Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Öllős Géza: A másodlagos szennyeződés problémája az ivóvízellátásban

448 Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. Dr. Üllös C.: A másodlagos szennyeződés e) Külön célszerű kihangsúlyozni a tározóterek szerepét. Számos régebbi típusú tározó — a benne levő víz tartózkodási időtartama stb. miatt—sürgős felülvizsgálatra szorul. A bennük jelentkező holt­terek, fenékiszap, a határoló felületeken képződő bevonatok, a víz-levegőtér érintkezési felületén megnyilvánuló anyagcsere, nagyon könnyen a másodlagos szennyeződés forrása lehet. f) És végül, de nem utolsósorban, a hálózatban szinte felerősödve jelentkezhet a másodlagos szeny­nyeződés. Érthető, hiszen a „tisztított" vízzel együtt a hálózatba rendszerint kisebb vagy na­gyol)!) mennyiségű szerves-és szervetlen anyag, ill. tápanyag, élő, lebénított, vagy elhalt szervezet kerül. Az adott környezeti feltételeknek meg­felelően rendkívül színes „eseménydús" fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódhatnak le. Ennek eredményeként a vízbe például új vegyüle­tek kerülhetnek, szaga kellemetlenné válhat. Ne ámítsuk magunkat: azért, mert hidraulikai szem­pontból jól méreteztük és alakítottuk ki a hálózatot, nem jelenti feltétltenül, hogy a víz minősége meg­őrizhető. És nyilvánvaló, egyre kevésbé várható, hogy ez így történjék. Ezért örvendetes a Fővárosi Vízműveknél kiadott, Schneider Pétertől származó „A csőhálózat hidraulikai méretezésének és kiala­kításának összefüggése a vízminőséggel" c. tanul­mány megjelentetése [11]. Ez már a tényekkel való bátor szembenézést tükrözi. Helyes irány, hala­déktalanul erre van szükség! Mindezek alapján, úgy vélem, a vízkészletek minőségét befolyásoló, azt megvédeni szándékozó tevékenységünket, fokozottabban „vízellátás"­centrikussá kell tenni, konkrétabb tartalommal kell kitölteni. Az igényeket azonban a víztisztítás­technológia, a közegészségügy szempontjából is­mereteink bővülésével párhuzamosan határozottab­ban kell körvonalaznunk. Rá kell időben mutat­nunk azokra a várható nehézségekre (pl. a víz­ellátási költségek rohamos növekedése, a köz­egészségügyi veszélyek), melyek bekövekeznek, ha vízkészleteink minőségét a vízellátás szempont­jából csak elégtelen mértékben védjük meg. Az is nyilvánvaló, hogy a vízbeszerzés, a tisz­títástechnológia és a vízeloszló rendszer tervezése, kivitelezése és üzemeltetése terén meglevő szem­léletünket ki kell egészíteni, ill. számos vonatkozás­ban új szemléletet kell bevezetni. Tekintettel arra, hogy már nagyszámú üzemelő vízmű létezik, a velük kapcsolatos tapasztalatokat rendszerbe fog­lalva kell feldolgozni, azokat a társtudomány terüle­tek jelenlegi ismeretanyaga tükrében is kell értékelni, így válik lehetővé az elméleti és tervezési szem­lélet további — szükségszerű — korszerűsítése. A kényszerítő erő nagymértékben onnan ered, hogy a másodlagos szennyeződés nemcsak a víz­készletek terében, nemcsak a tisztító berendezések­ben, hanem már a csapnál is jelentkezik. így a vízellátó szakemberek felelősége a probléma je­lentkezésével egyidejűleg élesen vetődik fel. A vízkészletek és a vizet fogyasztó ember közötti, a szennyezőanyagok képviselete eme nem­kívánatos „rövidzárlatot" le kel küzdeni, a köz­egészségügyi követelmények által megszabott mér­ték alá kell csökkenteni. Ennek a feladatnak a megoldása azonban nem könnyű, sem elméleti sem gyakorlati szempontból. Súlyosak lehetnek gazdasági vonatkozásai is. A vízellátással kapcsolatos jövőbeni feladataink súlyának helyes felmérése és érzékelhetősége érde­kében azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a másodlagos szennyeződés kivédése, keletkezési feltételeinek megítélése, folyamatainak jellemzése, ismereteink mai szintjén meglehetősen nehéz, néha szinte még megoldhatatlan feladatnak tűnik. Jól érzékeltetik ezt a következő példák: 1. A vízfolyásba jutó szerves szennyező anya­gokat a BOl (vagy a KOI) összegező paraméter­rekkel vegyük figyelembe. A víz oldott oxigén­tartalmát az 0 2 paraméter képviselje. ! \Q.+§dx ! Qdx\ ^777 A dx 1. ábra. Jelölések értelmezése Puc. 1. Oí)03iiaHemui Fig. 1. Interpretation of symbols Az 1. ábra jelölései szerint [12] a vízfolyás Fdx víztérfogatára a BOl egyensúlyi egyenlet a követ­kező módon fejezhető ki: 9 C + Érkező anyag Távozó anyag + M d.r dt-r yF dx dí = dx dt, dt Plusz anya« Lebontódott anyag Anyaga zapornlat ahol F a folyó keresztmetszete, C az egységnyi víztérfogatra eső BOl anyagmennyiség, Q a folyó vízhozama, M az áramlási irány egységnyi hosz­szára eső víztérbe lépő BOl anyagmennyiség, r 1 az egységnyi idő és egységnyi víztérfogatra eső lebontódó BOl anyagmennyiség. Ily módon az Fdx víztérfogaton belül a szerves anyagok mennyi­ségének változását (pl. növekedését) az egyenlet jobb oldala fejezi ki. Hasonlóan felírható az Fdx víztérfogatra az ()., egyensúlyi egyenlet is : QC át - \Q + dz)(c + da-J d< - r xF dx d t + Távozó anyag + r 2F d.r dt + N dxdt = d(CF) dt BŐI által fel­használt anyag dxd/, Atmoszférából Egyéb Anyagszaporulat származó anyag plusz anyag ahol az előző egyenlethez tartozó jelöléseken túl­menően C az egységnyi víztérfogatra eső 0 2 mennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom