Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. 248 szert keveset láthattunk. Egy-egy témakör mélyebb elemzésére két-három óra nem volt elegendő, de az általános szemlélet kialakítására mindenképpen lehetőség nyílott. Úgy összegezhetnénk, hogy a hidrológia tudománya magában kell hogy foglalja a víz hidrológiáját és kémiáját, ós az emberi beavatkozást is, annak vízgazdálkodásra, vízminőségre gyakorolt hatását is. Továbbá a környezetvédelem nem csupán hidrológusok számára lényeges, hanem minden mérnök, tervező számára. Továbbitapasztalat, ami már nem új az élenjáró hazai szakkörökben: a számítástechnika fokozott alkalmazása, a matematikai modellek, a valószínűségszámítás jelentős eredményei a hidrológia a vízgazdálkodás ós a hidraulika területén. Összefoglalva a hidrológia komplexebb szemléletet kíván, szélesebb alapokon, az emberi beavatkozás, a biológiai és kémiai folyamatok egységes szemléletére alapozva, A tanfolyam sikeres lebonyolításában nagy szerepe volt S. Ja Vartazarov igazgatónak, akinek külön köszönettel tartozunk. A tanfolyamon Magyarországról Hegedűs Miklós és Kontur István vett részt. i Kontur István KÖNYVISMERTETÉS A magyar vízszabályozás története. (A történelmi részeket írta: Dr. Károlyi Zoltán, Károlyi Zsigmond és Vázsonyi Adáin. Összeállította és szerkesztette: Ihrig Dénes.) Az Országos Vízügyi Hivatal kiadványa. VIZDOK, Budapest, 1973. (398 o., 132 ábra és kép, 308 sorsz. irod.) A víz a magyarság történelmében az átlagosnál is kiemelkedőbb szerephez jutott. A vízfolyások és völgyek jelentették az élet előrehaladásának útjátj az elfajult állóvizek és mocsarak pedig annak gátját. Óriási feladat hárult népünkre, amikor ezen a helyen élni és fejlődni akart: az a feladat, hogy a vizeket az élet fejlődésének eszközóvó tegye. Vizeinket az utolsó 200 óv alatt olyan mértékben szabályozták, hogy ma már elképzelni is alig tudjuk a szabályozás előtti állapotokat. A könyv a létrejött víziszabályozási munkák oknyomozó vízügyi-műszaki történetét és gazdaságtörténeti vonatkozásait igyekszik feltárni. Feladatául tűzte ki annak a nagy történelmi anyagnak megmentését, összefoglalását, amelynek jórésze ma is még csak irodalmi, vagy történelmi részfeldolgozásokban, okmányokban, műszaki tervekben és lassan elvesző magángyűjteményekben található, vagy már csak egyes személyek emlékében él. A könyv megjelenésekor szerzői közül ketten már nem voltak az élők sorában. Helyes volt hátrahagyott vázlataikat, leírásaikat rendezni és megmenteni az utókor számára. Az I. főrész a vízimunkálatok általános oknyomozó történeti áttekintése, ós annak ismertetése, hogy hogyan fejlődött ki e munkák keretében a vízszabályozás, írója Károlyi Zsigmond. Nemcsak a vízszabályozás, hanem a vízimunkálatok történeti áttekintését adja ós ezzel a vízszabályozásnak, illetve a vízszabályozás műszaki munkájának a helyét is meg kívánja adni a vízimunkálatok történelme keretében. A II. főrész már az egyes önálló vízszabályozási munkák részletes műszaki fejlődéstörténetét írja le. Ennek a résznek vizsgálati alapja egyrészt a szabályozási munkák megkezdése előtt, 1785-ben készült II. József korabeli, az első pontosnak elfogadható térkép, másrészt a mai országos térkép. A főrész a vízszabályozás fejlődés történetét két részben írja le, külön a Duna-völgyére és külön a Tisza-völgyére. A Dunavölgyi rész szerzője dr. Károlyi Zoltán, aki 1966. januárjában bekövetkezett halála előtt gondolatait még papírra vethette.« A Tisza-völgyi rész szerzője az azóta szintén elhunyt Vázsonyi Ádám, aki all. József korabeli térképeket összehasonlító formában kidolgoztatta és értékelte. A két főrész a magyar vízszabályozás történetét 1945-ig tárgyalja. Ettől az időtől kezdve ugyanis a vízügyek fejlődósének új korszakáról, a többcélú vízgazdálkodás korszakának kezdetéről beszélhetünk. Ezekről a könyv befejezésében ad rövid áttekintést. A közölt adatok vízrajzi-történelmi szempontból felbecsülhetetlen értékűek. A VIZDOK érdeme, hogy igényes kiállításban a vízügyi szakmai közvélemény ós általában az érdeklődők kezébe adta. V. I.