Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
8. szám - Hoang Than Thuy: A észak-vietnami karsztterületek hidrológiai jellemzői
370 Hidrológiai Közlöny 1974. 8. sz. Hoang Than Thuy: Az észak-vietnámi karsztterület ban sokkal nagyobb, mint a száraz téli évszakban. A csúcsérték pl. a Da folyó (ÉNy-országrész lásd a térképet), a legmagasabb vízállás idején mutatkozik, 5687 g/in 3 (augusztusban) míg a minimum télen ugyanott 390 g/m 3 (márciusban). A Lo folyón az anyagszállítás maximuma 2117, 5 g/m 3 (júliusban) és minimuma 196,1 g/m 3 (februárban). A karsztos lepusztulás szempontjából a folyók vizében a szilárd anyagokon kívül az oldott ásványi sók mennyiségének nagv szerepe van. A karsztplató lepusztulása nagy, ahol málladék nélkül oldódó mészkőből épül fel. Dupony (1913) adatai szerint a Vörös folyó vizében egyes oldott anyagok mennyisége a következő: N 0,21—0,27% P 20 S 0,12—0,18% MgO 0,20—0,40% CaO 2,0 —2,5 % A fenti adatok alapján nyilvánvaló, hogy az oldott anyagok között a mész elég nagy mennyiségben fordul elő. Ezek az adatok a karsztok denudációjával szoros összefüggésben vannak. A Vörös folyó azonban nemcsak a karsztvidéken, hanem a különböző kőzettani felépítésű környékeken keresztül áramlik. Természetesen a mészköves területekről eredők karbonátokban sokkal gazdagabbak is. Az Észak-Vietnami karsztforrások hidrológiai jellemzése Karszthidrológiai szempontból a következőkben röviden jellemezzük karsztvidékeinket. A karsztvíz mozgásában a három övezetre tagolódás (leszálló-, áramló- és mélykarsztvíz övezetei) karsztvidékeinken általában mindenütt megfigyelhető. Tehát mindegyik karsztvidéken megvan mind a három övezet. A rögökön vagy szigethegyeken a leszálló karsztvíz övezete (magas karszt) van túlsúlyban. Ilyen területen a száraz, rövid forrásbarlangok jelentkeznek. Az esős évszakban a patakok vizét a mederben létrejött víznyelők gyorsan levezetik a földfelszín alá. Viszont télen a völgy aszó jellegű. Az aszóvölgy medrében ha bármilyen akadály a víz sima lefutását gátolja, ott a kalciumbikarbonát nagyobb mértékben érintkezik a légkörrel, mielőtt C0 2 tartalmának egyrészét elveszti, ezért gyakran mésztufagát alakul ki. A nagy karsztplatók (Don-van, Sineliai, Ta-phinh stb.) belsejében nagymértékben kifejlődött az áramló karsztvíz övezete (közép karszt) is, nagy átmenő jellegű patakbarlangok alakjában. A karsztvízszint összefüggését a két különböző jellegű területen az alábbiak mutatják be: 1. A tektonikailag erősen feldarabolt és változatos geológiai felépítésű karsztvidéken (több mészkőhegységben) nem alakulhatott ki egységes és összefüggő karsztvízszint (pl. az egyes részeken észak Bacsón vidékén). 2. Az egységesebb masszívum jellegű és nagyobb kiterjedésű) karsztokon belül viszont összefüggő karsztvízszint fejlődhetett ki. Ezeknek a területeknek az állandó források gyakran a felszínre törnek. A források abban a vonalban keletkeznek, ahol a karsztvíz szintje metszi a föld felszínét, ille tőleg az erózióbázis övezetét. Száraz időben ,a víz tükör alacsony elhelyezkedésű. A karsztvízszint alatt minden kőzet repedés vízzel telítődött, míg a karsztvízszint felett már csak egyes szűk résekben, csatornákban mozog a víz. A karsztvízszintben jelentős különbségek adódnak. Az egyik karsztvidéken a források kapcsolatban lehetnek egymással is, a másikon a vizek a hegységben nem alkotnak egységes karsztvízszintet, hanem különböző egymással nem feltétlen összeköttetésben álló karszt víznívókban helyezkednek el. Lehetséges azt is bizonyítani, hogy a zivatar alkalmával az eső után két karsztforrás amely egymástól pár tíz méteres távolságra van, a vize különböző mértékben szennyezett, zavaros, eltérő színű, egymástól igen erősen különbözik, (egyik vize kevésbé zavaros, míg a másiké szennyezett, vörös színű). Máshol a karsztvíz elkülönült tömegei is összeköttetésbe kerülnek egymással. Ebben az esetben a közlekedő edények törvényszerűségének engedelmeskednek, és bennük a víz hidrosztatikai nyomás alatt mozog. Ilyen karsztforrásokra jellemző, hogy egységes kémizmusu vizet hoznak a felszínre. A karsztforrások egv része a hegységek előterében ún. átbukó, magasabb helyzetű visszaduzzasztott felszálló források, míg mások a folyók vagy patakok alluviumának szintjében vagv azon keresztül törnek fel és inkább leszálló jellegűek. A poljeperemi mélyedésekben, egyenlőtlenségekben a források vize tavakat, mocsarakat hozott létre (4. kép). I. kép. Karsztos polje időszakos tóval, Lang-son városnál, a tóviz nyelőkön át a száraz évszakban a polje/enéki Karbon-Permi mészkőben eltűnik A poljcjeneket vékony /iáiul, folyóhordalék is takarja, A háttérben agyagpalalte gyek emelkednek Hoang-thanh-l'huy felv. Helyenként laza üledéken áramlott keresztül, finomszemcsés üledék elszállítása révén a forrástölcsér fokozatos tágításával önmagától kialakított tavakat. Sok esetben a karsztvízfolyások helyi erózióbázisát jelentő vízforrások közvetlenül a lejtő aljában folynak, akkor a lejtőn a teraszos édesvízi mészkő képződött (5. kép). Általában a hideg kalciumhidrogénkarbonátos ásványvizekből laza, nagy hézagtérfogatú édesvízi
