Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

8. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: Megfigyelések a rétegvíz természetes utánpótlódására

3(351 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Megfigyelések a rétegvíz természetes utánpótlódására I)r. KAJ4ÍCSONYI SÁBDOlt* — Dr. SCHEUE JA GYULA* I. Bevezetés Az alföldi rétegvizek kiteAaelhető mennyiségének és esetleges utánpótlódásának rendkívül nagy a népgazdasági jelentősége, mivel a vízföldtani adottságokból eredően ivó- és ipari vízigények kielégítésénél sok esetben egyetlen lehetőségként vehetők figyelembe. Az utóbbi években szinte robbanásszerűen jelentkező vízigények kielégítésével kapcsolatosan mind élesebben vetődnek fel a kitermelhető vízkészletek megállapításának kérdései. Természetesen ahhoz, hogy a szükséges készlet számítások elvégezhetők legyenek az alapvető problémák egyértelmű és megbízható tisztázása szükséges. Az Alföld általános vízföldtani felépítése, a víz- ós szénhidrogén kutatások eredménye ós az utóbbi években végzett egyéb vizsgálatok ós megfigyelések [3, -1, 5, 20, 21, 22, 23, 24] alapján tisztázódott, sőt az Alföld vízföldtani tájegységekre való tagolását is elvégezték [5, 25], amely a gyors és megbízható vízbeszerzési javaslatok alapját képezheti. A rétegvizek hidraulikai törvényszerűségeire vonatkozóan is számos vizsgálat törtónt. Ezek utánpótlódására vonatkozó kérdésekben mégsem alakult ki az egységes vélemény. A Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Irodája egyes konkrét, de más jellegű — nem a rétegvizek vízutánpótlódására irányuló — (pl. állékonysági vizsgálat, mérnökgeológiai kutatás, építésföldtani feltárás) munkálata során olyan eredmények és adatok birtokába is jutott, amelyek felhasználhatók e nagyjelentőségű téma jobb megközelítéséhez. Ezeknek a közreadásával kívánunk e kérdés t isztázásához hozzájárulni. II. Vízutánpőtlódás lehetőségei és gyakorlati bemutatások 7. A rétegviz-utánpótlódás összes elvi lehetőségeit számbavéve a földtani felépítésből eredően megállapíthatjuk, hogy az Alföld peremvidékein és a medencén belül érvényesülésük előfeltétele adott. Vizsgálataink azonban csak a peremi területekre terjedtek ki, így adatokkal is csak ezekre vonatkozóan rendelkezünk. Az általános földtani viszonyok alapján a statikus készlet mellett a következő vízutánpótlódási lehetőségekkel számolhatunk: a) Közvetlen csapadékból, olyan területen, ahol rétegvíztározók közvetlenül a felszínen vannak. b) Élővízfolyásból, ahol a patak vagy folyó bevágódott a rétegvíztározó összletbe, és közvetlen hidrológiai kapcsolat alakult ki. c) TtUajvízből történhet vízutánpótlódás, ahol a rétegvíztározó homokréteg és a talaj víztartó felszínközeli fiatal üledékek közvetlenül érintkezik. d) Karsztvízből is létrejöhet vízbetáplálás rétegvíztározóba, ahol közvetlen a kapcsolat - túlnyomó részben tektonizmus miatt — a karsztos repedezett kőzet és a réteg víztározók között . e) A résvizekből az előzőhöz hasonló feltételek mellett történhet vízutánpótlódás (pl. a .Mátrahegységnél). Az előzőekben felsoroltak a közvetlen vízutánpótlódási adottság lehetőségeit ismertetik. Ezeken kívül még a közvetett vízutánpótlódás lehetősége is előfordulhat. Ilyen esetek már túlnyomórészben az Alföld belsejében mutathatók ki. * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI), Budapest f) Rétegvíz-betáplálás akkor fordul elő, ha a szerkezeti viszonyok hatására, két különböző vagv azonos korú, de eltérő hidrológiai viszonyokkal rendelkező rétegvíztartó közvetlenül érintkezik egymással. g) Vetőmenti rétegvíz betáplálás a magasabb rétegvíz tartókba is számos esetben előfordul (Urbancsek J.). A fentiekben felsorolt vízutánpótlódási adottságok és lehetőségek a csapadékvizekkel való közvetlen vagy közvetett kapcsolatot bizonyítják. Természetesen kivételt képeznek az f) és g) pontban felsorolt esetek. Ez utóbbiaknál már azonos típusú vizek kölcsönös kapcsolatáról van szó, vagyis a vízforgalom eltérő hidrológiai adottságokkal rendelkező rétegek között megy végbe, így ez lényegében dinamikus vízkészletváltozást nem jelent. 2. A rétegvizek a statikus készleten túlmenően az Alföld vízföldtani viszonyainak megfelelően dinamikus állandóan pótlódó vízmennyiségekkel is rendelkezhetnek. A dinamikus réteg vízmennyiség szempontjából különösen jelentősek a hegység peremi részekkel érintkező területszakaszok. Bár az ide vonatkozó adataink is csak a helvi sajátosságokat mutatják be, feltételezhetjük, hogy ezek a vizsgált területeken nem csak az egyedi, az általánostól eltérő viszonyokat tükrözik, hanem a földtani adottságok azonosságából és hasonlóságából eredően elterjedtek. a) A közvetlen csapadékból történő vízutánpótlódás lehetőségei azokon a hegységperemi területeken adottak, ahol a rétegvíztartó képződmények a felszínre bukkannak. Ilyen esetet a Budapest X., Kőbányai lakótelep területén lemélyített fúrások tártak fel (1. ábra), ahol a talaj, vagy a kis-vastagságú negyedkori üledékanyag alatt közvetlenül felsőpannóniai homokkő és homokrétegek következtek. Azokon a részeken, ahol a pannóniai homokréteg még fedetlen, a víz mint talajvíz jelentkezik. Ahol viszont a vízzáró agyagréteg alá kerül a homokréteg, a mélység növekedésének megfelelően emelkedő víznvomást tapasztalunk. Ilyen vízföldtani adottságok a feltárt területnek csak egyes kisebb szakaszán mutatkoztak, jelezve azonban azt, hogy Budapest külső területein és általánosítva a hegység]>eremi részeken számolni lehet e vízutánpótlódási formával. Véleményünk szerint ennek kialakulását csak több tényező kedvező összeesése eredményezheti, ezért gyakori és nagyobb területi elterjedése nem valószínűsíthető. b) A vizsgálatok és megfigyelések szerint az élővízfolvások — patakok és folyók — is szerepet játszanak az alföldi rétegvizek vízutánpótlódásában, mégpedig közvetlen és közvetett formában. Ha a folyó medre rétegvíztározó összletben alakul ki, ill. azt átmetszi, közvetlen utánpótlódás jön létre. Ennek igen szép példáját találjuk a Dunamentén, ahol a folyó medre Budapesttől D-re,