Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
6. szám - Dr. Liberáthy Péter: Mikroszennyező anyagok szerepe a vizek szennyezettségének jellemzésénél
292 Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. Dr. Literáthy P.: Mikroszennyező anyagok 0,014 0,012 , 0,010 % 0,008^0,006>0,004$ 0,002| 0,000I % 0,010^ 0,008| 0,006^ 0,004 0,002 0,000 1 J I fel I 1 i fl Krezolok 1 Fenol IUI VIZSGALATOK ÁlLAütR/ÍHU (196B.nw.-1970.mirc. ) Xilenoiok Krezolok Fenol (m.rnhj-szept) 2. ábra. A Duna fenol-vegyületeinek jellemzése klasszikus és vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel Fig. 2. Characterization of phenolic compounds by conventional and thin-layer chromatographic methods többi fenol-vegyiilettel és abszolút mennyiségben 0,001—0,003 mg/l koncentrációt ér el. Nyilvánvaló tehát, hogy az ivóvízben különösen télen jelentkező íz- és szag egyik fő okozója az ortokrezol. Az elmondottak bizonyítják a fenol-vegyületek szelektív meghatározásának szükségességét. Említést érdemelnek még a szerves mikroszennyezők jellemzésére használt gázkromatográfiás ujjlenyomatok. Ezek vízfolyások szerves szennyezőinek nyomonkövetésére, a tisztítási technológiák hatásosságának jellemzésére stb. alkalmasak, de hasznos információt adhatnak például szennyező források felderítésénél is. A továbbiakban három példát mutatunk he a 3. ábrán. Az egyik ujjlenyomat pár a Duna szennyezettségét jellemzi a magyar Duna-szakasz kezdetén és végén, a második egy Budapest feletti partiszűrésű kút vízében a Dunavízhez viszonyított változást mutatja, míg a harmadik egy aktívszenes vízkezelési kísérlet eredményét szemlélteti. A gázkromatográfiás ujjlenyomatokat a jövőben is alkalmazni fogjuk és reméljük, hogy az A, B, C,.. .jelzésen túlmenően sikerülni fog néhány vegyület azonosítása is. A szervetlen mikroszennyezők közül a nehézfémek rendszeres vizsgálatát tulajdonképpen csak 1972-es év végén kezdtük, amikor üzembehelyeztük PerkinElmer 403 típusú atomabszorpciós spektrofotométerünket. Ez időtől kezdve számos mérés történt Sajó és Duna vízmintákból a réz, króm, ólom, cink, mangán, vas és higany tartalom vizsgálatára. A mérési eredmények indokolják, hogy a nehézfémek mérését a jövőben rendszeresen kell végezni, mert sokszor ezek ismerete alapján tudunk csak egyes jelenségeket megmagyarázni (pl.: a toxikusság miatt a vártnál lényegesen kisebb BOI s értékek stb.). A még viszonylag kisszámú vizsgálati eredmények közül a következő táblázatban bemutatjuk a Duna Szob—Budapest közötti szakaszon 1973. június—október között 15 alkalommal hetenként vett vízminták higany-tartalmának minimum, maximum és átlagértékeit. A higany mennyiségének mérése lángnélküli atomabszorpciós módszerrel történt. Mintavétel helye Higanv [ /í£r/ll Mintavétel helye átlag Mintavétel helye min. max. átlag Szob jobb part 0,0 2,9 1,0 sodor 0,0 2,0 0,5 bal part 0,0 4,0 1,2 Nagymaros jobb part 0,0 3,5 0,5 0,0 2,4 0,5 bal part 0,0 1,1 0,3 Megyer, ivóvízkivétel 0,0 0,0 0,1 - Duna, Medvei-hld - Duna, Mohács Szentendrei Dunáig, Kisoroszi Pórsmegyer, 7 sz kút 8 6 _ 2 Retenúás idö [perc] JELMAGYARÁZAT6 4 2 Retenciós /dö [perc] Hyers v,z Aktivszénnel kezeli víz 6 2 Retenciós idö [perc] •«A — magyarországi Duna-szakasz kezdetén és végén B - Dunavlz és parfiszürésü kát vizében C — aktlvszenes vízkezelés előtt és után 3. ábra. Gázkromatográfiás „ujjlenyomat" (hexán extralet, SE 30 adszorbens, 220 °C, 65 ml N^perc, elektronbefogási detektor) Fig. 3. Gastromato graphic ,, fingerprints" (hexán extract, SE 30 adsorbent, 220 °C, 65 ml N 2/min., electron capture dectetor) A — samples from the Danube at the upstream and downstream border crosssections of Hungary, B — Danube water and bank-filtered water samples, C — before and after activated carbon treatment
