Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
9. szám - Kontur István: Újabb vizsgálati módszerek gyakorlati alkalmazása vízállás-idősorok elemzésénél
394 Hidrológiai Közlöny 1974. 9. sz. Kontúr I.: Üjabb vizsgálati módszerek N .c; b N I 4 ,c> .c t l Cl. •p *(n 1,0 • 0,&0,6 • 0,4 0,2 0,0 40 45 50 Periódushossz, T [év] 7. ábra. Fourier analízis eredménye és a periódus mentességvalószínűségi Schuster és Walker szerint a periódushossz függvényében Fig. 7. Results of the Fourier analysis and the probabilities of no-periodicity according to Schuster and Walker, as functions of period length v módszerek korábbi tanulmányokban már megjelentek [10, 11]. Ezért itt csak a számítási végképleteket és az eredményekből levonanható következtetéseket írjuk le. Az autókorreláció (2) szerint számítható. Az autókorreláció függvényből kapjuk a spektrum függvényt: m ahol T a periódus hossz. Az autókorreláció és spektrum függvényeket meghatároztuk az évenként előforduló napi, dekád és havi vízállás átlagok maximumaiból és minimumaiból, vagyis 79—79 adat alapján határoztuk meg az éves periódust. A spektrum függvény eredményeket a 6. ábrán tüntettük fel. A vízállásmaximumok 2, 6, 9, 14—15 éves nagyperiódust mutatnak. A vízállásminimumok igen élesen mutatják a 14—15 éves periódust, az 5, 7, és 9 éves periódus csak nagyon gyengén jelenik meg. Érdekes megfigyelni, hogy a napi, dekád és havi maximumokból számított értékek csak kevésbé térnek el egymástól, tehát a nagyperiódus jellemzésére bármelyik átlagolás kielégítő. A vízállásmaximumok 28—30 éves nagyperiódusa nem elhanyagolható, s ezt a Fourier analízis is megerősíteni látszik. Az adatsor sinus és cosinus szorzatösszege alapján számított A 2(T) és JP(T) paraméterekből kapjuk a spektrum függvényhez hasonló jellemző függvényt : AUrnv m , N. p, 4 • a A kielemzett periódusok megbízhatóságára Schuster valamint Walker által javasolt döntési valószínűségeket használtuk, melyek k(T) alapján számíthatók : es P s(T) = el<T\ Pw(T) = 1 — [1 —Ps(T)] Nl 2. (10) (11) Az utóbbi próba jóval szigorúbb mint a Ps(T). A fent leírt módszerrel meghatároztuk a Maros Makó-i szelvényében az éves középvízállások idősorának periódusait és a 7. ábrán rajzoltuk meg a k{T), P S{T), és a P W(T) függvényeket. Azt kaptuk eredményül, hogy az éves középvízállások idősora igen jellegzetesen a 14 éves periódust mutatja, valamint jellemző még a 9 és 25—27 éves periódus. Összevetve a minimumok és maximumok periódusaival úgy tűnik, hogy a kis vizek periodicitása a Maros folyó fő jellemvonása, a 14—15 éves nagyperiódust a száraz időszakok alakítják ki. Ezzel szemben a 9 és főként a 24 és 30 év között levő már elmosódó nagyperiódusra a nagyvizek nyomják rá a bélyegüket. IRODALOM [1] Kontur I. : Maros folyó vízállás idősorának statisztikai vizsgálata. BME Vízgazdálkodási Tanszók. Szakvélemény. 1971 november (Kézirat). [2] Kovács Gy. : A Tisza ós Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1954. 1 — 2. [3] Winter J . — Kontur I. : Arad —Csanád — öntözőrendszer tározójának hidrológiai vizsgálata. Szak-
