Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz
Aujeszki G.—dr. Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 179 5. kép. Példa a réteglap mentén kialakult vízjáratokra. Sziklafal a Virágostó lápa völgyében. (A fotókat Scheuer Gyula készítette.) <t>omo. 5. ripuMep ÚAII npoxodbi eodbi, ccßopMupoeawme edo/ib CK.iaő'iamhix CAoee. CKa/ibiian cmena e ÖOAUM Bupaeouimo. (<t>omo: Illeyep, JJ.) Bild. 5. 'Beispiel für die Wasserwege längs der Schichtenfläche Felswand im Tal des Virágostó (Photos: Scheuer, Gy.). zott megfigyelésen túlmenően karsztvíz elnyelődés figyelhető meg a Csondró-völgy ben (3. kép) Virágos-tó lápai völgyben, a Forrás-völgyben, valamint a Szinva-völgyben is. Különösen érdekes ebből a szempontból a Szinva-völgye a Hámor alatt Puskaporosi-szoros környékén, ahol a patak szintjében tág, hatalmas száraz barlangüregek vannak, jelezve az egykori vízkilépések magasságit és a karsztvízszint süllyedését (4. kép), amellyel a völgyképződés nem tudott lépést tartani. Ezért e helyen miután a karsztvízszint e patak szintje alatt van „függő" erózióbázisról beszélhetünk. A karsztvízszint süllyedését, illetve a karszthidrodinamikai rendszer átrendeződését egy mélyebb szinten megnyíló új megcsapolási hely okozta (pl. Diósgyőr). h) Szerkezeti viszonyok A Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyainak kialakulásában a gyűrődéses és a töréses tektonika egyaránt jelentős szerepet játszik. A vetők vízszállító és közvetítő szerepe különböző. A fővetők összegyűjtik a mellékvetők vizét, amelyek az adott forrás vízgyűjtőterületét behálózzák. Ezt nagy mértékben fokozza a vetők és a réteglapok menti karsztosodás (5. kép). Nem lehet a forrásokat csak egy meghatározott törésvonalhoz, vagy törésrendszerhez kapcsolni. A törések, a szerkezeti vonalak természetesen fontosak és lényegesek. De csak az egyik tényezője egy adott karsztrendszernek. A szűk környezetnek a szerkezeti adottságai is jelentősek a nagy-regionális tektonikai viszonyok mellett. A több fázisban lezajlott mélységi karsztosodás — barlang- és üregképződés — is jelentősen növelték a karsztos rendszerek tározóképességét, vízelnyelőképességét. Tehát a mai helyzet, illetve állapot hosszú fejlődési folyamatok sorozatán alakult ki. i) A karsztrendszerek felosztása Amennyiben figyelembe vesszük a források helyét, azok egymáshoz viszonyított kilépési szintjét, a vízutánpótlódást, a hozamokat, azok mennyiségét és ingadozását, továbbá a Bükköt felépítő földtani képződmények korát és vízvezető tulajdonságaikat megállapíthatjuk, hogy a hegység területén sok egymástól független vagy laza kapcsolatban levő önálló karsztvízháztartással rendelkező vízföldtani egység különíthető el. Ez azt jelenti, hogy a Bükk hegység emeletes karsztrendszert alkot. Az egyes rendszerek elhatárolásánál könnyű dolgunk van akkor, ha azokat idősebb pl. karbon, perm-vízzáró képződmények választják el egymástól. Ilyen pl. a Kisfennsík területe, amely a Garadna völgye felé a magasan kiemelt paleozoós palás kőzetek miatt nem tudja vizét leadni. Nehezebb helyzetben vagyunk akor, amikor a triász időszaki képződmények vízzáró vagy vízvezetői kapcsolatát kell megítélnünk. A karsztos kőzetek felszíni területi elterjedését figyelembe véve megkülönböztethetünk: 1. Kis vízföldtani egységek. A hegység É-i részén a vízzáró képződmények — különböző korú palák — igen elterjedtek. Ezekből szigetszerűen állnak ki kisebb mészkőfoltok. Ilyenek a karbon, perm, triász mészkőlencsék. Minden egyes ilyen kis mészkő önálló karsztvíz tartó. Jellemző a kis forráshozam. Példaként megemlítjük a Bácsó, Baróci, Csondró, Nagyszállás, Szentléleki, Háromkúti, Virágostó lápai-völgyi forrásokat, valamint a. Bélapátfalva környéki triász tűzköves mészkő forrásait (Lóczy, Özlövői, Peresznyei-f orrások). 2. Közepes nagyságú vízföldtani egységek. A karsztos kőzetek között vízzárónak minősített rétegek rendszerint hosszú vonulatokban mutathatók ki, megosztva annak egységét. A vízvezető kőzetek szétválása hidraulikailag is létrejön. Ezzel ellentétes, amikor a szerkezeti mozgások hatására a vízzáró rétegek elvékonyodnak, megszűnik vízzáró szerepük és a különböző korú karsztos kőzetek hidraulikai kapcsolata alakul ki. Az 1. ábrán feltüntettük a 2—6-ig az általunk elkülönített egységeket. Ezek a következők: a) Észak Bükki perm-triász rendszer. A helyszínrajzon 2. sz. jelölve, Leányvölgytől a Moldva-völgyig. Északi határa a karbon-permi palaösszlet, D-ről pedig az ÉK—DNy csapásirányú vízzáró kőzetek. Ez választja el lényegében a fennsíktól. A források permi mészkőből fakadnak kis- és közepes vízhozamúak, a hegységből kifutó völgyek talpán vagy hegyoldalakban fakadnak a vízzáró és vízvezető kőzetek határán. b) Mályinkai perm-triász rendszer. A helyszínrajzon 3. sz. jelölve, Mályinka községtől D.e a Baróc és Csondr-völgyek között, Szilas-fő, Kemesnye térségében alakult ki. Ennek a rend-