tekintettel arra, hogy a két-szélső — és különösen a nagy mélységet képviselő — csoport igen széles skálán mozog, ide a kutaknak csak 25—25%-át fogjuk besorolni. így a közepes vízállások kategóriájában olyan adathalmazt nyerünk, amely pontosabban tükrözi az egyes tájegységek közötti különbséget. Az I.—IV. tájegység mélységi kategória-határai így: 179 és 350, 159 és 354, 166 és 313, 188 és 330 cm. A kutak csoportosítása után tájegységenként 3—3, összesen tehát 12 idősort kapunk (7. táblá-
