Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Némethy László–Gábos László: Vízkibocsátás és vízvisszavezetés töltésátvágással
164 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Némethy L.—Gábos L.: Vízkibocsátás és vízvisszavezetés tetlen munkatempóval 14 h-ra befejezte úgy, hogy a víz átömlése megindult. Ekkor tapasztaltuk, hogy a rendelkezésre álló néhány dm-es szintkülönbség által létrehozott vízsebesség nem képes arra, hogy a jól begyepesedett rézsűjű földgerendákat megbontsa, ezért még ugyanazon a napon 18 h-kor a helyszínre érkezett 0,5 m 3-es vonóvedres kotrógéppel folytattuk a munkát. Előbb csak a két földgerendát bontottuk el, majd a teljes töltésszelvényt bontva 15-én 4 h-ra a nyílást 40 m-re bővítettük. A ténylegesen kivitelezett átmetszés főbb méretei a 2. ábrán láthatók. Mivel a visszavezetés kezdetén a vízszintkülönbség nem haladta meg a 3—4 dm-t és az átfolyási szelvény elég nagy volt, a víz sebessége kezdetben is 0,5 m/s maradt és fokozatosan csökkent. Ez a sebesség a kötött talajban sem a töltéscsonkot, sem a feneket nem bontotta meg. 2. Tisza bal parti töltésátvágás 1970-ben Az 1970. évi árvízi helyzet és az átmetszés előzményei ismertek: a Szamos jobb parti töltés a határon túl és magyar területen is elszakadt , a Szamos és Tisza közébe kiömlött víz a Szamos torkolata felé vonult le, ahol Olcsvaapáti községet a körgát egyelőre védte az elöntéstől. Az elég nagy esésű ártéren ez a levonulás elég gyors volt, a torkolatnál a vízállás rohamosan emelkedett és a szakadás után 32 órával, május 16-án 17 h-kor a folyó és a kiömlött víz szintje már azonos volt, így meg lehetett nyitni a Túr torkolati zsilipjét, ami 26 m 2-es átfolyási felületet biztosított. Egyidejűleg engedélyt kértünk a fővédvonal átvágására. Az érkező vízmennyiséget a zsilip természetesen nem tudta emészteni. A szintkülönbség rohamosan nőtt és 24 óra alatt már 1 m körüli értéket ért el. Az ártéri és a tiszai vízmérce vízállásidősorát a 3. ábra mutatja, amelyen látható, hogy az ártéri vízállás a kiegyenlítődés után is alig csökkenő hevességgel emelkedett és a körgáton már nyúlgátolással lehetett csak nagy nehézségek árán védekezni. 17-én a reggeli órákban megkaptuk a töltés átvágására az engedélyt. Minden szárazföldi összeköttetéstől elvágva, a munkát helyi közerő végezte kézzel. Mintegy 20 fm hosszban a folyó felőli oldalon bontották el a töltést a vízvonal felett, majd a mentett oldali földgerendát árokátvágással megnyitották és az árkot fokozatosan szélesítették, ezután a töltéscsonk fokozatos bontásával a nyitást 35 m-re szélesítették. 12 óra alatt kb. 420 m 3 földet mozgattak meg. Később az átömlő víz 50 m hosszúra fejlesztette a nyílást, de a jól begyepesedett rézsűk nem bomlottak meg és mélységben alig fejlődött tovább a nyílás. A vízhozamot 80 m 3/s-ra becsültük, ugyanakkor a zsilip vízhozama 90 m 3/s körüli volt. Ezzela beavatkozással sikerült elérni, hogy a víz emelkedése megszűnt, és a körgátat tartani lehetett addig, míg a mentési munkálatoknál felszabaduló honvédségi erőkből a helyszínre lehetett vezényelni egy alakulatot, mely május 18-án a 0 + 420—0 + + 470 szelvények között 50 fm hosszban robbantással vágta át a töltést, majd 19-én 100 fm-rc bővítette a nyílást. i! 111111111111/£ rkl i i ' i, ű) | 11 11 11 11' ! v J \ m3,0 f^j ITITI ~ltOm •I 2. ábra. A töltésátmetszés tényleges méretei a Berettyó 1966. évi jeges árvizének visszavezetésénél| Május 22-ig naponta végeztünk robbantást, hogy a vízvisszavezetést gyorsítsuk. A 3. ábrán tüntettük fel a tiszai és az ártéri vízmérce idősorát és az egyes beavatkozások időpontjait. Ebből látható, hogy a két vízszint kiegyenlítődése után 5,5 napon át folyt a munka; a két vízszint közötti különbség az egész idő alatt 1 m körüli volt. Összesen mintegy 300 fm hosszban bontottuk meg a töltést, de sehol sem sikerült a víz alatt fekvő rézsűket megbontani. Ezért a vízszint süllyedése után egyre újabb átvágást kellett készíteni, mert az egyszer már megbontott szakaszon nem lehetett az átvágást mélyíteni. A különböző technológiák jellemző keresztszelvényeit a 4—5—6. ábrákon mutatjuk be. A robbantóanyagot minden esetben kézzel ásott 2,5—3,0 m mély aknákba helyeztük, melyeket betöltés és élesítés után földdel gondosan bedöngöltünk és a töltetet elektromosan robbantottuk. Az aknasorok távolsága előbb 4,5 m volt, és egyegy aknába 40 kg robbanóanyagot töltöttünk. Ekkor a közbenső szakaszokon földoszlopok maradtak, melyeket az áramló víz sem mosott el. Később sűrítettük az aknákat és végül egy 50 m-es szakaszon 68 db aknába 1400 kg robbanóanyagot töltöttünk és össztűzben robbantottuk, de az eredmény így sem volt lényegesen jobb. Végül a vízszint csökkentése miatt a nyomópadkát kellett volna megbontani. Ekkor az áramló vízben a hon111,15 110,15 3. ábra. Vízállásidősorok az olcsvaapáti vízmércéken a Túr torkolatánál 1970. május 15—24.
