Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban III. - Dr. Orlóci István: Regionális vízellátó rendszerek optimális fejlesztési programja

196 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Dr. Orlóczi I.: Regionális vízellátó rendszerek 6. ábra. A vízellátó rendszer fejlesztése A tározási vízkivételek költségét két nagy létesít­mény, a tározó — mint lehetőségi mű — és az át­emelő telep határozza meg. Ez utóbbinak költségét a helyi feltételek alig befolyásolják, szemben a tá­rozóval, amelyeket egyedenként költségeltek. A felszínalatti vízkivételek kútcsoport telepítését egyedileg tervezték. Vízkezelés A felszíni és a felszínalatti vízfajták különböző igény szerinti kezelésének eszközeit és költségeit a tervezési módszernek megfelelően, elemtípusonként határozták meg (5. ábra). Az egyes típuöok, ill. ezek különböző kapacitású egyedeinek adaptálási (tele­pítési) költségkomponensét a vízkivételek, ill. a fo­gadóállomások járulékos költségeként kezelték. Itt indokolt utalni arra, hogy azok a rendszer vál­tozatok, amelyek a fogyasztót igényénél jobb minő­ségű vízzel elégítik ki fiktív tisztítóművet is tartal­maznak a két vízminőségű különbségének megfe­lelően és ennek költségét, mint a beruházást növelő tételt veszik figyelembe fa célfüggvény B,(Alq) tagja]. A vízszállítás A csővezetékek méretezése és költségfüggvényeik meghatározása a tervezés legmunkaigényesebb ré­sze. Erre a célra gépi számítási program készült, ami költségminimalizálással határozta meg az elágazó hálózat méreteit. Ü zemköltségek A rendszer üzemköltsége részben a művek álló­eszköz értékétől, részben a tényleges vízszolgálta­tás mértékétől függ. Az amortizációs, fenntartási, munkabér, anyag és energia költségtényezőket ta­pasztalati adatokból határozták meg. Ezek alapján az állandó és változó költségek számítására gépi program készíthető. Az optimális íejlesztési program gépi számítása A vizsgált és számszerűsített regionális rendszer 50 éves fejlesztési terve olyan lineáris programozási modellt eredményezett, amelyben a feltételek száma tízezres, a változók száma pedig milliós nagyság­rendű. Az ilyen méretű program számítástechnikai nehézségei miatt, a modell tartalmát csökkenteni kellett. Ezt részben a rendszer szűkítésével (egy al­rendszer kiválasztásával), részben az időszakolás változtatásával oldották meg. A leszűkített tarta­lom, a választott alrendszer egy közel 500 X 900-as (feltétel X változó) méretű lineáris programozási modellnek felelt meg. A számításokat ICL—1904 gépen — mintegy 8 órás gépidővel — végezték el. A vizsgálatok eredményének egyik részletét a 6. ábra szemlélteti. A Fr jelű forrásnyomvonal válto­zatok érintenek közbeeső fogyasztókat és egy el­osztóközpontot, ahonnan további fogyasztókat lát­nak el. A kockában a két — vízminőség szerint szétválasztott — számoszlop sorai az egyes idősza­kokban (1970—85, 1985—2000, 2000—2020) üzembehelyezendő kapacitások m 3/nap-értékeit je­lentik. Az optimalizálás első gépi megoldásának jelentő­sége főképpen az, hogy bizonyította a modell alkal­mazhatóságát, felfedte a logikai vagy számítás­technikai hibákat. Az 50 éves fejlesztési program nem végrehajtási utasítás, hanem az aktuális döntéselőkészítés esz­köze. A lineáris programozási modell alkalmas több igény változathoz — mint lehetséges fejlődési folya­mathoz — és az anyagi források különböző feltéte­Fogyasztók 51538 j ­I?m j ­l l ­i - I ­i i i - I ­22715 | ­i _ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom