Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Békési János: A vízgazdálkodási távlati tervezés jelentősége

Békési J.: A vízgazdálkodási távlati tervezés Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 105 mennyiséget elér, törvényszerűvé válik az az első minőségi ugrás, amikor az ország szakemberei a hosszútávú — mintegy 20—-25 éves távlatot felölelő — vízgazdálkodási tervezést egy viszonylag rövid idő alatt, az egész országra egyszerre végzik el, ezzel biztosítva annak koordináltságát és komplexitását. Hazánk, éppen a közel 100 éves múltra visszatekintő vízgazdálkodása következtében, az elsők között készítette el 1954-ben az első, még szerény országos vízgazdálkodási keretterv vázlatát. Ennek a rendkívüli hatékonysága részben a vízgazdálkodás fejlesztésében mutatkozott meg, részben abban, hogy inspirálta a most már igen részletes második Országos Kerettervet, melyet 1964-ben törvényerőre emeltek. Ez a Keretterv bizonyos mértékben követte azokat az elveket, amelyeket a nagy magyar vízimérnökök célul tűztek ki, de elsősorban a területi vízgazdálkodás fejezeteinek apró részletekbe menő volta miatt egy kicsit el is tértek attól. Ma már látjuk, hogy a Vízgazdálkodási Kerettervnek azok a fejezetei a maradandóak, amelyek a távlati fejlesztés lehetőségeit tárgyalják és azok avultak el elsősorban, amelyek a konkrét megoldásokat tárgyalják. Tudjuk jól, hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv egy kiinduló állapot figyelembevételével egy folyamat leírását tartalmazza, amely folyamat meghatározott népgazdasági ágazati fejlődések tükrében készült. Tudjuk azt is, hogy bármilyen nagy mértékben vették figyelembe a készítők a fejlődés várható tendenciáit, az igen bonyolult hatók miatt az teljes mértékben nem sikerülhetett. Ezért biztosítani kell azt. hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, mint egy hosszú- és középtávlati Vízgazdálkodási Keretterv folyamatosan éljen, alkalmazkodva a feilődés mindenkori helyzetéhez és abból kiindulva keresse meg a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének optimumát. Ez pedig nem történhet meg másképnen, mint egy olyan szervezetben, ahol a megfelelő specialisták rendelkezésre állanak és így az élethez tudják igazítani a Keretterv ma már halványuló betűit. Elérkeztünk tehát a távlati vízgazdálkodási tervezésben a második minőségi ugráshoz, amikor nem országos Vízgazdálkodási Kerettervet kell összeállítani, hanem az ország vízgazdálkodási kereteit kell folyamatosan hoszszútávra megtervezni. így a Keretterv újra öszszeállítása helyett egy azon nyugvó folyamatos tervezési munkát kell végezni, biztosítva ezzel a vízgazdálkodás mindenkori hatékonyságát a lehetőségek felmérése alapján, a célok konkrét kitűzését, azok sorolását. A vízgazdálkodási távlati tervezés tehát a korábbi egyedi, majd szakaszos tervezési formáról áttér a folyamatos tervezési formára. E folyamatos tervezésnek csak akkor van értelme, ha biztosítani tudjuk annak homogenitását és ennek a homogén tervezési folyamatnak a hatékonyságát úgy, mint ahogy a lézerben összefogott sugárnyaláb kis energiáját meg tudjuk sokszorozni. Természetesen ahhoz, hogy a vízgazdálkodási távlati tervezés valóban jelentős szerepet töltsön be népgazdaságunkban és fontosságának megfelelő szerephez jusson, nemcsak arra van szükség, hogy egy jó szervezetet hozzunk létre, amely jó távlati és középtávú terveket készít, hanem arra is, hogy a minisztériumok és országos hatáskörű szervek ezeknek a távlati terveknek a végrehajtását, illetve végrehajtatását teljes súllyal biztosítsák. Eredményesnek, gyümölcsöt hozónak csak azokat a távlati terveket lehet tartani, amelyek megfelelően megalapozva, minden oldalról megfontolva, helyes következtetéseket levonva készülnek, s amelyek éppen ezért pillanatnyi érdekeken, vagy szubjektív ellenérzéseken felülemelkedve biztosítják a népgazdaság fejlődéséhez szükséges igények kielégítését. Remélem ez a most már hagyományosnak mondható Konferencia is segít bennünket abban, hogy a közvélemény formálásával, egészséges nézetek kialakításával, a távlati tervezés fontosságát a köztudatba átvigyük, és ezzel vízgazdálkodásunkat célirányosabbá és hatékonyabbá tegyük. Nem feltétlenül a sebészi beavatkozás a legcélravezetőbb terápia, de feltétlenül a legmutatósabb és végzői a legirigyeltebbek. Ezért nem feltétlenül a vízbajokkal küzdő városok vízellátásán ideiglenesen — kerül amibe kerül alapon — segítő tervek a leghelyesebbek, de feltétlenül ezek a legmutatósabbak és az érintett nagyközönség ezeket értékeli legjobban. A szervezettség, a tervszerűség és a termelés egy bizonyos szintjének elérése után azonban világosan látnunk kell, hogy helyesebb az időben végzett belgyógyászati beavatkozás analógiájára a vízgazdálkodás távlati tervezésének korszerű vitele és annak részleteiben történő betartása, mert ez ugyan sokkal kevésbé mutatós, de eredménye az, hogy elkerüljük az azonnali szükségbeavatkozásokat. Meg kell értenünk, hogy nem feltétlenül a víz kivétele vagy kitermelése az egyetlen és mindennél fontosabb vízügyi teendő. A vízkészletek helyes felmérése, azok időbeni változásának feltárása, a víz minőségi jellemzőinek előretervezése, mindazokkal a szükséges beavatkozásokkal, amelyek a minőség tartásához vagy javításához szükségesek, a vízigények, a vízkielégítés módja, mind-mind előbbrevalók a közvetlen vízkemeléssel. Ezeket helyesen és célszerűen csak hatékony vízgazdálkodási távlati tervezés esetén tudjuk biztosítani. Ügy érzem még időben szólunk és kérjük mindazokat a tervezőket, építőket és hatósági embereket, akik a vízzel kapcsolatba kerülnek, hogy részmunkáikat minden esetben a vízgazdálkodás távlati terveihez igazítsák, még akkor is, ha azok előttük közvetlenül át nem látható indokokat, célokat vagy módszereket tartalmaznak, mert mennél jobban eltérünk a vízgazdálkodás egységesen kialakított távlati tervezésétől, annál kevésbé vagyunk tervszerűek és észszerűek, pedig nagyon is korlátozott lehetőségeink között erre a maximális mértékben törekednünk kell.