Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
10. szám - Dr. Dávid László–Dr. Szidarovszky Ferenc: A vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésénak dinamikus modellje
Dr. Dávid L.— Dr. Szidarovszky F.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1974. 10. sz. 439 Megjegyzés •• a számok a folyamat-vizsgálat célszerű sorrendjét jelölik 1. ábra. A vízgazdálkodás fejlesztési modell elemei és kapcsolódásaik Puc. 7. SneMeumbi u cesi3u Modem pa36umm eodnoeo X03 HÜcmea Pig. 1. Elements of the water management development model and the interrelations thereof hasznosítható vízkészlet a minimális értékről indulva elérje a redukált potenciális vízkészlet értékét, mint lehetséges felső határt. A potenciális vízkészlet*, illetve annak a lefolyás-szabályozási veszteséggel és a használhatatlan szennyvízkibocsátással csökkentett redukált értéke egészében a lefolyás teljes szabályozásával tehető hasznosíthatóvá. A minimális vízkészlet (legkisebb lefolyás) viszont minden körülmények között rendelkezésre áll. Az elmondottak alapján valamely időszak hasznosítható vízkészlete végsősoron a minimális vízkészlet és a lefolyás-szabályozással elért vízkészlet-növekmény öszszegeként számítható, amelyet azonban a lefolyás-szabályozás veszteségével és a hulladékvíz (további használatra teljesen alkalmatlanná vált tisztítatlan szennyvíz) mennyiségével csökkenteni kell. A lefolyás-szabályozás mértékének növekedésével — figyelembe véve, hogy e tevékenység az egész vízgyűjtőre, valamint a nagy és kisvízi szabályozásra is kiterjed — a vízkárelhárítás köréből az ár- és belvízmentesítést a lefolyás-szabályozás keretében tekintjük megvalósíthatónak. Okszerű lefolyás-szabályozással ugyanis az ár- ós belvizek veszélye nagymértékben csökkenthető. A víztermelés-szolgáltatás a társadalom vízigényeinek (frissvízigény és vízelhasználás) tényleges kielégítésére szolgál. A vízforgatást is számításba vevő teljes vízigényt nem veszi figyelembe. E tevékenység keretében létesítendők és iizemeltetendők a nagy térségi, többcélú vízszolgáltató rendszerek. Eredményeként tehát víztermelő-szolgáltató kapa* A potenciális vízkészlet valamely vízgyűjtő terület sokévi átlagos felszíni ós felszín alatti lefolyásának öszszege. Ez az abszolút vízmennyiség, amelyre hasznosítás szempontjából a vízgyűjtőn sok év átlagában, teljes lefolyás-szabályozás mellett számítani lehet. citás jön létre, amely kisebb vagy egyenlő a társadalmi-gazdasági környezet frissvízigényével. Segítségével nyílik lehetőség a lefolyás-szabályozás során hasznosíthatóvá tett vízkészletek tényleges hasznosítására. A vízkárelhárítás a modellben tulajdonképpen a szennyvízelvezetésre és tisztításra korlátozódik, mivel az ár- és belvízkár elhárítás — mint említettük — a lefolyás-szabályozás keretében valósul meg. E tevékenység a frissvízigény és a vízfelhasználás különbségeként számított szennyvízkibocsátás mennyiségének különböző mértékű tisztítására törekszik. Ezért a kibocsátott szennyvízmennyiségen belül külön értékeljük a tisztított, további felhasználásra alkalmas szennyvíz menynyiséget. Az alaptevékenységek kívánatos megvalósításához szükséges erőforrásokat a modell az alábbiak szerint veszi figyelembe. A nagyszámú erőforrás közül az anyagi eszközöket (tőkét), a szakemberek létszámát és az energiát mint társadalmi erőforrásokat és a vízkészletet mint természeti erőforrást vonja be a számításba. Ezek tekinthetők a legfontosabb erőforrásoknak a vízgazdálkodási alaptevékenységek teljesítéséhez. A szükséges szakemberek létszáma és az energiaszükséglet a frissvízigény százalékában, míg a tőkeigény a regionális jövedelem százalékában adható meg és vehető számításba a fejlesztési időszak bármely évében. Az anyagi eszközök tulajdonképpen a vízgazdálkodás teljes működési költségét foglalják magukban az egyes években, azaz a beruházási és az üzemi költségek összegét tartalmazzák. A vízkészletet a potenciális vízkészlet mint felső és a minimális vízkészlet, mint alsó határ jellemzi. Az évi tőkeszükséglet milliárd Ft, az energiaigény milliárd kVVó, a szakemberigény szakember fő/év dimenziójú. A figyelembe vett vízgazdálkodási alaptevékenységek megfelelő mértékű fejlesztéséhez a fenti erőforrások együttesére, azok megfelelő kombinációjára van szükség. Ha a vízgazdálkodás rendelkezésére bocsátott erőforrások elegendőek a társadalmi igény kielégítését célzó vízgazdálkodási alaptevékenységek megvalósításához a teljes fejlesztési időszakban, akkor a vízgazdálkodás a kívánatos fejlesztés szerint biztosítani tudja a vízigények kielégítését. így a vízgazdálkodás oldaláról, mint feltételi oldalról, biztosított a fejlesztési időszakban a regionális jövedelem ós a népesség tervezett növekedése, azaz a régió kívánatos társadalmi-gazdasági fejlődése. Másszóval a vízgazdálkodás a saját részéről, lehetővé tudja tenni a tervezett, azaz ideális társadalmi-gazdasági fejlődést. Ha viszont az erőforrások nem elegendőek, akkor a vízgazdálkodás nyilvánvalóan nem tud megfelelni a társadalmi követelményeknek (pl. nem tudja biztosítani a szükséges frissvízigóny vagy a vízelhasználás kielégítését). Ez kedvezőtlenül hat a társadalmigazdasági fejlődésre, lassítja, esetleg csökkenti azt. A fejlesztési stratégia lényegében a rendelkezésre álló erőforrásoknak a vízgazdálkodási alaptevékenységek közötti megosztására irányul a fejlesztési időszak során. Másszóval az egyes fejlesztési stratégiák kijelölésénél azt kell eldönteni, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat milyen arányban osszuk meg a lefolyás-szabályozás, a víztermelés-szolgáltatás és a szennyvíztisztítás között. Ha olyan stratégiát választunk például, amely a szennyvíztisztításra kismértékben fordít gondot, akkor
