Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 2. Ülésszak - Dr. Dévényi József: Új módszerek a tervezés előmunkálatainál, a számítógépek szerepe a vízgazdálkodási létesítmények tervezésében
122 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Dr. Dévényi J.: Űj módszerek a tervezés előmunkálatainál A tanulmányban felvetett problémákhoz indokoltnak látszik néhány megjegyzést fűzni. Közismert, hogy a biztonság mértékének megállapítása súlyos gazdasági következményekkel jár. E problémával a tervező az ún. méretezési eljárás során találkozik. Bármilyen létesítményről van is szó, a méretezés alapkérdése a tervezett mű kapacitásának térben, időben és minőségben való meghatározása olyan módon, hogy az igények meghatározott valószínűségi szinten legyenek kielégítve. A méretezés tehát már az elvi megoldás kialakításával kezdődik. A vízgazdálkodási létesítmények tervezésénél az igények minden esetben összefonódva, együttesen jelentkeznek, tehát az igények egyidejűségét a valószínűségelméletnek az együttes eloszlásra vonatkozó tételei alapján kell figyelembe venni. A biztonság mértékének ilyen módon történő meghatározása elsősorban szabályozási kérdés és a műszaki tervezés egyik leglényegesebb részét képező méretezés szempontjából alapvető jelentőséggel bír. Elsőrendű feladat tehát a tervezés szabályozottsági fokának növelése, az ilyen jellegű előírások készítése. Ezeknek kell biztosítani, hogy a vízgazdálkodási létesítmények tervezésekor figyelembe veendő különféle igények mértékének és együttes fellépésük törvényszerűségének megállapítása a tapasztalati adatok statisztikai feldolgozásán alapuljon. Szorosan e témakörhöz tartozik dr. Hankó Zoltán tanulmánya, amelyben a szerző a hidromechanikai kutatás és a vízügyi tervezés kapcsolatát vizsgálja. Az elmúlt 5 esztendő alatt a VITUKI-ban végzett kutatási feladatokat elemezve megállapítja, hogy a súlypont a hidrológiai és hidromechanikai jelenségek feltárására, a víz- és szennyvíztisztítás technológiájának, valamint a vízépítés technológiájának fejlesztésére esett. Külön figyelmet érdemelnek azok a vizsgálatok, amelyek azt elemzik, hogy a kommunális létesítményekben kialakuló áramlási viszonyok milyen mértékben befolyásolják az alkalmazott technológia hatékonyságát. Szisztematikus vizsgálatokat végeztek különböző típusú medencék áramlási kérdéseinek, illetve szűrőkben kialakuló szivárgási jelenségeknek tanulmányozására. E kutatási eredményeknek a tervezői gyakorlatba történő bevezetése a kommunális létesítmények tisztítási hatásfokának növelését fogja biztosítani. Orbán Sándor a hatékonyságelemzésnek a vízgazdálkodási létesítmények műszaki tervezésében betöltött szerepét vizsgálja, és megállapítja, hogy a vízi létesítmények tervezésénél a hatékonyságelemzés kiemelkedően fontos szerepet játszik, mivel az építési, fenntartási és felújítási ráfordításokon kívül e létesítmények a környezet vízháztartására és ezen keresztül az ipar és mezőgazdasági termelésre, a környezet biológiai egyensúlyára, a közegészségügy alakulására is hatást gyakorolhatnak. Az ún. reál élettartam kérdésével kapcsolatban helyesen állapítja meg, hogy a felgyorsult fejlődés következtében az egyes létesítményeknél alkalmazott technológiák rövid időn belül korszerűtlenné válhatnak. A hatékonyságelemzés során tisztázni kell, milyen élettartam igények jelentkeznek a létesítménnyel szemben társadalmi és funkcionális szempontból. Ezzel kapcsolatban emlékeztetek a műszaki szabályozás kérdésében már egyszer kifejtett véleményemre, miszerint a létesítmény előirányzott élettartama olyan alapvető paraméter, amelytől függ a biztonság mértéke, kapcsolatban van a mű rendeltetésének jellegével és céljával, és ily módon — bár természetesen szerepelnie kell a hatékonyságelemzésben — megállapítása elsősorban szabályozási kérdés. A második csoportba sorolt tanulmányok egy része olyan gépi számítási módszerek alkalmazásáról számol be a tervezés előmunkálatánál, amelyek a műszaki tervezés számára pontosabb kiindulási adatokat biztosítanak. Kontur István a szimulációs technikának a tervezés előmunkálatainál történő alkalmazását vizsgálja. A szimulációs — esemény lejátszási — módszerek elterjedése elé eddig elsősorban az ezzel kapcsolatosan jelentkező nagy mennyiségű számítási igény gördített akadályt. Előnyüket e módszerek akkor mutatják meg, ha bonyolult, összetett rendszerrel állunk szemben. Gazdasági haszon nemcsak a tervváltozatok számának növekedésével együtt járó körültekintőbb tervezésből származik, hanem abból is, hogy a szimulációs algoritmus összeállítása során olyan lehetséges esetek is felbukkannak, amelyre különben nem is gondoltunk volna. A számítógépes tervezési technika fokozatos elterjedése minden valószínűség szerint a tervezés előmunkálatainál a szimulációs technika egyre szélesebb területen való alkalmazását fogja eredményezni. Dr. Székely Ferenc tanulmányában olyan munkáról számol be, amelynél RC-hálózatos analóg modell segítségével szimulálták a különböző vízkivételi variánsok regionális és lokális hatását. Külön figyelmet érdemel, hogy a szivárgási paraméterek, elsősorban a transzmisszibilitás optimalizálását digitális számítógép segítségével végezték el és ezáltal elkerülhetővé vált az analóg modell többszöri munkaigényes átépítése. Az optimalizált paraméterek szerint méretezett analóg modellen gyorsan, kis költséggel voltak vizsgálhatók az egyes vízkivételi variánsok, és így ez a módszer a tervezés hatékony eszközévé vált. Gilyén Elemérné, Salamin Zsuzsa dolgozatában, amelyben a számítógépeknek a tervezési előmunkálatokban betöltött szerepét vizsgálja, figyelmemet elsősorban az ragadta meg, hogy hidrológiai adatfeldolgozásnál a nagy teljesítményű számítógépen kívül minicomputert is használtak, amelynek segítségével elsősorban a feldolgozás során alkalmazni kívánt módszer helyességét vizsgálták. Halász István és Mantuanó Jenő dolgozatában nagy munkagödrök víztelenítésének kérdésével foglalkozik, de az általuk alkalmazott méretezési módszer bizonyos általánosításokra ad lehetőséget. Mint ismeretes, nagyvastagságú