Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

96 Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. Dr. Zsuffa I.: Nagy tavak vízgazdálkodási rendje mátrix szorzat sorvektorai szolgáltatják az alvízi maximális vízhozamok eloszlásfüggvényeit közelítő Pj '' sűrűségeket (5. táblázat). A Pjf'

M összetett érték számítására célszerű a 30 i = 1 triviális összefüggést felhasználni. IRODALOM [1] Bukovszky György: Árvízcsökkentő tározók méretezése. Vízügyi Közlemények, 1965'2. [2] Moran: Theory ot Storage. 1958. Methuen-Hill. New York. [3] Zsuffa, 1., Csapó, Gy.: Tározóméretezés a stochasztikus folyamatok elmélete alapján. Hidrológiai Közlöny. 1969/11. Könyvismertetés Fekete István—Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése. A 423 oldal terjedelmű, 1 99 ábrát, 94 táblázatot részletes irodalomjegyzéket, illetve név- és tárgymutatót magába foglaló inunkat az Akadémiai Kiadó 1972-ben igényes kiállításban jelentette ineg. Az élelmiszergazdaság termelési szerkezetében beállott változások új követelményeket támasztottak az azt „kiszolgáló" ipari fejlesztésekkel szemben. A nyersanyag-előállító mezőgazdaság termeléseredményeinek fokozása a kemizálás növelésével ós az agrotechnika korszerűsítésével vált megvalósíthatóvá. Az új módszerek mielőbbi alkalmazását a „külső körülmények" hatása is gyorsította. A termelésfejlesztés egyegy tényezőjének hiányát leginkább érző területeken új létesítmények megvalósítására került sor. Az ország csapadékszegény keleti területén a termelés fokozása csak a vízpótló rendszerek létrehozásával valósítható meg. E gondolatok jegyében született meg a Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső és Öntözőrendszerei megvalósításának gondolata. A gondolat tervvé érlelődött, s az építés megindulásától a folyó évi vízlépcső-átadásig társadalmi és szellemi közéletünk számos tagjának jutott az a megtisztelő feladat, hogy egy-egy gondolattal, intézkedéssel, vagyis egyegy „téglával" hozzájáruljon Közép-Európa legnagyobb öntözőrendszerét üzemeltető lehetőségi főmű megvalósításához. Az 1972. évig összegyűlt tapasztalatok szálait gyűjtötte egy csokorba a szerzőpár e munkája összeállítása során. A könyv további ismertetése előtt forgassuk vissza az idő kerekét a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időpontjáig és vizsgáljuk meg az azóta, az öntözéssel kapcsolatban megjelent munkák tartalmi vonatkozásait. A megjelent művek a műszaki oldalról csak a technikai paraméterek igazolására törekedtek. A növénytermesztés is — többségében — egyoldalú volt a vizsgálati módszereket illetően. E szemléleten változtatott a jelen mű szerzőpárja. E tevékenységüket segítette a számtalan felgyülemlett pozitív és negatív tapasztalat és a már hivatkozott létesítmény megvalósításával kapcsolatos értékben ki nem fejezhető szellemi termék. Ez az előrelépésünk tette lehetővé, hogy részletesen bekapcsolódjunk az öntözéssel foglalkozó nemzetközi szervek munkájába és reálisan értékelhessük a világ különböző országaiban végbement változások eredményeit. A mű nagy érdeme, hogy azonos szemlélettel mutatja be az öntözés műszaki és mezőgazdasági összefüggéseit. E munka során t alálkozunk az öntözésnek, mint interdiszciplináris tudományágnak egységes felvázolásával. A könyvben azonos súllyal szerepelnek a biológia, fizika, kémia, mechanika ós a számítástechnika tudományágainak felhasználását bemutató fejezetek. Mégis a legnagyobb érdeme e műnek az, hogy közös nevezőre hozta az öntözés biológiai ós technikai követelményeit. A könyv vezérgondolatát az öntözés fogalmának meghatározása adja meg ós ez a következő: „Az öntözés az öntözósnólkiili gazdálkodásnál magasabbrendű olyan agrotechnikai eljárás, amellyel a növények vízigényét a mindenkor gazdaságos határig kívánjuk kielégíteni." A könyv három fő részből áll: Az első rész foglalkozik a hazánkban — de ismereteink szerint a világon is — először alkalmazott mezőgazdasági tervezési módszerrel. Az első résznek legdöntőbb fejezete az, amelyben megadja azoknak a mezőgazdasági paramétereknek a meghatározási módszerét, amelyet a mezőgazdasági mérnöknek kell megadni a vízópítőmérnöknek annak érdekében, hogy a műszaki terv a mezőgazdasági hasznosítás számára a legmegfelelőbben készülhessen el. A könyv második részében — amely Ar. Dobos Alajosnak ós munkatársainak (dr. Fekete András ós dr. Ijjas István) korábbi, a gyakorlatban alkalmazást nyert kutatási eredményeit mutatja be — az öntözés műszaki tervezésével ismerkedhetünk meg. Az itt bemutatásra kerülő vizsgálati módszerek alapján tárták fel azokat a törvényszerűségeket, amelyek a felszín alatti nyomócsöves öntözőfürtök és öntözőrendszerek tervezési irányelveinek meghatározóivá váltak. E részben fogalmazódott meg az az új műszaki szemlélet is, mely szerint: „Az öntözőberendezés feladata az, hogy a mezőgazdaság vele szemben támasztott növénytermesztési, talajtani, üzemi stb. igényeinek maradéktalanul megfelelhessen. Az öntözési berendezés tehát a mezőgazdasági cél kielégítésére szolgáló műszaki létesítmény. A harmadik rész a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei közgazdasági hatékonyságának problémáit tárgyalja. Ismerteti az öntözés gazdaságossági elbírálásának új módszerét. A munkán a tudományos igényesség kritériumaként «végig vonul a műszaki és gazdasági optimum együttes elérését eredményező tárgyalási mód. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a társtudományágak két képviselőjének összefogásából a mezőgazdasági és a műszaki szemléletet sikeresen egységbe ötvöző munka kerülhetett az öntözéssel foglalkozó specialisták, az egyetemiliallgatók ós a kapcsolódó tudományágak határterületén dolgozó szakemberek kezébe. Ligetvári Ferenc