Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

9. szám - Dr. Aujeszki László: Valószínűségi előrejelzések a hidrometeorológiai prognosztikában

3(426 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Valószínűségi előrejelzések és biztonsági előrejelzések a hidrometeorológiai prognosztikában Dr. AUJESZKY LÁSZLÓ a földtudományok doktora A hidrometeorológia területére eső prognózisok (legyenek azok akár a vízjárásra vonatkozó, akár pedig a szűkebb értelemben vett időjárásra vonat­kozó előrejlezések) a jelenlegi módszerek alapján nem készíthetők el egyetlen várt számérték alak­jában, hanem csak bizonyos értékközön belüli előrejelzések adhatók meg. Például a holnapra várt maximális léghőmérséklet általában nem adható meg ilyen alakban: ,,X fok", hanem csakis a kö­vetkező értékköz alakjában: X-d, X + d ahol d jelenti a megengedett hibasávnak a fél széles­ségét. Rendszerint 2 vagy 3 fokos (d=l, illetőleg d= 1,5) hibasávval dolgoznak a léghőmérsékleti maximumra vonatkozó előrejelzések (időnként azonban d= 2,5 vagy d= 3 is előfordulhat). A prognózisok gyakorlati céljai viszont kétfélék lehetnek. Az egyik gyakorlati cél az lehet, hogy az előrejelzendő változónak a legvalószínűbben be­következő értékét óhajtjuk megadni. A fenti jelö­lés mellett ilyen legvalószínűbbnek tartott érték gyanánt az X értéket fogadhatjuk el. A másik gya­korlati cél azonban az lehet, hogy biztonsági okok­ból a várható legkedvezőtlenebb értéket óhajtjuk prognosztizálni, például fagyveszély idején a be­következő legalacsonyabb éjszakai hőmérsékletet (X — d fok) vagy az adott időtartam folyamán be­következő legnagyobb csapadékmennyiséget (X + d milliméter). Ezek szerint tehát az előrejelzések kétféle alakja különböztethető meg aszerint, hogy a várható leg­valószínűbb értéknek, vagy pedig a legnagyobb biztonságot nyújtó értéknek a megadását kíván­juk-e meg a prognózistól. Az elsőfajta prognóziso­kat valószínűségi előrejelzéseknek, a második fajta prognózisokat biztonsági előrejelzéseknek óhajtjuk nevezni. Az elsőfajta előrejelzés kidolgozásakor a hidro­meteorológus arra törekszik, hogy a tényleg bekö­vetkező értékek az előrejelzett értéknek a két olda­lán egyformán szóródjanak (az előforduló eltérések előjelei ugyanolyan gyakran legyenek pozitívok, mint negatívok). A második fajta előrejelzésben a kitűzött cél az, hogy a ténylegesen bekövetkező ér­tékek mind az előrejelzett értéknek egyazon olda­lára (a biztonsági oldalra) essenek, az eltérések pe­dig mind azonos előjelűek legyenek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor egy és ugyanazon hidrometeorológiai elem (például a várható csapadékmennyiség) számára elkészítjük mind a kétféle előrejelzést, akkor ez a kétféle előre­jelzett érték lényegesen eltérhet egymástól: a való­színűségi előrejelzésben kapott érték tehát nem használható biztonsági érték helyett és a biztonsági érték nem használható valószínűségi érték helyett. Például a biztonsági érték tényleges bekövetkezése kevéssé valószínű, amennyiben ennek az előrejelzési fajtának a rendeltetése nem a legvalószínűbb érték­nek a megadása, hanem éppen ellenkezőleg, egy kevésbé valószínű (legóvatosabb) értéknek a meg­adása. A hidrometeorológia tevékenységi körében mind a kétfajta előrejelzés iránt számos igény merül fel. Ezekre vonatkozólag csak néhány példát óhajtunk idézni. A városi csatornahálózat (egyesített szennyvíz­és csapadékvízlevezetés) megtervezése előrejelzést kíván meg a levezetendő vízmennyiségekre vonat­kozólag. A lakónegyedek szennyvízmennyisége aránylag könnyen megbecsülhető és az évszakok folyamán viszonylag keveset ingadozik, bár a nagy nyári hőhullámok idején mint ismeretes, bizonyos növekedést mutat. (Közbevetően megjegyezzük, hogy maga a vízvezetéki vízfogyasztás Budapesten a hőhullámok idején erősen felszökik, azonban en­nek a víztöbbletnek a túlnyomó részét öntözési célokra fordítják, vagyis elpárolgás és beszivárgás lesz a sorsa és ennélfogva alig növeli meg a csator­nákban lefolyó vízmennyiséget.) A levezetendő csa­padékvízmennyiség azonban az esőzések arányaitól és a hóolvadási időszakoktól függ és így meteoroló­giai előrejelzést követel meg. Választanunk kell tehát a valószínűségi és a biztonsági előrejelzés­típus között. Mint ismeretes, a csatornatervezők ál­talában a valószínűségi előrejelzést szokták alapul venni, mert a biztonsági előrejelzés ebben az eset­ben olyan nagy méreteket követelne meg a csator­náktól, amelyek megvalósítása gazdasági lehetet­lenségbe ütköznék. A vízjárással és az árvizekkel kapcsolatos előre­jelzéseknél viszont a kockánforgó nagy értékek, sőt emberéletek miatt általában el kell utasítani a valószínűségi előrejelzések gondolatát és ragasz­kodni kell a biztonsági előrejelzések alkalmazásá­hoz. A magasépítésben (beleértve a vízépítési rendel­tetésű magasépítési létesítményeket, zsilipeket, hi­dakat stb.) rendkívül fontos szerepet töltenek be a szélterhelésre vonatkozó számítások. Ezek alap­jául az előforduló szélsebességekre vonatkozó előre­jelzések szolgálnak. Itt persze szóba sem kerülhet­nek a valószínűségi előrejelzések, mert az illető magasépítési létesítményeknek nem csak a legvaló­színűbb szélvihart kell elviselnie, hanem az egyál­talán előforduló kivételes szélviharokat is. Valamely víziút jégmentes hajózási időszakának (úgynevezett „hajózási időalap") megbecsülése szintén hidrometeorológiai előrejelzéseken nyug­szik, éspedig itt is rendszerint a legkedvezőtlenebb (biztonsági) időtartamok előrejelzésének feladatá­val kerülünk szembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom