Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Váncsa András Lajos: Egy Sajó hossz-szelvényvizsgálat szaprobiológiai értékelése
Váncsa A. L.: Sajó hossz-szelvény vizsgálat Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 171 ben dominálnak a szaprobionta organizmusok. Ez érthető, hiszen a sajátos szennyezési viszonyok elsősorban az ilyen életközegre jellemző szervezeteknek nyújtanak kedvező életfeltételeket. A szaprobionták aránya sehol sem kisebb 50%-nál, hat helyen 50% és 75% feletti. Ezek figyelembe vételével lehetőségem volt a Sajóból gyűjtött vizsgálati anyag elfogadható szaprobiológiai minősítésére. A vizsgálat alkalmával a Sajó hossz-szelvényében a Bacillariophyceae taxonjai dominálnak. Az Euglenophyta és egyéb algatörzsek százalékos értéke általában kicsi. A zooszeszton elemek többnyire kisebb számmal vannak jelen a fitoszeszton mellett, de a Miskolc feletti mintavételi helyen domináns egyedszámúak. Százalékos értékük jelentős még Kazincbarcika felett, Szirmabesenyőnél és Felsőzsolcánál. A zooszeszton összetételében uralkodó a Flagellata, mellete helyenként jelentős a Ciliata is. A Rhizopoda mennyisége és előfordulása csak helyenként jellemző. Rotatoria és Nematoda csak szórványosan található. Bakteriológiai vizsgálatokat nem végeztünk, azonban a nativ készítményben felismerhető (és számlálható) baktérium formációk alapján jelentősebb baktérium mennyiséget Kazincbarcika felett (Kazincbarcika szennyvíztisztító telepének szennyvízbeömlése alatt) és Miskolc szennyvizeinek beömlése alatt észleltem. A fitoszeszton egyéb elemei közül csak a határszelvényben (a Hangony torkolatáig) jelentős a Sphaerotilus natans KÜTZ. és a Cladothrix dichotoma (Sphaerotilus dichotomus) COHN, melyek mennyisége a vizsgálat alkalmával lényegesen kevesebb volt, mint máskor. Ennek okát abban látom, hogy a vizsgálat idején alacsony vízállás volt. Ugyanis a partvédő köveken fejlődnek ki szabad szemmel is jól észlelhető bevonatként, ahonnan leszakadozva a nyílt vízbe iutnak. E vizsgálatkor a vízszint alatta volt a bevonat régiói alsó határának, így erre a leszakadozásra nem kerülhetett sor. Az alsóbb szakaszokon a Sphaerotilus formációk megjelenése ritkábban észlelhető. Ennek oka egyrészt a megváltozott életmódtani körülményekben kereshető, másrészt pedig a Hangony beömlése utáni mederszakaszban — feltehetőleg áramlási és egyéb dinamikai okok következtében — fonaltömegei a fenékiszapba kerülnek. Innen csak az áramlási sebesség gyorsulásakor kerülnek nagyobb mennyiségben vissza az áramló víztömegbe. Putnok és Sajókaza között hosszabb szakaszon is jellemző a mederfenékre a zömben Sphaerotilus alkotta iszap jelenléte. A fitoszeszton egyéb elemei közül helyenként a Leptomitus lacteus (Apodya lactea) AG. és Saccharomyces spp. található. Az általános jellemzés után a Kazincbarcika— Sajószentpéter térségében észlelt jelenséggel kell foglalkoznunk. Kazincbarcika alatt a vízmintában nem tapasztaltam a folyóvizekre és a Sajóra is általában jellemző életközösséget. A későbbiekben ismertetendő algatömegprodukciót előidéző néhány taxon mellett nagy számban figyeltem meg elpusztult szervezeteket. Ez az állapot gyakori a Sajóban és annak eldöntésére, hogy esetenként mi okozza, részletesebb hidrobiológiái vizsgálatok elvégzése szükséges ebben a szakaszban. Az eddigi vizsgálatok alapján alkalmakként szükség lenne a vízminőség biológiai mutatóinak együttes megállapítására. Az eredmények értékelése A Sajó szaprobiológiai képe általában alfa-mezoszaprob, helyenként és elsősorban a torkolat előtti szakaszon viszont alfa-mezoszaprob — beta-mezoszaprob köztes jellegű volt. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható,, hogy a hazánk területére aránylag szenynyezetten érkező Sajó — a vizsgálat alkalmával mért vízhozamnál — nem képes megtisztulni, mert a folyamatos hazai szennyezések hatására az öntisztulás folyamata számos helyen megszakad. Az újabb és újabb szennyvízbevezetések következtében majdnem a teljes hossz-szelvényben azonos szennyezettségi szint alakul ki. A Kazincbarcika alatt észlelt változások oka lehet a vízminőséget befolyásoló tényezők bármelyike. de együttes hatásuk is feltételezhető. A Sajót itt érő fontosabb hatások az alábbiak. BH: vízkivétel, hűtésre való felhasználása és ezen keresztül a hőmérséklet emelése. BVK: nagy sótartalmú, mérgező, szabad klórt, esetenként arzént tartalmazó, erősen lúgos pH értékű mésziszapos, stb. szennyvizeinek bevezetése. Ezek a hatások annyira össztettek, hogy jelen körülmények között elválasztásuk nem történhetett meg. A vizsgálat alkalmával a Kazincbarcika feletti mintavételi helyhez viszonyítva Kazincbarcika alatt az alábbi változások jellemzőek: átlátszóság erősen csökkent, lebegőanyag tartalom húszszorosára (oldott anyag tartalom változatlan) nőtt, pH érték erősen megemelkedett, ammónium ion tartalom tízszeresére nőtt, klorid ion és nátrium százalék háromszoros, karbonát ion hétszeres értékűre növekedett, ezzel szemben felére csökkent a magnézium ion és egytizedére csökkent a hidrokarbonát ion menyisége. Ugyanakkor a vízhozam számottevően nem változott. Valóiában itt arról van szó, hogy a BH és BVK a Sajó vízmennyiségének jelentős részét kivette a vizsgálat időszakában. A kivett vízmennyiséget technológiai felhasználásakor lényegesen megváltoztatta és mint szennyvizeket egészen eltérő vízminőséggel adta vissza. Ezek a változások véleményem szerint indokolják az életközösség összetételében és mennyiségében tapasztalt ilyen mértékű változásokat. összefoglalás A Sajó szaprobiológiai viszonyait 1965 óta rendszeresen vizsgálom. Különösen fontosnak tartottam az 1969. 08. 14-i hossz-szelvény vizsgálatot, melynek során a Sajó szaprobiológiai viszonyait kis vízhozamnál vizsgáltam, szem előtt tartva a magyarországi mederszakasz jellemzőit. 1. A hossz-szelvény vizsgálat eredményei bizonyítják, hogy kis vízhozam esetén a Sajót ter-