Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz
Aujeszki G.— dr. Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 175 1. kép. A Szalajka-forrás híres édesvízi mészkő tetarátái <Pomo 1. HMecrnnhie memapamiii ujeecmiiHKa c npeciioú eodoü 6 ucmomiuKe CiiAaüKa Bild. 1. Die berühmten Süsswasser Kalkstein-Tetarate der Szalajka-Quelle hegyoldalban (Bán, Mónosbél, Bélapátfalva) fakadó forrásokat. A fenti morfológiai helyzet közül leggyakoribb a patakvölgyben történő forráskilépés. c) A víztartó kőzetek kora és a források közötti kapcsolat Általánosságban megállapíthatjuk, hogy minden víztartónak minősíthető kőzetből kilépnek források. Tehát a karbon mészkőtől a felsőeocén mészkőig bezárólag minden karsztos kőzetből függetlenül a kortól, fakadnak források. A víztartó képződmények területi és korszerinti elterjedése alapján az Észak Bükki karsztforrások túlnyomó többsége karbon-permi mészkőből fakadnak. A Garadna-Szinva völgyi vízrendszernél a paleozoós és mezozoós kőzetekbő] lépnek ki a források. A hegység D-i lábánál túlsúlyban már a legfiatalabb karsztos kőzetből a felsőeocén mészkőből erednek (Eger, Kács, Sály). A nagyobb vízhozamú források azonban kivétel nélkül a triász vagy felsőeocén mészkőből fakadnak jelezve azt, hogy a karbon és a permi 3 2. kép. Eszperantó-forrás (Lillafüred) hasadékból kilépő vize 0orno 2. Boda ucmomiuKa Scnepanmo ( JlujiAiußwped ) Bild. 2. Das aus Spalten der Esperanto-Quelle (Lillafüred) heraustretende Wasser mészkövek vízvezetői tulajdonságai kedvezőtlenebbek, mint a fiatalabb kőzeteké. A karbon és permi karsztos kőzetekből sok kis, ritkábban közepes vízhozamú forrás fakad, amelyeket rendszerint a forráskataszterben öszszevontunk forráscsoportba. d) Forráshozamokból levonható következtetések Ha a források vízhozamát és azok időbeni változását áttekintjük megállapíthatjuk, hogy azok rendkívül szélsőséges értékek között változnak. Az időszakos forrásoktól — amelyek csak esetenként, rendszertelenül működnek — a kis, közepesen át az egészen rendkívül bővizű forrásokig mindenféle hozam előfordul. Hasonló szélsőséges értékeket találtunk a forráshozam változásának éven belüli eloszlásában is. Vannak kiegyensúlyozott és igen szélsőséges víz járású források. A nagy vízhozam ingadozás — árvízi hozamok — vagy a megbízható tartós, egyenletes hozam alakulás összefüggésben van mind azokkal a tényezőkkel, amelyek a karsztok vízháztartását befolyásolják. Ezt tükrözi a bervai karsztaknánál rendelkezésre álló 11 éves relatív nyugalmi vízszint ala-
