Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Dr. Rétháti László: Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 54. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Budapest, 1974. január 1-48. oldal Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata DE. RÉTHÁTI LÁSZLÓ, a műszaki tudományok doktora* A megfigvelőkutak adatait elemezve első lépés­ként mindig azt kell megállapítanunk, hogy időso­ruk homogén-e. Az egyöntetűség a mi esetünkben azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a kút kör­nyezetének hidrológiai jellemzői, a vízjárást sza­bályozó tényezők állandónak tekinthetők. 1. A homogenitásvizsgálat célja és értékelése További teendőinket a homogenitásvizsgálat eredménye szabja meg. Ha az idősor nem egyöntetű, meg kell keresnünk ennek okát, mert csak így tud­juk mórlegelni az adatok hasznosításának lehető­ségeit. A hidrológiai egyensúly megbontását elő­idéző hatást ismerve — következő lépésként — meg kell állapítanunk intenzitásának időbeli válto­zását. Az inhomogén idősorú kutak a hidrogeológiai tör­vényszerűségek feltárására, általános érvényű elméleti összefüggések meghatározására általában nem alkalma­sak. Annál nagyobb szolgálatot tesznek azokban az ese­tekben, amikor mesterséges hatások következményeit kí­vánjuk tanulmányozni. így derült fény pl. arra, hogy Danaújvárosban a felszínalatti vezetékekből való elszi­várgás, Salgótarjánban a bányaművelés felhagyása következtében milyen nagymértékű vízszintemelkedés állt elő [2], A külső hatás időbeli változásának vizsgálata teheti adott esetben nyilvánvalóvá, hogy a kút idősora nem alkalmas a maximális talajvízszint előre jelzésére (ennek többnyire az a következménye, hogy a közeli pincék és ásott kutak adatait sem használhatjuk fel). Jó példa erre a Csatornázási Művek Budapest, Nyár utcai kútja, amelynek közelében évtizedekig talaj vízszintsüly­lyesztés folyt, valamint a V1TUKI 150. sz. (egyeki) kútja, amelynek közelében halastavat létesítettek (lásd [2]-ben a 3. ábrát). A homogén idősorú kutak a következő három ka­tegória valamelyikébe sorolhatók. a) A vízjárást a kút létesítése óta csak a mete­orológiai elemek, valamint az el- és hozzáfolyás irányítják. b) Olyan kutak, amelyek környezetében vala­mely mesterséges hatás (pl. tározó létesítése, a bánya leszívó hatása) következtében tartósan új hidrológiai egyensúly alakult ki, és ez az idősor bi­zonyíthatóan homogén. * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. c) A kút idősora homogén ugyan, de a sokévi szélső értékek (LNV, ill. LKV) valamelyike — lo­kális anomália vagy észlelési hiba miatt — nem egyezik meg a várható, ill. a ténylegesen kialakult vízállással. A három kategória nem egyenértékű. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból legértékesebbek természe­tesen az a) csoportba tartozó kutak. A b) kategóriába so­rolható kutak idősora rendszerint egymáshoz átmeneti szakasszal csatlakozó két, önmagában homogén hal­mazra bontható (így, ha a kettőt összességében vizsgál­juk, a teljes idősor inhomogénnek fog bizonyulni). Ez a típus alkalmas lehet vízháztartási vizsgálatok céljaira, a korábbi és a jelenlegi állapot összehasonlítására, szeren­csés esetben egyéb feladatok megoldására, pl. a maxi­mális talajvízszint előrejelzésére is. A c) kategóriába tar­tozó kutak relatív vízállásaira szerkesztett hisztogram egyik irányba eltolódik; idősoruk számos összefüggés meghatározására alkalmas, a szélső értékek előrejelzé­sére azonban csak korlátozott megbízhatósággal. A fentiekből következik, hogy az egyöntetűség vizsgálatára csak azok a módszerek alkalmasak, amelyekkel a „homogén" kategória három alcso­portja is különválasztható. A tanulmány a továb­biakban két eljárással foglalkozik; az egyik a való­színűségelméletre épülő matematikai módszer, a a másik a relatív vízállások összehasonlításán ala­puló, a lap korábbi számában [2] ismertetett mód­szer továbbfejlesztett változata. 2. Az egyöntetűség vizsgálata matematikai módszerekkel A homogenitás vizsgálatára több módszer is ren­delkezésünkre áll. A hazai hidrológiai gyakorlatban Szmirnov eljárása honosodott meg. A számítás me­nete a következőkben foglalható össze [3]. Ha két — k, ill. I elemű —, ugyanazon anyasokaságból származó minta elemei függetlenek egymástól, ak­kor Szmirnov tétele szerint a két empirikus elosz­lásfüggvény között pozitív értelemben vett legna­gyobb különbség (e?*;) és a érték szorzata (z) olyan valószínűségi változót szol­gáltat, amelynek eloszlása — nagy k és l esetén —

Next

/
Oldalképek
Tartalom