Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Dr. Kiss Keve Tihamér–Pintér Csabáné–Munkácsy Tibor: Vízvizsgálatok a Keleti főcsatornán. I.

36 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Dr. Kiss K. T.—Pintér Cs-né—Munkácsy T.: Vízvizsgálatok i II lil ÍV V VI VII VIIIIX X XI XII I II III IV V VI VII VIII ix X XI XII i II III IV V VI VII Vili ÍX X XI XII i // in ÍV V VI VII VIIIIX X XI Jill 1969 1970 1371 1971 3. ábra. A Keleti Főcsatorna vizének átlátszóság-változása (havonkénti négy mintavétel átlag értékei) Puc. 3. H3Meueiiue npojpwitiocmu eodbi Bocmo'uweo MaxucmpajibHoao Kanaka (cpednue 3iia

lienuíi 113 'lemupe npo6, e3iimi,ix e Mecnife) I M I I ,| I I J ELM AGY AR AZ ATTiszalök T/szavasvári 4. ábra. A Keleti Főcsatorna vizének savas káliumpermanganáttal mért oxigénfogyasztása (havonkénti négy mintavétel átlag értékei) Puc. 4. nompeő/ieHue KucAopoOa Bocmomioeo Maeucmpajibiioeo Kanana, u3Mepeunoe KucAomubiM KaAiinepMamanamHbiM cnocoöoM (cpedHue 3uaHemm ii3 nemupex npoö, 3!iemux e Mecm^e) JE LM AGY AR Ál AT^ Tiszalök Tiszavasvári már letisztult, kisebb a víz átlátszósága. Ennek az az oka, hogy öntözési idényben előfordul, hogy hosszabb rövidebb ideig a főcsatorna vízsebessége nagyobb mint a Tiszáé, így a tiszai hordalék nem tud a vízből kiülepedni, sőt még a csatorna mederanyagai is a víztömegbe juthatnak. Ez időszaktól eltekintve általában Balmazújvároson kedvezőbbek az átlátszósági viszonyok mint a felsőbb csatornaszakaszon. Az átlátszóság változásának nagy szerepe van az alga népességmaximumok kialakulásában. A Keleti Főcsatorna savas káliumpermanganáttal mért oxigénfogyasztása 4—6 mg/l között mozog. Legalacsonyabb értékeket a jéggel borított csatorna vízében Balmazújvároson (1969. I. 30— 2,3 mg/l, 1970. I. 13—2,2 mg/l, 1972. I. 25—2,5 mg/l), és nyár végén a letisztult vizű Tiszában Tiszalökön mértünk (1969. VIII. 11—2,2 mg/l., 1970. VIII. 10—2,4 mg/l). A koratavaszi, koranyári áradások idején az oxigénfogyasztás megnő, ami a víz szesztontartalom növekedésének eredménye (4. ábra). Eddigi vizsgálataink során legmagasabb értéket 1970-ben a nagy tiszai árvíz idején mértünk (1. táblázat). A 4. ábrán jól látható, hogy Tiszalöktől Balmazújváros felé haladva az oxigénfogyasztás csökken (néhány kivételt az öntözési időszak nagy vízleadása idején tapasztaltunk). A víz összes lebegőanyag-tartalma a Tisza áradásaitól és a tiszavasvári zsilipen leadott vízmennyiségtől függ. A Tiszalök, Tiszavasvári szakaszon általában magasabb a lebegőanyag-tartalom mint Balmazújvároson (5. ábra). Télen a befagyott csatornavízben, ha a Tiszán nincs áradás, 5—6 mg/l a szesztontartalom, melv a tavaszi, koranyári áradások alkalmával többszáz milligrammra emelked-