Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Oláh József: A nyíregyházi aerob iszapkezelő berendezéssel szerzett üzemi tapasztalatok értékelése

Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám 41 A nyíregyházi aerob iszapkezelő berendezéssel szerzett üzemi tapasztalatok értékelése OLÁH JÓZSEF* 1. Előzmények Bevezetésképp a VITUKI többéves kutatói munkája nyomán összefoglaljuk az elkülönített (nem teljes oxidációs) aerob iszapstabilizációval kapcsolatos lényegesebb észrevételeinket. A szennyvíztisztításnál keletkező nyers- és biológiai fölösiszap végső elhelyezése az iszap jelentős víztartalma miatt nagy nehézségeket okoz. A szennyvíziszapok különféle módon megkötött víztartalmát a végső elhelyezés előtt csökkentenünk kell, szűrhetőségét — vízteleníthetőségét elő kell segítenünk. Az aerob biológiai kondicionálás célja elsősorban az iszap előkészítése a víztelenítésre, szikkasztásra, másodsorban rothadóképességének csökkentése, tehát „stabilizálása". Aerob kezeléssel a szerves iszaprészecskék által hidratált, valamint a bakteriális sejthez kötött vizet felszabadítjuk, ezáltal az iszap szűrési ellenállása csökken, vízleadóképessége jelentősen megjavul és ezzel elhelyezése lehetővé válik [1, 2, 3, 4, 5]. A stabilizációra a következő részfolyamatok jellemzők : a) A darabos (lebegő) anyag és a kolloidok hidrolízise, amikor a formált anyag, ill. az óriás molekulák „előkészítése", metabolizálható kisebb molekulákká történt lebontása megy végbe [7, 10]. b) A hidrolizált tápanyag és az iszapvíz oldott szervesanyaga oxidáció során lebomlik, és egv része a baktérium-sejt számára energiát szolgáltat, más része a nyert energia segítségével élő sejtanyaggá asszimilálódik, újabb baktérium tömeg, ill. tározott tápanyag képzésére használódik el [4, 7]. c) Az így bioszorbeált tápanyag elfogyasztása után a baktériumok a sejtben tározott tápanyagukat fogyasztják, majd tápanyag hiányában megkezdődik a sejtanyag autooxidációja, endogén lebomlása [3]. Az aerob iszapkezelő egységben fölös eleveniszap kezelése esetén minimálisan 20 kg/m

3 iszap koncentrációt célszerű fenntartani a levegőztető tér jó kihasználása érdekében. Adalékanyag (alumínium-szulfát, vas-szulfát, stb.) nélkül a fölös eleveniszap koncentráció a levegőztető térben 40 kg/m

3 fölé tapasztalat szerint nem emelkedik. Nyersiszapnál a levegőztetőben max. 50 kg/m

3 koncentrációt célszerű fenntartani, mert ennél magasabb értéknél az ülepítő rendellenesen működik, tekintélyes iszapelúszással kell számolni [6, 7]. Iszapmosás jelentősen javítja az iszap vízteleníthetőségét, csökkenti a szűrési ellenállást. .Mosóvízként a fő tisztítórendszerből tisztított vizet bocsátunk át az aerob lebontó rendszeren, tehát fokozott mértékben mossuk ki a lebontásnál a vízfázisba kerülő bomlási termékeket. Ezek a termékek, mivel visszakerülnek a mosóvízzel a szenny* V ízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. víztisztító rendszerbe, egyes ipari szennyvizek esetén még csökkentik is az esetleges szükséges nitrogén vagv foszfor tápanyag mennyiségét. A mosóvíz hozama 2—8-szorosa a kezelt iszaphozamnak. Télen a mosóvíz hozam teljesen a hőmérsékletszabályozás függvénye [4, 5]. 10 °C-nál a lebontási sebesség mintegy felére csökken a 20 °C-on mért értéknek, tehát az üzemelésnél a hőmérsékletnek nem kívánatos 10 °C alá csökkennie [1 ]. A kezelt iszap utóülepítését, ill. sűrítését és recirkulációját indokolja [6, 7]: a) a kezelt iszap elhelyezése előtt meg kell szabadulnunk a fölös iszapvíztől, továbbá b) az „iszapkor" növelése kívánatos ( az „iszapkor" az iszapnak a rendszerben való tartózkodási ideje). Tapasztalat szerint, folyamatos üzemben, 5—10 napos tartózkodási idő mellett kezelt fölösiszap 40—(30 kg/m

3-re történő besűrítése is elérhető, ez 20—40% javulást mutat a kezeletlenhez képest. Szakaszos rendszerben a mosás nélkül kezelt iszapnál nyári időszakban a denitrifikáció miatt a sűrítőben jelentős felúszással kell számolni. A kezelendő iszapok oxigénigényét nem lehet táblázatos összeállításban megadni, mivel a nitrifikáció miatt azonos iszapnál is nagy eltérések lehetségesek. Iszapfajtáktól függően az oxigénigény 1,1—3,8 kg 0.,/kg szervesanyag érték között változhat, ezért a tervezés előtt mindig szükséges kísérleti úton meghatározni a becsült értéket [3,9]. Aerob iszapkezelőt az alábbi körülmények között ajánlatos tervezni. a) Toxikus ipari szennyvíz (gyógyszer, bőr, textil, stb.), vagy ilyennel jelentős mértékben terhelt városi szennyvíz esetén, amely kémiai összetételénél fogva bizonytalanná teszi az anaerob rothasztók jó hatásfokú működését. h) Olyan szennyvíztisztító telepeknél, ahol a terhelés időszakosan nagyon ingadozó, pl. városi szennyvizet tisztító berendezéseknél, ahol időnként ipari csúcsterheléssel kell számolni (pl. Nyíregyháza). c) Ha az iszap szervesanyag tartalma nem haladja meg az 50%-ot, amikor is az 1 g szervesanyagból képződő gáz mennyisége 300 ml alatt van. Ebben az esetben a gáz csak a rendszer fenntartásához szükséges energiát vagy még azt sem fedezné. d) Kicsiny és közepes nagyságrendű (minimum 5 000 maximum 60 000 leé) városi telepeknél. Ekkor az előülepítő és az anaerob rothasztó berendezés elmarad, a teljes biológiai tisztításra tervezett (4—6 órás átfolyási idejű) eleveniszapos rendszerből kikerülő fölös iszapot különálló aerob lebontókban kezeljük. Ez a technológia növeli a mechanikai előtisztítással (rács, homokfogó) szembeni igényt. Az előülepítő elhagyása nem krité-